Megjelent Lovas Ildikó Szép Amáliák című legújabb regénye, melyet nemrégiben mutattak be a Kosztolányi Dezső Színház termében. Az esten Virág Gábor író, a Forum Könyvkiadó Intézet igazgatója beszélgetett a szerzővel.

Mint megtudtuk, ez a regény azért hihetetlen a szerző számára, mert nem gondolta volna, hogy ennyit meg tud tanulni és felfedezni önmagáról, a saját hibáiról, jelleméről. Fel merte tárni azokat a gondolatokat, amelyek a vívódással kapcsolatosak. Nemcsak az emberi vívódással, hanem egy közösség életének, megmaradásának a vívódásaival is.
— Valami miatt az Amália nekem a tökéletességet jelenti. A Szép pedig végtelenül egyszerű: legyen szép, mert azzal lehet játszani, de ha ezt most kifejtem, akkor sok mindent elárulok. Ez már az írói csavarosságnak vagy folyamatnak a része — mondta Lovas Ildikó a cselédregény címéről.

Virág Gábor megkérte az írót, fejtse ki a két Amália közti különbségeket, illetve hasonlóságokat. A válaszból megtudtuk, hogy ebben a történetben csak egy dolog a biztos: sok hős van, aki valóságos, de mind a két Amália fikció. Azon nem gondolkozott a szerző, hogy összegyúrja őket. A Schön Amália a megfelelni vágyás, aki mindig igazodik. A Szép Amália pedig az a hős, akiben a traumák folyamatosan kiütköznek, és aki mindig szembemegy, és ezt úgy oldja meg, hogy mindenkinek átharapja a torkát. Ennek a két nőnek a találkozása egy férfiban van, mivel mind a két nő ugyanazt a férfit szereti.

— Azt, hogy egy szórakoztató történetet tudjak írni, csak úgy lehetett, ha önmagamat elkezdem látni. Nem akartam soha csak író lenni. A közélet, a politika mindig kísért. Engem száz dolog érdekel, még a foci is, pedig arról mindig úgy írtam, hogy egyáltalán nem. Nem olyan szakmát választottam, hogy elkerülhetem a brutalitást. Az egyik legnehezebb az volt, hogy meg tudjam írni úgy, hogy szép legyen a halál, az eltűnés, a nemlét­: ez volt a célom — tudtuk meg Lovas Ildikótól.

Az is kiderült, ha az olvasó elég történelmi tudással bír, akkor sok apró rejtett ajándékra bukkanhat a könyvben: ezek szimbólumok, metaforák. Ilyen például Bácstóváros és a szaloncukor története. Sok híres embert is kiemelt a regényben a szerző, például Kónya Lajost, Sárkány Szilvesztert, Major Nándort, akikről így szólt:
— Kónya Lajos az egyik főszereplője a regénynek. A magyar tanulmányok nem említik a nevét, pedig egy rendkívül művelt és meghatározó ember volt. Boldog volt, hogy itt élhetett. Nincs rendjén, hogy nem tudjuk a nevét, ezért kezdenem kellett vele valamit, része kell hogy legyen a mi történetünknek. Sárkány Szilveszter… Dési Ábel. A szerkesztőm kiment a temetőbe, és megkereste Dési Ábel sírját. Kell ennél többet mondanom? Aki járt valaha a Hét Nap szerkesztőségében, aki látta valaha azt az embert, akinek az írói álneve Dési Ábel, és a valódi neve Sárkány Szilveszter, ez már önmagában egy regény. Fontos és jó írásokat írt. Major Nándor is jelentős, elkerülhetetlen embere volt a kulturális életünknek — ezért tartottam fontosnak kiemelni őket a regényben.
A beszélgetés végén a szerző véletlenszerűen kinyitotta valahol a könyvet, és felolvasott a közönségnek egy részletet. Ez pedig arról szólt, hogy Schön Amália 1922-ben kapott igazolványt, amikor rendeletet hoztak, hogy mindenkinek azonosító okmány kell. Bement a hivatalba, ahol nem értette, hogy mit mondanak neki, hiszen szerbül beszéltek. Majd a végén a valódi neve helyett Sín Amáliát írtak, mert nem értették a vezetéknevét, amibe ő szó nélkül beleegyezett.