home 2024. február 22., Gerzson napja
Online előfizetés
A zeneszerző, akit Miamiban is várnak
Bíró Tímea
2023.10.15.
LXXVIII. évf. 41. szám
A zeneszerző, akit Miamiban is várnak

Kormányos Gergő Zentán született, jelenleg Budapesten él, a műveit viszont még Amerikában is játsszák. A fiatal zenész és zeneszerző legújabb sikereként könyvelheti el, hogy az idén két kategóriában is díjazottja volt a nagy presztízsű DownBeat Student Music Awards amerikai zenei versenynek. Outstanding Composition díjat nyert az Original Composition — Large Ensemble kategóriában az Under Water című darabjával, valamint a Jazz Arrangement kategóriagyőztese lett a Like Someone in Love című hangszerelésével. Volt miről beszélgetnünk Gergővel, aki éppen Helsinkiben tartózkodott a Helsinki International Big Band Composing döntőjén.

* Mikor döntötted el, hogy zenei pályára lépsz, és melyik műfaj vonzott a leginkább?

— Már egész kiskorom óta zenélek, bár akkor még, sőt egészen sokáig, meg sem fordult a fejemben, hogy a későbbiekben ezzel elmélyültebben foglalkozzak. Zenei tanulmányaimat a zentai Stevan Mokranjac Alapfokú Zeneiskolában kezdtem 2003-ban. Bátyám után én is klarinétozni szerettem volna, így mint minden más fúvós hangszer előtt, két év kötelező furulyát kellett átvészelnem. Útközben már nem emlékszem, miért, de a klarinétról a trombitára, a trombitáról pedig a harsonára esett a választásom. Nagyon szerettem, és egy csodálatos tanárom volt, akinek egyébként nagyon sokat köszönhetek, viszont soha nem éreztem igazán, hogy a harsonával, illetve zenével szeretnék foglalkozni. Középiskolai tanulmányaimat Zentán a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium matematika szakán végeztem. Ha jól emlékszem, valahol a közepénél járhattam már, amikor úgy döntöttem, hogy szeretnék elkezdeni szaxofonozni. Szerencsére Zentán lehetőségem volt rendes hallgatóként az alapfokú zenesuliban egy újabb hangszer tanulására, így tizenhét-tizennyolc évesen elkezdtem szaxofonozni. Ennek az előzménye az lehetett, hogy a jazz műfaj elkezdett egyre jobban érdekelni. Az ezt megelőző két-három évben a zenei ízlésem a rock- és a blueszene hallgatásából a jazz legnagyobbjainak napi szintű fogyasztásává formálódott, és mint a jazz műfaj egyik legmeghatározóbb hangszere, legalábbis talán ezzel kötik össze a legtöbben, a szaxofon volt, ami engem is megfogott. Amikor elkezdtem szaxofonozni tanulni, már kérdés sem volt, hogy ez az a zenei műfaj, amelyet szeretnék a későbbiekben elsajátítani, bár az, hogy zenei pályára lépjek, majd csak valamikor egy évvel később fogant meg bennem.


Kis Kata Linda felvétele

* Ha jól tudom, a középsuliból Grazba kerültél. Hogy érezted ott magad, zeneileg mit adott?

— A középiskola végén egy évem volt arra, hogy felkészüljek, és bepótoljak mindent, ami egy zeneművészeti egyetem felvételijéhez szükséges. Ez már akkor is egy lehetetlen feladatnak tűnt, úgyhogy eggyel kisebb fába vágtam a fejszém, és úgy döntöttem, hogy az egyetemi jelentkezés előtt elvégzek egy felzárkóztató képzést, mely megtanít mindenre, amit tudnom kell — így kerültem Budapestre, ahol elvégeztem egy OKJ-s képzést a Bartók Béla Zeneművészeti Konzervatóriumban, jazz-szaxofon szakon. Az említett képzés befejeztével jelentkeztem a Grazi Zeneművészeti Egyetemre, ahova első próbálkozásra nem, majd az azt követő évben második nekifutásra sikerült felvételt nyernem. Graztól nagyon sok mindent kaptam — elképesztő, hogy a város méretéhez képest mennyire pezseg ott az élet. Világszínvonalú előadók koncerteznek heti szinten, a színházi, az opera- és a balettelőadásoktól a különféle irodalmi eseményekig, a múzeumokig és az éjszakai élet elengedhetetlen helyszíneiig szinte minden napra találni valami izgalmas programot — legalábbis nekem ez volt a benyomásom. Az elején még, amikor Grazba költöztem, nehéz volt megtalálni a társaságom, beilleszkedni egy új országba, megtanulni egy új nyelvet, és mindemellett az egyetemi kötelezettségeimnek is eleget tenni, de azt gondolom, viszonylag gyorsan sikerült megtalálnom a helyem az új városban. Nagyszerű zenészekkel és még jobb emberekkel sikerült körülvennem magam. Zeneileg is sok elképesztő élményem volt, és a tanáraim közül is sokakkal nagyon jó kapcsolatba kerültem. A jazztörténelem és a modern jazz legnevesebb előadóinak mesterkurzusait volt alkalmam hallgatni, beszélgetni velük, tanulni tőlük, illetve sok alkalommal koncerten is játszani velük. Így kerültem egy színpadra például Rick Margitzával, aki Miles Davisszel dolgozott együtt számos albumon és koncerten, játszottam együtt Robin Eubanks harsonással, aki Art Blakey zenekarából lett ismert, Chris Smith és Jason Brown dobosokkal, Jim Rotondi trombitaművésszel, John Beasley Grammy-díjas zeneszerzővel és számos egyéb elismert jazz-zenésszel. Lehetőségem volt beszélgetni a világhírű Jim McNeely jazz-zene-szerzővel, Phil Collinsszal találkozni, Sheila Jordan kerekasztal-beszélgetésén részt venni. Mindezek, úgy gondolom, hogy nem történtek volna meg, ha nem Grazban folytatom a tanulmányaim, úgyhogy szakmai szempontból is sokat tudott nyújtani az egyetem. Ami a tanárokat illeti, Ed Partykának és Luis Bonillának tartozom a legnagyobb köszönettel. Ed volt a zeneszerzéstanárom, aki ha nincs, talán el sem kezdek zeneszerzéssel foglalkozni, legalábbis biztosan felgyorsította a folyamatot. Az ő szakmai támogatása nélkül lehet, hogy nem is jelentkeztem volna azokra a zeneszerző versenyekre, amelyek igazából elindították a zeneszerzői karrierem, illetve lehet, hogy eszembe sem jutott volna ebben az irányban továbbtanulni. Luis a másik tanár, aki nagyon sokat támogatott mint szaxofonos és zeneszerző. Igazából ő nem is tanított engem — különféle zenei projektumok révén volt alkalmam vele együtt dolgozni, és nagyon jóban lettünk. Az ő ösztönzésére jelentkeztem, majd kerültem be 2022-ben a JM Jazz World Orchestra szaxofonszekciójába. A zenekar az egész világból válogat össze zenészeket, majd egy egyhetes próbafolyamat után turnéra indul. Tavaly Horvátországban, Olaszországban és Szlovéniában koncerteztünk három világhírű vendégművésszel: Dick Oattscal, John Riley-val és Alex Sipiaginnal. Még a turné előtt elküldtem Under Water című nagyzenekari darabomat az együttes zenei vezetőinek, akik azt a turné repertoárjába választották, így sikerült több nemzetközi színpadon is bemutatni, amiért külön nagyon boldog voltam. Szintén tavaly a Sacramento State School of Music megvásárolta az egyetem zenekarának az egyik big band szerzeményemet, mely azóta bekerült a repertoárba, és egy másolat az egyetem zenei könyvtárába. Számos alkalommal elhangzott a kaliforniai város és az egyetem zenei rendezvényein.

* Mesélnél egy kicsit arról az alkotói folyamatról, amikor nagyzenekari művet írsz?

— Hmmm, nehéz erre válaszolnom. Szerintem nem csinálom még olyan régóta, hogy egy állandó rutinom legyen. Lehet, soha nem is lesz, talán éppen pont azzal veszne el az izgalom és a kreativitás, ha rutinná válna a folyamat. Nyilván jó, ha van néhány biztos módszer, melyhez szükség esetén nyúlni tud az ember. Az egy darab megírásához szükséges idő változó. Van, amikor nagyon nehezen kezdek bele — hetek is eltelnek, mire kitalálom, pontosan mit is szeretnék egy számmal csinálni, milyen irányba vinném, milyen „színek” illenek bele a legjobban, stb. Ha ezek megvannak, utána is sokszor megakad útközben a folyamat. Attól is függ, hogy határidőre kell-e írnom. Hajlamos vagyok napokat eltölteni egy-két ütemmel, ha időm engedi, és így hónapokig is elhúzódhat a munka, de arra is volt már példa, hogy egy tizenegy tagú zenekarra egy hétvége alatt írtam meg a hangszerelést, mert az azt követő héten már játszották. Magáról a hangszerelés folyamatáról annyit, hogy amikor egy már meglévő szám hangszerelését készítem el, olyankor már megvan a dallam, a szerkezet és egy harmóniai váz, mely biztos kiindulási pont. Mielőtt nekiállnék a komponálásnak, általában meghallgatom a lehető legtöbb verzióját annak a számnak, hogy halljam, ki hogyan interpretálta azt a múltban, mi az, amit már csináltak, mi az, amit nem, talán el is lesek valamelyikből valamit, ami nagyon tetszik, és mindenképp idézni szeretném az én hangszerelésemben. Ezután a dallammal és az akkordokkal játszom egy kicsit. Itt-ott megváltoztatom, ha úgy érzem, hogy ezzel segítem a sajátommá vagy személyesebbé tenni. Innen már csak rá kell illeszteni a zenekarra, bevezetést és outrót írni, a szólórészeket kitalálni, hogy vajon melyik hangszer hangszíne illene leginkább a darabhoz, már ami a szólókat illeti. Esetleg több szólistát vagy más zenekari részeket hozzátenni, ha éppen szükségesnek érzem. Ez a része már szabad. Ettől nem sokkal tér el, ha saját darabot írok. Van, hogy ugyanígy, egy már korábban megírt számomat dolgozom fel nagyzenekari felállásra. Ezeket általában kisebb formációra írom, egy kisebb kvartett vagy kvintett felállással játsszuk, és ezután lesz belőle egy nagyobb volumenű darab. Ilyenkor rögtön a mélyébe ugrok, és belekezdek a hangszerelésbe, mivel nem szükséges több anyagot gyűjtenem róla, illetve a dallamon vagy az akkordokon változtatnom (bár előfordul, hogy később szükséges lesz, hogy jobban illeszkedjen a hangszereléshez). Illetve van, amikor a szokásostól eltérően — legalábbis számomra — kész kotta nélkül írom a darabot. Ilyenkor legtöbbször az van meg, hogy miről szeretnék írni, mi a helyszín, a történet, a szereplők, ilyesmi, és ezeket észben tartva, esetleg egy néhány szavas vázlatot készítve vágok bele. Ebben az esetben szinte ütemről ütemre szerzem a zenét. Megírok egy részt, és a következő valahogy adja magát. Már csak oda kell ülnöm a zongorához megtalálni, hogy pontosan mi is az. Még nem teljesen értem, hogy ez a folyamat hogyan működik a fejemben. A műben, melyen most dolgozom, szinte csak ezt alkalmazom. Egy öttételes darab lesz, melynek talán csak az első tétele egy előre megírt számom hangszerelése, az összes többi az imént említett módszerrel íródik/íródott. Ami az ihletet illeti, sok minden inspirál — a zenészeken, zeneszerzőkön, könyveken, filmeken és filmzenéken kívül nagyon érdekelnek a „más világok”, melyek egy kicsit eltérnek attól, amelyben mi élünk. Ennek a legegyszerűbb példája az állatvilág, tervben is van egy ilyen tematikájú darab megírása, már a címe is megvan, és a szereplője is, de ezenkívül semmi más. Egy bonyolultabb példa lehet a csillagrendszer, ahol teljesen más szabályok vannak, mint itt a Földön — ennek, mondjuk, nem a tudományos részletei izgatnak, sokkal inkább az, amiről még keveset tudunk. Vagy például a kitalált világok, mint ahova Alice az Alice Csodaországban című könyvben csöppen. Szerintem a letisztultság jellemző a zenémre, nem szeretem a nagyon zavaros és nehezen kibogozható dolgokat. Bár ez mintha elkezdett volna egy kicsit változni az elmúlt időben, és lehet, hogy ami nekem tiszta és letisztult, az másnak már zavaros, vagy ami nekem régen zavaros volt, az mára már tiszta. Ez már talán csak ízlés kérdése.

* Mik a terveid és a vágyaid a jövőre nézve?

— Az idén júliusban szereztem meg a BA-diplomám Grazban jazz-szaxofon szakon, ezután körülbelül egy hónapja Budapestre költöztem kitalálni a következő lépést. Korábbi budapesti éveimből adódóan itt már van egy társaságom, melyhez szívesen jöttem vissza, úgyhogy örömmel töltök el itt egy évet, amíg a további terveim kikristályosodnak. Tanulmányaimat tekintve mindenképp szeretnék egy mesterszakot elvégezni jazz-zene-szerzésből. Az előző iskolaév végén már jelentkeztem néhány egyetemre, viszont sajnos anyagi okok miatt nem tudtam elkezdeni a mestertanulmányaimat. Felvettek a Miamiban található Frost School of Music iskola Studio Jazz Writing & Jazz Composition szakára, valamint sikeres felvételivel várólistára kerültem a New York-i Manhattan School of Music jazz-zene-szerzés szakán. A kettő közül a Miamiban található suliba mennék szívesebben. A klasszikus big band felállásra való zeneszerzés mellett dolgozhatnék szimfonikus zenekarokkal, kórusokkal, tanulnék filmzeneszerzést, stúdiómunkát, mindezt a szakma legjobbjaitól. Az egyetem felajánlott számomra egy nagy ösztöndíjat, mely a tandíj 50%-át fedezi, viszont a maradék összeg sajnos még így is túl nagy ahhoz, hogy ki tudjam fizetni. Az egyetem megengedte, hogy eltoljam a sikeres felvételi eredményem egy évvel, vagyis az idén nem kell újra felvételiznem, hanem üresen tartják számomra a helyet, remélve, hogy ez alatt az egy év alatt megoldást találok a tandíj finanszírozására. Úgyhogy ez az egy év egy kicsit az ösztöndíjvadászatról is szól. Lassan kezdődik a felvételi szezon, úgyhogy azon is gondolkodom mostanában, hogy mely más egyetemek jazz-zene-szerzés szakára jelentkeznék még szívesen. A helsinki Sibelius Akadémián kívül gondolkozom a berlini, a kölni, az amszterdami és madridi egyetemekre is jelentkezni, a jövő kérdése még, hogy végül hova fogom ténylegesen beadni a papírokat. Mindenképp szeretnék összeállítani egy saját big bandet, és felvenni egy albumot a saját szerzeményeimmel. Szeretnék nagyobb felállásokra is írni, például szimfonikus zenekarra, vagy ha ezt még bővíthetném egy kórussal! Ezenkívül a filmzeneszerzés, illetve a színházizene-szerzés is vonz — remélem, ezeken a területeken is lesz alkalmam próbára tenni magam.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..