A durva rombolás ellen

A szabadkai városvezetőség és a városi tervbizottság egymásnak is ellentmondó, ugyanakkor egymást mosdató nyilatkozatai kapcsán, amelyek el kívánják maszatolni a városvezetők és a tervbizottság elnökének az igazi célját és terveit, ami nem más, mint Szabadka központjának lerombolása, a Magyar Nemzeti Tanács a következőkre kívánja felhívni a városvezetőség, a Városrendezési Intézet és a tervbizottság figyelmét:
A nemzeti tanácsokról szóló törvény 18. szakasza értelmében a nemzeti tanács véleményt nyilvánít és javaslatokat tesz az önkormányzatok terület- és településrendezései tervének kidolgozása során, illetve javasolja a terület- és településrendezési terv végrehajtásának felfüggesztését, amennyiben az érinti az adott nemzeti közösség által kiemelt jelentőségű ingó és ingatlan kulturális értékeket. A Magyar Nemzeti Tanács értesíteni kívánja a közvéleményt arról, hogy sem az Intézettől, sem a tervbizottságtól, sem a várostól nem érkezett meg az általános rendezési terv, így az MNT nem tudta véleményezni. Ugyanakkor az MNT ezzel a közleménnyel párhuzamosan hivatalos formában egyrészt arról értesíti  az említett városi szerveket, hogy megsértették a nemzeti tanácsokról szóló törvényt, másrészt felhívja a városvezetőség és szervei figyelmét arra, hogy az állítólag zárt ajtók mögött újra készülő általános rendezési tervet küldjék meg véleményezésre a nemzeti tanácsokról szóló törvénnyel összhangban.
A mintegy 780 hektárt, több mint ezer épületet és szinte a város egészét érintő durva rombolás ellen a Magyar Nemzeti Tanács minden rendelkezésre álló törvényes eszközzel tiltakozni fog, megakadályozva, hogy  eltűnjön a szabadkai polgárok közös városa, építészeti emlékezete, hogy olyan jövő épüljön, ami semmibe veszi azokat, akik az elmúlt kétszáz évben a Rogina barán és a Fűzfás patakon várost építettek.
A Magyar Nemzeti Tanács Közigazgatási Hivatalának közleménye

A város balkanizálódása

Az a tény, hogy a szabadkai Városrendezési Intézet úgy dolgozta ki Szabadka általános rendezési tervét, hogy abban helyet kaphatott a szűk központ, a történelmi városmag szinte teljes lerombolása, a Központ I., II. és Központ III. területén levő földszintes épületek helyére négyemeleteseket irányozva elő, a város balkanizálódásának újabb példája, amiről — számos heves bírálatot kiváltva — folyamatosan beszélek az elmúlt évek vonatkozásában.
A balkanizálódás nemcsak abban érhető tetten, hogy lakótelepekké kívánják zülleszteni a jellemzően alföldi városunk központját, eltörölve, lerombolva a házakat, amelyek talán nem építészeti emlékek, de amelyek egy közép-európai, vidéki városnak a lelkiségét, mindennapjait, történelmét és elvárásait megfogalmazzák.
A balkanizálódás abban is tetten érhető, ami mára egyértelmű és világos, hogy vannak olyanok, nyilvánvalóan közéjük tartozik Nebojša Janjić, a tervbizottság elnöke is, akiknek a szabadkaiság, a szónak abban az értelmében, ahogyan polgárainak többsége használja, nem jelent semmit.
A tervbizottság nyilvános ülésén megjelent polgárok nemcsak a városrombolás vonatkozásában mondták el a véleményüket a demokrata párti politikusról, hanem erkölcsi értelemben is — de ez legyen egyelőre a Demokrata Párt belügye.
Ami azonban Szabadka város ügye, mindannyiunk közös ügye, és amihez magam is mint az érintett városrészek egyéni tartományi képviselője, aki elnyerte a polgárok bizalmát a 2012. évi választásokon, hozzá kívánok szólni, párbeszédet, vitát is kezdeményezve, az Szabadka arculatának közösen alakítható, építészeti és szellemi jövője.
Meggyőződésem, hogy Szabadka nem lehet néhány politikus túsza, nem lehet magánérdekek kiszolgálója, nem válhat a rossz politikai döntések áldozatává.
Éppen ezért úgy gondolom, a közbeszéd által, szakmai, politikai, szellemi képességeink legjavát felmutatva, de semmiképpen sem maszatolva, beszéljük meg újra Szabadka városrendezési tervét, nem elhallgatva, nem mellőzve és nem kikerülve, hanem éppen ellenkezőleg, fokozottan fókuszba helyezve a Népszínház épületének sorsát is.
Pásztor István, a szabadkai IV. választókörzet egyéni
tartományi képviselője és a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke

A magántulajdon szent

Szomorú, hogy városunkban — és egyáltalán az egész országban — az urbanizációs tervezet nem a régi értékek, épületek megőrzésére, hanem azok lebontására irányul. A bontásnak nem szabad helyet kapnia a városiasodási folyamatban! Szerbiában még mindig nem tisztelik eléggé a magántulajdont. Számomra azonban a magántulajdon szent, egészen addig, amíg a közérdeket nem sérti. Éppen ezért — véleményem szerint — a magántulajdonban levő ingatlanok tulajdonosainak meg kell adni a lehetőséget arra, hogy saját maguk döntsék el: átadják azt az államnak, esetleg átépítik vagy éppen lebontják. Semmi esetre sem dönthet az ingatlantulajdonosok helyett a Városrendezési és Városépítési Intézet. Szabadkán sajnos eddig is olyan terveket igyekeztek megvalósítani, amelyek bizonyos épületek lebontását irányozták elő, sokat közülük le is bontottak, ezért fest most a város úgy, ahogy: elhagyatottnak és sivárnak. A most bontásra ítélt házak értéke nem jelentős, tulajdonosaik nem tudnak átalakításokat végezni rajtuk — hacsak nem illegálisan. Egy ilyen, mondjuk, negyvenéves ház, amelyet kikezd az idő vasfoga, és a tulajdonosa nem tudja karbantartani, valóban csúnya foltja a városnak. Mégsem az a megoldás, hogy ezt az épületet — sok másikkal együtt — a város csak úgy, önhatalmúlag eltüntesse a föld színéről. A Városrendezési és Városépítési Intézetnek a feladata lenne szabályozni az utcákat anélkül, hogy azok szélességén változtatnának. Nekünk nincs szükségünk sugárutakra, szükségünk van viszont az autóút elterelő szakaszára, hogy a nemzetközi teherforgalom ne a városközponton keresztül haladjon át. És szükségünk van még minél több kerékpárútra — és kerékpárosra —, hogy a város levegőjét mentesítsük a gépjárművek kipufogógázától.
Viktorija Aladžić,
a Nasmeši se Subotici — Mosolyogj Szabadkára Civil Mozgalom elnöke