Ezenkívül igen jelentős mértékben társul a televízióhoz az internet, a DVD, a laptop és még lehetne sorolni az újabbnál újabb vizuális technikai vívmányokat, amelyek használata az utóbbi egy-két évtizedben tömeges méreteket öltött. Általuk a szülőknek és más tekintélyszemélyeknek a gyerekekre való hatása óriási mértékben csökkent, és felcserélődött valami mással, ami homlokegyenest ellentétben áll azzal, amit hatásos szülői nevelésnek hívunk. És ennek az el nem ismert harmadik „szülő”-nek döntő szerep jut az elkényeztetett nemzedékek létrehozásában.

Harmadik „szülő” a családban
Gyerekeink ma sokkal több időt töltenek képernyő előtt, mint valaha, sőt egyre fiatalabb korosztályúak hódolnak neki. Felmérések szerint egy átlagos hatéves gyerek manapság az élettartamából egy teljes évet tölt televízió előtt. Ha a más képernyők előtt eltöltött időt is figyelembe vesszük, akkor ez az időtartam még hosszabb. Ez a tizenegy és tizenöt év közötti korosztály ébren töltött idejének az ötvenöt százaléka –– vagyis átlagban napi hét és fél óra. Magától értetődő tehát, hogy a televízió átvette a szülők szerepét, és a család harmadik tekintélyszereplőjeként több időt von el a gyerekek idejéből, mint amennyit a szülők nekik szentelhetnének. 
Ezeknek az együttléteknek a romboló hatása abban nyilvánul meg, hogy lassítja, majd egészen megszünteti a gyerek önkontrolljának a fejlődését. Ez egyrészt azáltal következik be, hogy a személyiség érzelmi és társas fejlődéséhez -- a szocializálódáshoz -- szükséges időt a vizuális médiumok töltik ki, másrészt meg azoknak a játékoknak, programoknak az üzenete által, amelyeket a gyerekek örömmel fogadnak és élvezettel játsszák. Ezek a tartalmak sokkal körmönfontabb módon hatnak, semmint képesek lennének -- nem eléggé fejlettek lévén -- felismerni káros hatásaikat. Az agresszív viselkedésminta elsajátítása így észrevétlenül történik. A vizuális médiumok nagyon jól felismerték, hogy a fejlődő személyiség izgalom utáni vágya hogyan elégíthető ki, kényelmes karosszékben hátradőlve, egyszerű úton. A virtuális játékok terjesztése és árusítása napjainkra elterjedt kereskedelmi hálózat útján történik. A haszon érdekében pedig semmi sem szent. És akkor a televíziók reklámhadjáratairól még nem is beszéltünk, meg arról sem, hogy hány gyerekszobában van televíziókészülék, számítógép.
A gyermekek befolyásolhatóságával könyörtelenül visszaélő vizuális médiaipar el nem hanyagolható harmadik „szülő”-vé vált a családban. Annak azonban éppen az ellenkezőjét sugallja, mint ami a mindennapi élethez és az érzelmi meg társas együttléthez -- a jó szocializálódáshoz – szükséges????. Nem az önzetlenség, az empátia, a segítőkészség, az együttműködés, a bizalom, a megértés, az emberközeliség, a békés konfliktusmegoldás mintáját mutatja meg, hanem egy olyant, amely épp ellenkezik a szülők érdekeivel. A viselkedésszabályok felrúgására való bátorítással a vizuális média tekintélyhelyet vívott ki magának.
A gyermeknek a képernyőn megjelenő tartalmak elleni védelme jogi és technikai kérdés is, lényegében azonban ebben az óvintézkedésben a szülőké a legnagyobb felelősség. Ha szeretnénk megvédeni gyermekeinket a vizuális média káros hatásaitól, tegyünk úgy, mint ahogyan a gondos szülők mindig is tettek: a józan ész határain belül tegyük lehetővé, mit láthatnak, mit hallhatnak. Érdekes módon nincs rá példa, hogy a szülők a gyerekszobában tartanák az édességgel, üdítőitallal vagy bármily csábító élelemmel teli a hűtőszekrényt. Ezzel szemben a tv, a számítógép nagyon sok helyen már szokványos bútordarabja a gyerekszobának. Miként a hűtőszekrénynek, úgy a különféle képernyőknek sem a gyerekszobában a helyük, hanem a szülők halló- és látótávolságán belül!
A családban megjelenő harmadik tekintély dominanciájához leginkább a szülők járulnak hozzá azzal, hogy félnek a határok megszabásától és saját tekintélyük érvényre juttatásától.

(Folytatjuk)