Az állattenyésztés legfontosabb feladata a tej-, hús- és tojástermelés, valamint az egyéb állati eredetű nyersanyagok előállítása. Ezen belül a szarvasmarhatartás és a tejtermelés alkotja az állattenyésztés nehéziparát. A világ szarvasmarha-állománya 1,4 milliárd, ennek egyharmada Ázsiában, egynegyede Dél-Amerikában található.
A népesség számbeli arányához mérten a legtöbb szarvasmarhát ott találjuk, ahol a legkiterjedtebb legelők vannak, illetve ahol fejlett a takarmánynövény-termesztés és korszerű a feldolgozási technológia.
A legintenzívebb szarvasmarhatartás — és ezen belül a tejtermelés — Európára jellemző, a világ tejtermelő állományának 11%-a a világ tejtermelésének 43%-át állítja elő. A legnagyobb szarvasmarhalétszámot viszont Indiában találjuk, csaknem 200 milliót, ám ezen állatok gazdasági haszna a különféle vallási előírások miatt igen alacsony. Észak- és Dél-Amerika, valamint Ausztrália szarvasmarhatartása a hústermelést szolgálja, de az Egyesült Államokban a megtermelt tej mennyisége is igen számottevő. Európa és a fejlett országok nagyobb települései, metropoliszai környékén mindenhol meghonosodtak a tejtermelő telepek, és modern tejfeldolgozó üzemek is működnek.
A mára kitenyésztett legjelentősebb tejelő szarvasmarhafajta, a holstein-fríz rekordmennyiségű tejet állít elő naponta. A 305 napos tejelési időszakban (laktációban) átlagosan 10 000 — 12 000 kg tejet termel, de genetikai képességei szerint a 20 000 kg-os tejmennyiséget is elő tudja állítani. A holstein-fríz esetében rendkívül szigorú tenyésztési munkával létrehozott fajtáról beszélünk, melyet célzottan a tejtermelésre nemesítettek ki. Rendkívül elegáns, finom csontozatú, és önfeláldozó módon saját tartalékait is a tejtermelés szolgálatába állítja. Az avatatlan szemek számára a „csont és bőr” kinézetű jószág a leghatékonyabb módon alakítja át a takarmány-összetevőket tejjé. A biológiailag értékes fehérje előállítási hatékonysága a tojóhibridekével vetekszik. A holstein-fríz fajta tenyésztése, fenntartása és tejtermelése csakis a világ legkorszerűbb tartástechnológiájával történhet, hiszen enélkül nem lehetne felszínre hozni a fajtában rejlő genetikai adottságokat. Minden tekintetben ki kell elégíteni az állat élettani, takarmányozási és állatjóléti igényeit, mert csak ebben a formában tud maximálisan teljesíteni.
Állattenyésztési Teljesítményvizsgáló Kft.
Hatalmas kihívás: a hőstressz
El kell azonban mondani, hogy egy roppant érzékeny szervezetről van szó, mely még „a légy rezdülését is érzi”, és minden nemkívánatos, kellemetlen változásra tejmennyiség-csökkenéssel reagál. Napjainkban a tejtermelő telepek szakemberei számára a legnagyobb kihívás a hőstressz okozta problémák sorozata, mely jelentős anyagi veszteségeket okoz. Ennek hatására csökken a tejtermelés, leromlik az immunrendszer működése és a szaporodásbiológiai paraméterek is (késik az ivarzás, sikertelen a megtermékenyülés, lassul a magzat növekedése, kisebb borjú születik, stb.). A hőstressz mértékét a hőmérséklet, a relatív páratartalom és a napsugárzás okozta hő teszi ki. Nem minden fejősállat reagál egyformán ezekre a változásokra, az idősebb tehenek érzékenyebbek, mint a fiatalok. A tejtermelés csökkenése a stressz megjelenésétől számítva 36—48 óra után éri el a maximumát. A hőstressz értékét a THI index fejezi ki (angolul: Temperature Humidity Index).
A legújabb kutatások szerint ha a hőstressz értéke eléri vagy meghaladja a 68-as értéket, akkor már csökken a tejmennyiség. Ez már az enyhe hőstressz szakasza, mely már 21 °C-nál és 65%-os páratartalomnál jelentkezik. Viszont a 24 °C, 55% páratartalom az enyhe hőstressz felső határát jelzi, és a THI index ekkor 71-et mutat. Ez az embernek még kellemes, de a fejősállatok esetében már gondot okoz. E negatív jelenségek mellett a jószágok viselkedésében sajnos más járulékos, kedvezőtlen hatások is észlelhetőek. A hőstressz módosítja az állatok viselkedését. A tehenek nyugtalanabbá válnak, keresik a hűvös helyet, nő az ácsorgással töltött idejük, az itatónál csoportosulnak, és játszanak a vízzel. Mindezek a változások azt a célt szolgálják, hogy a tehén növelje a testfelületét, melyen át meg tud szabadulni a hőtől. Ezeknek az állatoknak az esetében az is bebizonyosodott, hogy minél kevesebb időt töltenek fekvéssel, illetve többet ácsorgással, annál inkább növekszik a sánta tehenek száma. Ezenkívül az itatók körüli nedvesség is hatással van a sántaság kialakulásának gyakoriságára. A leírtakból kitűnik, hogy a hőstressz igen komplex probléma a tejelő tehenészetekben.
Tracey Erickson, South Dakota State University
Mi a teendő?
A környezeti menedzsment szempontjából az a kívánatos, hogy a tehén testhőmérsékletének egy kicsivel magasabbnak kell lennie, mint a környezeti hőmérsékletnek, hogy a felesleges hő a környezetbe tudjon távozni. Ha a környezeti tényezők hatására (hőmérséklet, páratartalom) ez fordítva van, akkor a környezetet kell hűteni. Ezt el tudjuk érni árnyékolással, friss levegő áramoltatásával — ventilátorok működtetésével —, vízpermetezéssel, de legjobb ezek kombinálásával.
Ugyancsak nagyon fontos a megfelelő friss és hideg ivóvízzel való ellátottság. Amíg egy átlagos fejőstehén 100 liter vizet iszik meg naponta, addig a hőstressznek kitett állatok ennek a dupláját is elfogyasztják. Fontos kiemelni a takarmányadagok beltartalmi értékeinek pontos beállítását, mivel ez az időszak ugyancsak specifikus takarmányozást lát elő.
Látható, hogy a fenntarthatóság és az egészséges környezet szempontjából a probléma megoldása nagy szakértelmet és hozzáértést igényel. Ilyen feltételekkel ma már egyre nehezebb elfogadható áron minőségi tejet termelni, melyet a tejfeldolgozó is feltétel nélkül átvesz. A hagyományosan, legelőn nevelkedett fejősállatok tartása mára sajnos szinte feledésbe merül, mivel a világ lakosságának robbanásszerű növekedése hatalmas mennyiségű olcsó élelmiszer előállítását igényli.
Meddig lehet ezt a folyamatot fokozni, mennyit bír még el a környezetünk? Ezek a kérdések egyelőre megválaszolatlanok maradnak.
