A disztrófia elleni harc nemzetközi hete alkalmából a Disztrófiás Betegek Észak-bácskai Egyesületének szervezésében, május 15-én Óbecse központjában két óra hosszáig tartó fellépést szerveztek.
A dél-bácskai körzet disztrófiás betegeinek egyesületét 28 évvel ezelőtt a betegek és szüleik kis csoportja alapította. Ma már 170 tagot számlál. Céljuk, hogy a tagoknak segítséget nyújtsanak a mindennapi életbe való beilleszkedéshez. A betegnek több stádiumon kell átvergődnie ahhoz, hogy el tudja fogadni önmagát. Előbb tudomást szerez arról, hogy izomzata gyengébb, nehezen tud futni vagy gondot okoz neki a lépcsőzés. Később a karjai is elnehezülnek, az arcán is változások mehetnek végbe. Megtörténhet, hogy a szívverése felgyorsul. Megkezdődik a gerincoszlop ferdülése. A kezelés a tünetek enyhítésére összpontosul. Megfelelő gyógytorna segíthet, de talán mindennél többet jelent egy igaz barát megértése. A kerekesszékkel való közlekedést az útpadkák gátolják, az épületetekbe való bejutást pedig a lépcsők. A süketnek nem kiabálni kell, hanem taglalni a szavakat. A rosszul látónak meg kell fogni a kezét, a kerekesszékben ülőnek jól jön a segítség, ha akadály elé ér. Mindnyájukra érvényes, hogy nem szeretik, ha sajnálják őket, és azt sem, ha anyáskodunk felettük. Segíteni csak akkor kell, ha kérik.
Olyankor, amikor jól érezzük magunkat, vajon hányszor jut eszünkbe, hogy a világ minden pontján vannak emberek, akik nehezen mozognak, fájdalmaktól gyötrődve élik napjaikat, esetleg mozgásképtelenek, rosszul hallanak vagy süketek, rosszul látnak? Kisebb-nagyobb gyógyítható egészségügyi problémáink alkalmával türelmetlenül zsörtölődünk, pedig csak az idő választ el bennünket a teljes gyógyulástól. Ezzel szemben a mozgássérült emberek derűsen igyekeznek gazdálkodni maradék egészségükkel. Kerekesszékben ülve, zokszó nélkül végzik feladataikat, sőt táncolnak, sportolnak, pedig környezetük tele van akadályokkal. Jogaikat törvénybe foglalták, csak a szankciók maradtak ki belőlük.
Nemrég az óbecsei Bratstvo iskola diákjai, a Roll Dance Budapesti Kerekesszékes Kombi Táncegyüttes, a Djido tánccsoport, a Petőfi Sándor ME tánccsoportja, és a magyarországi nagyothalló és mozgássérült Sugár Anna, valamint a mozgássérült Csillag Andi jeltáncművészek igyekeztek felhívni a figyelmet arra, hogy táncuk hidat igyekszik képezni a kerekesszékhez kötötten élő emberek és az egészségesek világa között. Tették ezt szavak nélkül, zenével, a tánc nyelvén, azzal a céllal, hogy tudassák egészséges társaikkal: a táncuk is része a fogyatékos emberek társadalmi beilleszkedésének, mert élni csak úgy érdemes, ha a másság ellenére is szeretettel igyekszünk elfogadni egymást.
A látottak mély benyomást keltettek a nézők körében. A mozgássérült táncosok szeméből sugárzó szeretet, életöröm, a zene, szinte átjárta Óbecse egyébként igen csendes főterét. A nézők arcáról nem tűnt el a mosoly, és senki sem próbálta visszatartani a meghatódottság előtörő könnyeit. A műsor, amelybe a közönség is bekapcsolódott, fergeteges volt, és minden pillanatában érezni lehetett a Teréz anya versében levő üzenet elfogadását:
,,Jutalom az élet, érdemeld ki!
Élet az élet, hát védelmezd!'