A Plakett díjjal a legalább tizenöt éves tevékenységet ismerik el. Azok a Vajdaságban élő személyek vagy Vajdaság területén működő kulturális, közművelődési és civil szervezetek, illetve szakosztályok kaphatják meg, akik/amelyek tevékenységükkel hozzájárultak a délvidéki magyar nemzeti közösség kultúrájának, művészetének, közművelődésének gazdagításához. Elismerés és köszönet ez a mindennapi tenni akarásért, a nemzettudat fejlesztéséért, a közösség összefogásáért, erősítéséért, a kulturális identitásunk gazdagításáért.

Tót Kása Piroskának, az óbecsei Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör egyik alapítójának, egykori titkárának, könyvelőjének, műsorvezetőjének, az egyesület ma is aktív tagjának, a Szivárvány festőcsoport vezetőjének életét nehéz jellemezni. Tevékenységében nincs és soha nem is akadt üresjárat. Amikor a munkaviszonya mellett feleség és anya is volt, akkor is talált időt arra, hogy önmagát adva a közösséget is szolgálja. Ha róla beszélünk, az sem mellékes, hogy civil szervezetekben önkéntesként dolgozik. A festés, melybe huszonöt éve kezdett, leköti, a színek világa életelemévé vált. Meleg otthonában a falról, melynek a „nem eladó” címet adta, visszanéznek a számára legkedvesebb alkotásai.

Mi volt a kezdet, az első felismerés, hogy másokért tenni jó? — kérdezem tőle. Percekig gondolkodik, keresgél az emlékei között, közben magyarázza, nála minden spontán történt, magától értetődött, természetes volt. Felidézett emlékeiben sorjáznak a történések a kisiskolás és a felnőtt korából. Talán az élet hozta, hogy valahol az élen járjon. Az iskolában osztályelnök volt, később az önképzőkört vezette, részt vett a Középiskolások Művészeti Vetélkedőjén. Harminchárom éve a Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör tagja. Amikor indultak, húsz tagjuk lehetett, közülük már csak ő aktív. Idővel a tagság száma több százra duzzadt.

* Megérte? — folytatom az érdeklődést. A válasz egyértelmű és gyors.

— Élmény volt minden rendezvény, öröm a folyamatosság, a tény, hogy a nagy sikerek és mélyrepülések váltakozása ellenére a néhai fiatalok manapság a gyermekeiket, unokáikat kalauzolják a kultúrkörbe, melynek a tevékenysége szerteágazó. A társas- és moderntánc-csoport, a népzene és néptánccsoport, a Szendrey Júlia Kézimunkacsoport, a Szivárvány festőcsoport, az irodalmi csoport folyamatos munkája teszi színessé a közönség kulturális élményeinek sorát. Ezek valamelyikében részt venni élmény.

* Honnan indult a festészet iránti érdeklődése? Valaki rábeszélte, vagy volt példaképe?

— Az önképzőkör a kiindulópont. (Nevet.) Annak vendégeként Sipos Tibor óbecsei festő látogatta meg az iskolát. Festett és magyarázott. Nagyon érdekes volt. Beszélgettünk. Akkor még nem sejthettem, hogy néhány évvel később a Sipos Galériába hívnak. Festészetet szerető csoport alakult meg, együtt dolgoztunk Sipos Tiborral, aki sokat segített szakmailag. Később a csoport átment a kultúrkörbe, ott folytatta a munkát, előbb Holló Katalin óvónő volt az elnök, majd Piroska vette át tőle a stafétabotot. Megállni már nem lehet. Minden új alkotás új öröm és a kreativitás forrása.

Több önálló kiállítása volt, és számos közös tárlaton vett részt mind helyben, mind Vajdaság településein, illetve Magyarországon. Az elmúlt évek alatt sok technikát kipróbált, és maradandót alkotott olaj-, akvarell- és pasztellképeivel. Kreativitásának köszönhetően olyan festési módszert dolgozott ki, amely megállásra késztet az alkotásai előtt.

A hátrányos sorsú gyermekeken festményeinek eladásával, az árverésen befolyt pénz adományozásával igyekszik segíteni. Iskolák és helyi rendezvények műhelymunkáinak állandó résztvevője, Óbecse Község Gyermekbarát Egyesületének, valamint a Bóbita Óbecsei Nagycsaládosok Egyesületének a tagja. Emellett a Mustármag Közösség pártfogoltjaival is foglalkozik a Caritas-házban.

— Jó látni a segítség utáni örömet és hálát a rászorulók szemében, a közös munka eredményeként a sikerélményt a gyermekek körében — fogalmaz egyszerűen és természetesen.

* Szereti a táncot. Milyen üzenete van a táncnak, és melyik élményt emelné ki?

— A tánc nem csak élmény, tanít, figyelmeztet is. A lépéseket mindenki megtanulja, de azt is, hogy ha közülünk akár egy eltéveszti a ritmust, az az egész csoportot hátráltatja. A tánc egymásra hangolódás, fegyelemre késztet, közösséggé kovácsol. Külön élmény volt látni az időseknek szervezett táncot. Házaspárok vagy egyedülállók vettek ebben részt. Feltettem nekik a kérdést, mikor volt legutóbb idejük arra, hogy egy órát csak egymással legyenek, egymást szorosan átölelve élvezzék a zene ritmusát. Nem vártam választ. Sejtettem.

Tót Kása Piroska közösségszerető és közösségszervező példaadása, úgy érezzük, méltó a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség Plakett elismerésére — írta a felterjesztésben az óbecsei Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör vezetősége nevében Ricz Róbert elnök. Beszélgetőtársam nem tudott a felterjesztés ötletéről. Nem számított díjra, éppen ezért nagy meglepetés és öröm volt számára, valamint visszahozta az emlékeit.

— Sokat számít ez az elismerés — mondja —, és megható, hogy észrevették, követték, értékelték a munkámat. Az is meglepett, hogy a díjátadó ünnepségen sokan felismertek. Úgy érzem, a díj nemcsak jutalom, hanem kötelez és irányt is mutat. Ezenfelül pedig bizonyosságot ad, hogy a közösségért érdemes dolgozni, és hogy újabb lendülettel tovább kell folytatni.