Már egy éve is annak, hogy az Újvidék felé haladó vonatból kitekintve egy elhagyatott kőtömböt pillantottam meg a szabadkai vasútállomás hátsó udvarában. Szép, faragott kőoszlop, nem mai darab, és nem is illik a többi kacat közzé. Vajon mi lehet az? — tűnődtem.
Telt-múlt az idő, majd egy nap a kezembe került néhány régi szabadkai képeslap, melyeken az egykori városi szobrok láthatóak. Az egyik korabeli képeslapon lévő Erzsébet-szobor talapzata és az elhagyatott vasútállomás udvarában álló kőtömb között hasonlóságot véltem felfedezni. Nem hittem a szememnek, és — bár kezdetben nem tulajdonítottam különösebb figyelmet neki — több ismerősnek is megmutattam az összegyűjtött képeket. Megerősítették: valóban van hasonlóság a kőtömbök között. Rendben, gondoltam, és nekiálltam utánajárni ennek a bizonyos „hasonlóság”-nak.
Cikkemben taglalni szeretném, hogy vajon lehetséges-e, hogy a szabadkai Erzsébet-szobor talapzata mindvégig a szemünk előtt volt, csak nem vettük észre. Szeretném bemutatni, meddig jutottam a kutatásban, a felfedezett hasonlóságot képekkel igyekszem bizonyítani, azt pedig az olvasóra bízom, döntse el, van-e a feltevésemnek reális alapja, vagy csak véletlenszerű egybeeséséről van szó.
Lássuk, mi a történelmi hátterük ezeknek a szobroknak! Igen, szobrokét, így, többes számban, mivel Szabadkán két Erzsébet-szobor volt. E műalkotások múltjáról semmi újat nem tudok mondani. Szedlár Rudolfnak a Bácsországban megjelent: A szabadkai Erzsébet-szobrok rejtélye című publikációjában minden fontosabb adatot megtalálunk a témával kapcsolatban. Majdnem mindent, mert a szobroknak se híre, se hamva. Eltűntek.
Egykor Szabadka is azokhoz a városokhoz tartozott, amelyek tisztelettel adóztak a meggyilkolt Erzsébetnek. 1898. szeptember 10-e, a királyné halála után mozgalom indult az Osztrák—Magyar Monarchiában. Szobrokat állítottak, parkokat építettek, és megemlékeztek a tragikus sorsú királynéról. Az első és egész alakos szobrot Gödöllőn állították fel. Ezután azonban már csak mellszobrot avattak fel Muzslyán 1899. január 8-án. A következő évben Szabadkán is állott már a királyné szobra. A közkedvelt Erzsébetet, azaz Sisit (ahogyan a nép nevezte) bajor származása sem akadályozta meg abban, hogy vegye a fáradságot, és megtanuljon magyarul. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy kultuszszeméllyé vált, akinek a szépségét a korabeli nők irigyelték, a férfiak pedig csodálták. Ugyanakkor azt se feledjük el, hogy mi, magyarok mindig nagy figyelmet szenteltünk a történelmünk nőalakjainak.
Szabadkán két híres szobrász munkája állt. Az egyik a bajai származású Telcs Edéé (aki mellesleg Szabadkán fejezte be a gimnáziumot), a másik szobrot pedig Stróbl Alajosnak köszönhetjük. Ez az a Stróbl Alajos, akinek gyönyörű Szent István-szobra a budapesti Halászbástya mellett látható, és ő alkotta a Mátyás-kutat a budai várban és Dobó István szobrát Egerben. Telcs Ede művei ugyanilyen jelentősek. Neki köszönhető a budapesti Hősök terén található Szent László és III. Károly egész alakos szobra. (A Károly-szobor, melyet 1945 után elvittek, hála az égnek megmaradt, és jelenleg restaurálják.) Telcs Ede bronzszobra a valamikori szabadkai honvéd gyalogsági laktanya udvarában állott (a mai bíróság épületénél). Ez is, mint a másik, mellszobor volt.
Számunkra azonban ezúttal Stróbl Alajos bronzszobra és annak kőtalapzata a jelentősebb.
A Budapesten 1900 szeptemberében kiadott Vasárnapi Újság Erzsébet királyné emléke Szabadkán című cikkében olvashatjuk: „A feledhetetlen emlékű jó királyné iránt országosan érzett mély, megható kegyelet kifolyásaként, ezer meg ezer helyen ültettek emlékfákat a hazában; többek közt a szabadkai vasúti állomáson, hol egyszersmind a Szutrély Gyula főmérnök tervezete szerint, csinos parkot is létesítettek. Majd Kovács János főmérnök indítványára elhatározta a vasúti személyzet, hogy emez emlékparkot a boldogult királyné szobrával ékesíti föl.
A szükséges összeg csakhamar összegyűlvén, felállíthatták Strobl Alajos mintázat után Beschorner által öntött életnagyságú bronz mellszobrot, amely most díszes talapzaton, a szomorú fűzfák árnyában, ott hirdeti távoli vidékek utasainak a szabadkai derék vasutasok kegyeletét. A szobor leleplezése folyó év szeptember 10-ikén ment végbe, a városi hatóság, törvényszék, tisztikar és számos egylet részvétele mellett, mely alkalommal Kovács János főmérnök, kitől szép eszem származott, mondott megható beszédet.”
A második szabadkai szobrot 1901. július 28-án leplezték le. Úgyszintén a Vasárnapi Újságban található róla írás Erzsébet királyné szobra Szabadkán címmel.
(Folytatjuk)