Brestyánszki Boros Rozália Érintetlen című művét Hernyák György rendezi
Mi történik a színészben, amikor már Hamlet gyászmezét viseli és William Shakespeare szavait mondja? Nagyjából tudjuk, jóllehet a színészi alkotómunka rendkívül sajátságos. Még sajátságosabb, ha ősbemutató készül, mert egy-egy új szöveg mindig rejtélyes, titokzatos. Mindenesetre a szerző az első olvasópróbán csupán ennyit mondhat: ,,Menjetek, készüljetek...' Nincs velős tankönyv, nincs recept. De vannak kérdések, és lesznek válaszok. Az író mindig kérdez. Olyanokat kérdez, ami felkavarja a színészt, s újra és újra gondolkodásra, válaszra és választásra kényszeríti.
Érintetlen - ez a címe Brestyánszki Boros Rozália legújabb művének, amellyel a Népszínház Magyar Társulata a 2006/2007-es színházi évadot megnyitja. Azt mondják, ritka szerencséje van a színház számára dolgozó írónak, ha színpadra állítják, amit megálmodott, szavakba, dialógusokba, monológokba, eseményekbe sűrített. Egy-egy ősbemutató a Nagy Szembesülés pillanata. Mit tehet ilyenkor a szerző? Mindenekelőtt a rendezőre és a színészekre gondol, és azt mondja, amit már leírtunk: ,,Menjetek, készüljetek...' A rendező, Hernyák György és a színészek pedig ,,mennek' - egyelőre a próbaterembe. Egy mű erről is szólhat: Gábor lemegy a pincébe fáért. Feljön-e? Csakhogy - ezt tudjuk - ennek eldöntése is már kívül esik a szerző hatáskörén. Vagyis mit tehet a szerző? Örül, szorong. Drukkol, remél, és végzi a dramaturg munkáját.
- Október első napjaiban ,,vallunk színt' - mondja Brestyánszki Boros Rozália, a szabadkai Népszínház dramaturgja. - Kb. egy évvel ezelőtt a Duna Televízió műsorán volt szerencsém megnézni egy érdekes dokumentumfilmet. Japán tudósok felfedeztek a dél-amerikai őserdőben egy testvérpárt. Ők ketten, két férfi, egy kihalófélben levő törzs vagy nemzet utolsó képviselői voltak. A tudósok letáboroztak melléjük, ötven méternyi távolságra. Nem messze tehát a hálóhelyüktől elkezdték megfigyelni őket. Nos, ez az esemény a magja a művemnek, sokadik művemnek, mert hát nem először nyúltam a toll után. Dramatizáltam A homok asszonyát, Aba Kobo művét (Möbiusz), be is mutattuk Kisvárdán, megírtam A révész satuját, el is hangzott a Felolvasó Színház rendezvényén, Gion Nándor A kárókatonák nem térnek vissza című regényének is megírtam a színpadi változatát, a Gyermekszínház számára ,,megfogalmaztam' egy mesét Töpszli, az öt címmel...
A dramaturg Ilan Eldad (Lengyel Iván) rendező munkáját segítette a Nem fáj! színpadra állítása alkalmából, társszerzője volt Sopsits Árpádnak (Álomlakó), és az Emma, valamint a Záróra is Brestyánszki Boros Rozália közreműködésével realizálódott. E művekben, a szerző írói világában a világ abszurditása fogalmazódik meg. A világé, amelyben az emberek úgy halnak meg - vagy úgy élnek -, hogy nem voltak, illetve nem boldogok. De a lehetetlenre, a szabadságra vágynak, mint Caligula a Holdra. Az emberi tartásról is szól e mű, arról, hogy mire vihetjük nélküle...
Az Érintetlent Hernyák György rendezi. Tehetségét, működésének eredményeit nem ma fedeztük fel. Hosszú ideje jól tudja a közönség - és a szakma -, hogy neve, személyisége mekkora érték. Sok színházi előadás sikerének egyik fő oszlopa az ő alkotótevékenysége. Gondoljunk a Murlin Murlóra, A szegény csizmadiára és a Szélkirályra. Most ősbemutatót rendez. Patakzik-e majd munka közben a víz a rendezőről? - kérdeztük az első olvasópróba előtt.
- Kénytelen vagyok most, a munka megkezdése előtt a lényegre szorítkozni. Ez egy hétszemélyes előadás lesz. A tíz évvel ezelőtt az újvidéki Művészeti Akadémián végzett színészeink - mondjam így - ,,jutalomjátéka'. Akiket a ,,térbe' küldünk ma, a szabadkai Népszínház és az Újvidéki Színház művészei, valamint Vukoszávlyev Iván ,,szabadúszó', s vendégként fellép az előadásban Szedlák Rudolf is, aki a közelmúltban a Zách Klárában szintén bemutatkozhatott. A szereplők teljes névsora: Mezei Zoltán, Kálló Béla, Magyar Attila, Vukoszávlyev Iván, G. Erdélyi Hermina, Tényi Edit és Szedlák Rudolf. Ezt az osztályt Soltis Lajos vezette... Brestyánszki Boros Rozália műve tökéletesen megfelel a célnak: egy kicsit a jövőben játszódik, egy kicsit a múltban. Egy helyzet elviselésének a mikéntje foglalkoztat egyelőre. A mű roppant izgalmas, ,,fura' is egyben, nagyon ,,fura'. Hiszem, szilárdan hiszem, hogy ezt az előadást megőrzi majd az idő, mint tiszta arcunkat a tört tükör...