- fotó: Ótos András

Az újvidéki Magyar Tanszéken szerdán délelőtt gyászülést tartottak a 91 éves korában elhunyt Szeli István akadémikus, kritikus és irodalomtörténész emlékére. Az ülésen a nyugalmazott egyetemi tanár egykori kollégái, tanítványai és a hozzátartozók vettek részt.
Szeli Istvántól Györe Zoltán rektorhelyettes, a Történelem Tanszék tanára búcsúzott az Újvidéki Egyetem nevében. Györe Zoltán elmondta, hogy személyesen sajnos csak pár alkalommal találkozott a tanár úrral, de pályáján számtalan alkalommal vette hasznát Szeli István kutatásainak, munkásságának.
Láncz Irénnek, a Magyar Tanszék tanszékvezetőjének beszédéből egy sokoldalú, az irodalomelmélet, a vajdasági magyar irodalom és a 19. századi magyar irodalom mellett a történelem, a helyrajz és a népművészet iránt is érdeklődő tudós portréja rajzolódott ki.
Gerold László nyugalmazott egyetemi tanár úgy emlékezett Szeli Istvánra, mint aki az irodalom nyújtotta szellemiségre tanította diákjait. Gerold László személyes hangvételű beszédében szólt arról is, hogy amikor Szeli István halálhírét vette, éppen a Jugoszláviai magyar irodalmi lexikon készülő második kiadásának sz betűs szócikkeit javítgatta. Mély szomorúságot és a lexikonokkal szembeni tehetetlen dühöt érzett, amikor a sokak által mélyen tisztelt tanár úrról szóló adatok utolsójaként fel kellett tüntetnie az elhalálozási dátumot.
Gerold László utalt arra is, hogy mintha valamiféle sorszerűség lenne Szeli István és a vajdasági magyar irodalom közt. Hiszen akkor született, amikor e térséget elszakították Magyarországtól, munkásságát pedig akkor kezdte, amikor az itteni irodalom kezdett magára találni a második világháború után.
Bence Erika egyetemi tanár a könyv emberének, illetve ezen felül történelemalkotó személyiségnek nevezte Szeli Istvánt, aki egyben volt filológus, történész és tanárember. Egy európai karakterű tudós, aki a történeti szintézist vajdasági magyar portrékkal gazdagította.