Az ebédlőasztalon rengeteg egykori papír- és fémpénz, a garázsban pedig régi használati tárgyak tömkelege fogad, de ez csak egy része a gazdag gyűjteménynek, mely Györéék padlásán várja sorsának alakulását. Döngölők, favilla, fakanál, fatányér, sütőlapátok, bölcső, rokka, parazsas vasalók, a régi korban divatos papucsok, cserépedények, varrógépek, akkoriban használatos mezőgazdasági eszközök, lószerszámok, petróleumlámpák — csak néhány ékesség a garázsban elém táruló gazdag, felbecsülhetetlen értékű gyűjteményből.

Györe Géza

— Főleg régi pénzeket és használati tárgyakat gyűjtök. Adahatárban, tanyán laktunk, én már ott gyűjtögettem a régi tárgyakat és pénzeket. Kevibe költözésünkkor sem váltam meg gyűjteményemtől, itt pedig további tárgyakat szereztem be, így ma már tekintélyes mennyiség áll rendelkezésemre. Nem igazán tudom hol tárolni őket, a padláson a por lepi őket. Van a faluban egy nyitott gangos, régi ház, jó lenne megvásárolni, felújítani, és ott kiállítani a gyűjteményt, saját erőből azonban ez nem valósítható meg. Tavaly januárban Keviben a művelődési egyesületnek köszönhetően volt egy kiállításom, ahol bemutathattam a régi tárgyakat, de benne vagyok Fodor István könyvében is, mely Zentáról és környékéről szól — mondja Györe Géza, miközben szétteríti az asztalon a számtalan fém- és papírpénzt.

A szemem először a ’90-es években használatos, soknullás dinárokon akadt meg, melyek óráról órára vesztettek értékükből, majd felfedezem a Ferenc József osztrák császárt ábrázoló pénzt, mely még az Osztrák—Magyar Monarchiából maradt meg.

Asztal tele régiségekkel

— A soknullás dinárok mellett többfajta forint, pengő, régi márka, angol font, krajinai dinár, román, szlovén, szlovák, ukrán, francia, belga, orosz, bolgár, macedón pénznem is van a gyűjteményemben. Pontosan nem tudom, melyik a legértékesebb, valószínűleg azok, amelyek az 1800-as évekből valóak. A régi pénzeket nem könnyű beszerezni. Az inflációs időkből keresek két, emlékművet ábrázoló dinárt, az egyik kék színű, és 50 dinárt ért, a másik pedig barna 200 dináros — tudtam meg.

Géza három fia közül látogatásomkor Martin tartózkodott otthon, és kérdésemre elmondta, hogy számára nagyon érdekes látni, megfogni azokat a tárgyakat, amelyekkel elődeink sok-sok évvel ezelőtt dolgoztak.

— Nagyon elszaladt a világ, sokat kell dolgozni, és a fiatalok nem igazán érnek rá, hogy a régi használati tárgyakkal foglalkozzanak, sokakat mindez egyáltalán nem is érdekel. Nem tudok róla, hogy a korosztályombéli fiatalok közül bárki is gyűjtené a régiségeket — mondta Martin.

Györe Martin és Csillag Anita

Barátnője, Csillag Anita megjegyezte, hogy a mai fiatalok hozzá vannak szokva a modern technológiához, hiszen elég csak megnyomni egy gombot a mosógépen, máris mos a gép, és a vasaló is könnyedén felmelegszik villanyárammal.

— Régebben teljesen más világ volt, hiszen a vasalóba parazsat tettek, a ruhákat kézzel mosták. Jó látni, hogy régen mit csináltak, hogyan éltek elődeink — fogalmazott Anita.

Géza elmondása szerint a faluban már nem sok régi tárgy található, az elhagyott tanyákon ott maradnak a már nem használatos tárgyak, melyek elvesznek, vagy illetéktelenek elviszik őket. Gyűjteményét főleg felajánlásokból gyarapítja, a lebontásra ítélt tanyák tulajdonosai felhívják, ő pedig elmegy, és hazahozza az értékes darabokat. Az egyik helybeli a tanya bontásakor feltüzelte a több mint kétszáz éves bölcsőt, amit Géza nagyon sajnál, hiszen ha idejében értesül az értékes tárgy létezéséről, háromszor annyi fát adott volna érte.

Papírpénzek halmaza

— Sok régi tárgy elveszne, ha nem gyűjteném őket. Fontosnak tartom a tárgyak által felidézni a régmúlt időket, hogy azok se merüljenek feledésbe, „összegyűjtöm” a száz-kétszáz évvel ezelőtti világot. Az Adahatárhoz és Kevihez tartozó tanyavilágban régebben több iskola működött, egy-egy intézménybe 70—90 gyermek járt. Mára lényegesen lecsökkent a gyermekek száma, sokan el sem tudják képzelni, hogy egy-egy régiséget elődeink mire használhattak. Szeretném, ha a gyerekek jobban érdeklődnének múltunk iránt, bárkinek szívesen elmondom, melyik tárgy mire volt való. Régen az emberek lovakkal dolgoztak a mezőgazdaságban, rengeteg fiáker, telente lovas szánkó közlekedett az úton. A lovak mellé sok használati tárgy és munkaeszköz kellett. Több egy- és kétvasú ekém van, a közelmúltban ültetőgépet kínáltak, de már nem nagyon tudok több mindent szerezni, mert nem tudom hova tenni. Fészeres, régi házat kellene vásárolni, mely tökéletesen beleillene a falusi turizmusról alkotott képbe. Ehhez azonban pénz kellene. Külföldön könnyebb anyagi eszközöket félretenni a gyűjtőszenvedély csillapítására, itt mindez nem ilyen egyszerű — mondta Györe Géza.

Miután kikapcsoltam a kismagnót, a családfővel még hosszasan elbeszélgettünk a gyűjtés szépségéről, még egyszer megtekintettük a gyűjteményt, ő pedig oly szenvedéllyel mesélt minden egyes darabról, ahogyan csak az tud, aki igazán érzi a régi tárgyak lelkét.

Régi vasaló