Csaknem háromszáz magyarországi és szerbiai alsó és felső tagozatos diák küldte be iskola, civil szervezet, művelődési egyesület, illetve magánpályázat által a munkáit az idei rajzpályázatra. A felhívás sikeréről az is tanúskodik, hogy rekordszámú alkotás érkezett be a dél-szerbiai Padežtől egészen az észak-magyarországi Gödig. A felhívásról, a zsűri munkájáról és a rajzpályázat eredményeiről Sihelnik Ágnes, a zsűri elnöke számolt be lapunknak.

— A rajzpályázatunk minden évben egy másik fajt tűz ki témaként, ezúttal ez a mocsári teknős és élőhelye volt. Összesen 288 rajz érkezett be, nemcsak Szerbia, hanem Magyarország területéről is, éppen ezért már nemzetközi színtérről beszélünk. Az idén sem volt könnyű dolgunk, hiszen hatalmas mennyiségű anyagot tekinthettünk meg, dolgozhattunk fel, de sikerült a legjobbakat kiválasztani. A mocsári teknős esetében egy vidékünkön is őshonos fajról beszélhetünk, melyet különböző tényezők veszélyeztetnek, főképp a hobbiállatként tartott, szabadon engedett ékszerteknősök, melyek képesek arra, hogy az őshonos fajokat kiszorítsák a saját lakhelyükről. A rajzpályázat célja minden évben, hogy a fiatalabb korosztály új ismeretekre tegyen szert, ebben az esetben nemcsak a teknősről s annak kinézetéről, hanem élőhelyéről is. A Föld napja alkalmából rendeztük meg a díjátadó ünnepséget, általában igyekszünk mindig ezen a dátumon megtartani ezt az eseményt. Egy általános iskolások számára meghirdetett versenyről van szó, persze alkalmanként akadnak óvodások, illetve középiskolások által készített rajzok is, melyeket szintén figyelembe veszünk, bár ragaszkodunk ahhoz, hogy leginkább az általunk megjelölt korosztály munkáit értékeljük. Azok, akik ezen a programon pályamunkát nyújtanak be, gyakran az Arcus más rendezvényein is részt vesznek. Főleg a topolyai és a környékbeli gyerekek azok, akiket meg tudunk szólítani, illetve bekapcsolni egyesületünk tevékenységébe. Mindemellett azonban előny a gyerekek számára, főként a távolabb élők esetében, hogy kutathatnak a fajok után. A környezeti nevelés sajnos nem a legfejlettebb vidékünkön, így ezáltal a fiatalabbak figyelmét rá tudjuk irányítani a környezettudatosságra, az élővilág állapotára. Ennek lényege nemcsak az, hogy tanuljanak, hanem hogy fel is nyithassuk a szemüket. Így talán egyszer, ha nagyobbak lesznek, s tudnak majd tenni környezetük érdekében, akkor ennek hozadékaként ez is megtörténik.

Az ünnepi átadót Harkai Ákos, az Arcus Környezetvédő Egyesület elnöke nyitotta meg. Őt a Mészáros Csilla, Sihelnik Ágnes és Suturović Edita alkotta, háromtagú zsűri értékelője követte. Mint megtudhattuk, a 36 településről beérkezett művek készítői között voltak már visszatérő alkotók is, akiknél szemmel látható fejlődést tapasztalhattak. Suturović Edita biológus arra is rámutatott, nemcsak a rajzok formai követelményeit, alkalmazott technikáit vették figyelembe, hanem a teknős kinézetének, valamint szükségleteinek és élőhelyének ábrázolását is.

A berettyóújfalui, hattagú Balibán család teljes létszámmal érkezett az átadóra. A család gyermekei közül többen is pályáztak, egyikük pedig a képzeletbeli dobogó második fokára is felállhatott. A családanya számolt be az eseményről.

— A családunkból két gyermekünk rajzolt a pályázatra egy művészeti iskola programján belül. Gyermekeink közül a legfiatalabb négyéves, míg a legidősebb kilenc. Mindnyájan eljöttünk ma megtekinteni a kiállított munkákat, és hogy egymást biztassuk. Annak ellenére, hogy családunk legfiatalabb tagja az idén még nem pályázott, ő is szívesen rajzol, gyakran utánozza testvéreit. Hozzám nagyon közel állnak a természetvédelmi témák, emiatt is nagyon tetszett a felhívás tematikája, a rajzokat végignézve pedig úgy gondolom, kiváló alkotások érkeztek be. Jó ötletnek találom az ilyen felhívásokat, sőt, talán a még fiatalabb korcsoportot is meg lehetne szólítani. Számos készséget fejleszthetnek és segíthetnek elő az ilyen pályázatok. Az én nézőpontom szerint a művészetek mindent fejleszthetnek, ebben az esetben még magát a környezettudatosságot is.

Beszélgetésünkbe végül a négyéves Vilmos is bekapcsolódott.

— Nekem is tetszettek a rajzok, ha majd nagyobb leszek, pályázni is fogok. A teknősöket nagyon szeretem, sajátom nincs, és szerintem jobb helyen vannak ők a folyóban, ahová tartoznak.

A díjazottak között sokan számos új dolgot tudtak meg a mocsári teknősről. Erről a nyolcadikos, hajdújárási Celva Ramóna is beszámolt.

— Az idén a második díjat sikerült megszereznem, aminek nagyon örülök. A versenyről már korábban is hallottam, két évvel ezelőtt is a második helyet sikerült megszereznem. A mocsári teknős már ismert volt számomra, hiszen a vidékünkön is őshonos fajról van szó, de a rajzom készítése közben új tényeket is megtudhattam róla. Az Arcus tevékenységét ismerem, de más programjain még nem vettem részt. Akvarelltechnikát használtam, és faszínessel készítettem el a rajzom. Igyekeztem magának a teknősnek a kinézetére fókuszálni, de az élőhelyét is megpróbáltam minél jobban ábrázolni, szemléltetni. A rajzok készítésével nemcsak kézügyességünket, hanem környezetismeretünket is tudjuk gazdagítani, ezért is találom jó ötletnek ezt a lehetőséget.

A díjazott kisdiákok szülei is hasonló lelkesedéssel látogattak el a kiállításra. Erről a bácskossuthfalvi Mrvelj Tihomir számolt be, aki kisfiát, Kevint kísérte el a díjátadóra.

— A kisfiam első osztályba jár, és segítség nélkül készítette el rajzát, és meg kell hagynom, ezen a téren már most ügyesebb nálam. Anyukája inkább művészlélek, ő szokott vele rajzolni, esetleg iránymutatást adni neki, de helyette nem rajzolunk. Sikeresen pályázott, hiszen művészeti különdíjat sikerült bezsebelnie a korosztályában. A lehetőségről az iskolában hallottunk a tanítónőtől. A kisfiunk inkább művészeti szemszögből igyekezett elkészíteni a rajzot, nem néztünk alaposabban utána sem mi, sem ő a mocsári teknősnek, viszont úgy gondolom, hogy minden felhívás, mely a gyermekek készségeit fejleszti, hasznukra válik a későbbiekben, illetve ráirányítja a teljes lakosság figyelmét a környezetvédelemre is, hiszen minden kis lépés lépésnek számít, nem tudunk egyszerre óriásiakat lépni. A mi gyermekünk esetében nem gond a rajzolás, hiszen nagyon szereti, minden héten akár több rajzot is készít. Helytelen hozzáállás lenne minden gyereket arra sarkallni, hogy ilyen pályázatokra jelentkezzen, illetve rajzoljon. Minden gyermek másban sikeres, meg kell találni, hogy miben jó, és azt kell erősíteni. Azoknak viszont, akiknek gyerekei jól érzik magukat ebben a tevékenységben, ajánlom, hogy szorgalmazzák a pályázaton való részvételt.

A beküldött munkákból összeállított kiállítás 2025. április 22-e és 25-e között látogatható Topolya Község Művelődési Házának kiállítótermében.

A szerző felvételei