Pásztor István, a VMSZ elnöke nyilatkozik lapunknak a projektalapú politizálásról, a koalíciós feszültségekről, a regionális párt ambícióiról és nemzeti tanácsokról. Pásztor szerint pártjának fő célja a választási program gyakorlati megvalósítása.
* Egy héttel a temerini közgyűlés után elnök úr hogyan vonná meg a másfél év mérlegét?
- Év végi mérleget még nem készítettem, de az év bármelyik percében képes vagyok számvetést végezni. Folyamatosan úgy próbálok működni, hogy azzal, amit megfogalmaztam, bármikor el tudjak számolni. A politikában ennek ellenére nehéz mérleget vonni, mivel a folyamatok hosszú távúak, átnyúlnak egyik évből a másikba. Az elmúlt másfél évet sikeresnek ítélem meg - ez fogalmazódott meg a temerini közgyűlésen is. Számomra az egyetlen elfogadható mérce a megfogalmazott célokkal való szembesülés. Ezzel összefüggésben két dolog mondható el. A kitűzött célok teljes mértékben nem valósulhattak meg, mert azok hosszú távra szólnak. Viszont ami megvalósítható volt, az meg is valósult. A szabadkai Városháza épületének megvilágításával kapcsolatban szeretném kifejteni, hogy én magam hogyan látom a VMSZ politizálását, teljesítményét, hogyan látom a politikai porond más tényezőinek a szereplését. Nem szeretném ecsetelni a városháza szimbolikus, építészeti értékét. Arról sem óhajtok beszélni, hogy mi mindent látott a városháza az elmúlt száz évben. Sőt, a megvilágítását sem akarom megkérdőjelezni. Persze, arról, hogy ezt így kell-e megtenni vagy esetleg máshogyan, arról van véleményem. Arról is, hogy annak milyen üzenete van, hogy ha a város vezetősége az épület erkélyéről szól a polgárokhoz. Úgy gondolom, ezt mindenki látta, hallotta, s mindenki levonja belőle a következtetést, miként abból is, hogy ez a vezetőség az épület kivilágításának apropóján olyan műsort szervezett, amilyet, amire elmulasztotta meghívni mindazokat - s maga mellé állítani -, akik az elmúlt évtizedekben munkájukkal, érdemeikkel fémjelezték ezt a várost, s akik még mindig az élők sorában vannak. Számomra a Városháza megvilágítása nem a 42 milliónak az elköltését, s nem is a több száz égőnek a bekapcsolását jelenti. Számomra a Városháza megvilágítása Szabadka utcáinak az aszfaltozásában, a város vízvezeték-hálózatnak a felújításában, fejlesztésében, a csatornahálózat bővítésében nyer jelentőséget. A járdák és a kerékpárutak kérdése. Palics fejlesztése. Ipari zónák létrehozása, munkahelyek teremtése. Ha valaki meg akarja ünnepelni a Városháza fennállásának századik évfordulóját, az úgy tud hozzátenni a maga erejéből a városháza fényéhez és világításához, hogy ha folytatja azokat a beruházásokat, amelyekről Bíró Károly száz évvel ezelőtti polgármestersége szólt. Hogy Szabadka egy európai küllemű, európai életteret magában hordozó város legyen. Ezt pedig nem lehet pár ezer égővel megoldani.
Eddig is az volt a célkitűzésünk, hogy megvilágítsuk a szabadkai Városházát. De nemcsak azt. Hanem a zentait, a magyarkanizsait, a topolyait, illetve valamennyi városét, ahol hatalmi tényező vagyunk. Hogy megvilágítsuk az újvidéki báni palotát, s erőnkhöz mérten a belgrádi parlament épületét is. Nem égőkkel, nem az égők felszerelésére fordított milliárdos beruházásokkal, a megörökölt épületek összefurkálásával, hanem azáltal, hogy olyan tartalmat valósítunk meg, amely emeli ennek a környezeteknek a fényét. Másfajta életteret, mozgásteret, egzisztenciális lehetőséget akarunk teremteni.
* A projektalapú politizálással?
- A temerini közgyűlésen döntöttünk erről. Ez egy jelentős változás. Egy olyan vállalkozás, amely csak részben módosítja azt, amit eddig mondtunk és próbáltunk tenni. De mindenképpen rendszerezi, átláthatóbbá, elszámolhatóbbá teszi azt a nyilvánosság számára, egymás számára. Feladatokként fogalmazza meg azt, amit a választási programokban kijelöltünk. Ez egy célirányos politizálás, amelyben csak az eredmény számít. Nagy kihívás ez mindazok számára, akik a VMSZ politizálásának szerepvállalói. Mégpedig azért, mert megszünteti a megbújásnak, az elbújásnak a lehetőségét. Világossá fogja tenni, hogy ki mit vállal, ki mennyit vállal, kin mennyi teher van, ki mit csinál a célok megvalósítása érdekében, illetve hogy ki mit tud eredményként felmutatni. Ha valaki folyamatosan nem teljesít, akkor neki is, akárcsak mindannyiunknak, be kell látnia, hogy a kabát, amelyet felvett, az lötyög rajta, vagyis nagy. Azt várom ettől, hogy a VMSZ magasabb sebességen fog pörögni. Amit meghirdettünk, megfogalmaztunk, amire mandátumot kaptunk a polgároktól, az világossá teszi, hogy mire vagyunk képesek. Az utóbbi időben a koalíciós partnerek részéről - elsősorban Szabadkán hangoztak el észrevételek, hogy vajon milyen jogon járok egyik utcáról a másikra, miért nem hívom a városvezetést. Ezzel kapcsolatban azt tudom mondani, hogy azt a fajta ügykezelést alkalmazom, amelyet rám erőszakoltak. Évekre visszamenőleg engem, minket sehova sem hívtak, megpróbáltak bennünket kiszorítani.
* Nemrégiben látott napvilágot a CESID-nek egy felmérése, mely arról szól, hogy a VMSZ megháromszorozná képviselőinek a számát Belgrádban. Mit gondol erről?
- Nem szabad túl nagy jelentőséget ennek tulajdonítani. Klasszikus mondás, hogy nem közvélemény-kutatást, hanem választást kell nyerni. Persze, az ilyen felmérések önbizalmat, lendületet adnak az embernek. Abban szeretnék hinni, hogy ez a fajta megítélésbeli kedvező elmozdulás, amely az elmúlt másfél év politizálását jellemezte, megmarad, s a VMSZ vezető politikusait további munkára serkenti.
* Belgrád részéről kicsi a bíróságok ügyében az észak-bácskai specifikum figyelembevétele iránt tanúsított befogadókészség. Képviselőjük tiltakozásul el is hagyta a bizottsági ülést. Várható ebben a kérdésben elmozdulás?
- Ha a törvénycsomag elfogadásakor fontos lesz a mi négy szavazatunk, akkor igen. Ha viszont másokat sikerül megvenniük akár a radikálisoktól, akár a ,,haladók”-tól, akkor viszont úgy vélem, nem lesz előrelépés ebben a kérdésben. Mi azt ambicionáljuk, hogy átlépve a kisebbségi politizálás mezsgyekövein, erőteljes regionális párttá váljunk. Ez regionális érdekeket is feltételez, melyek nem minden esetben kizárólag kisebbségi érdekek. Ilyen a bíróságok kérdése. De szintén ilyen a polgárok egyesüléséről szóló törvénnyel kapcsolatos felvetéseink sora vagy Vajdaság autonómiája. Ezekben elég eklatáns különbségek vannak. Elképzelhető, hogy hamarosan kiderül: a király meztelen. Hogy a demokraták által vezetett koalíción belül Szabadka, Vajdaság, Szerbia európaisága pusztán szólam, mögötte másfajta értékrendek, prioritások vannak. A mi számunkra a regionális és a nemzeti érdek az, amit nem lehet felülírni, aminek nincs alternatívája. Ha azt látjuk, hogy a regionális érdekek csorbulnak, biztosan nem fogunk beállni azok sorába, akik önmagukat meghazudtolva teljesen másként cselekednek.
* Erősödni látszik a VMSZ külpolitikai tekintélye mind Magyarország, mind az Európai Unió megítélése szempontjából. Hogyan tudja ezt a szervezet a maga javára fordítani?
- Úgy, hogy ezeket a kapcsolatokat fenntartja, folyamatosan ápolja. Ez a kapcsolatépítés nem tegnap kezdődött, a VMSZ politizálását megalakulása óta ez jellemzi. Ha azt akarjuk, hogy az embert komolyan vegyék mint regionális pártot és mint véleményformáló erőt, akkor nincs más megoldás: a politizálást a határokon túlra is ki kell terjeszteni. Az erőhöz, a szükségletekhez mérten, racionálisan. Magyarországgal kapcsolatban elemi érdekünk, hogy kiegyensúlyozott kapcsolatunk legyen a kormánnyal és az ellenzékkel is. Ezenkívül jelentős mértékben fejlődött a más országokban élő magyarság politikai elitjével való kapcsolatunk is.
* Véget érni látszik a nemzeti tanácsokkal kapcsolatos parttalan vita. Sokak szerint azonban a perszonális autonómia nem végcél, hanem eszköz életünk jobbá tételéhez. Mit gondol erről?
- Valóban eszköz, s nem cél a perszonális autonómia. Eszköze annak, hogy olyan helyzetet teremtsünk, melyben az identitás megőrzése szempontjából fontos kérdések kezelése közösségi hatáskörbe kerüljenek. Örülök annak, hogy ez a törvény jó úton halad az elfogadás felé, hogy olyan tartalmi elemeket hordoz magában, amelyek egybevágnak a közösség igényeivel. Ez nem a véletlen műve, hanem annak eredménye, hogy erőteljesen képviseltük ezt a kérdést. Megítélésem szerint a törvény a következő év első felében elfogadásra kerül, reményeim szerint ugyanazzal a tartalommal, ahogy a munkatervezetben szerepel. Ezek után pedig sor kerülhet a nemzeti tanácsok megválasztására. Addig egy év van hátra. Meg kell állapodni abban, hogy a regnáló nemzeti tanácsnak az új törvény előkészítése céljából milyen lépéseket kell tennie. És ha már projektalapú politizálással kezdtük a beszélgetést: véleményem szerint a nemzeti tanács esetében is meg kell határozni, hogy mi az, ami az elkövetkező egy évben elsődleges feladat lesz, és hogy ezekért a feladatokért ki a felelős.
Így érdemes csak politizálni.