Az MNT hívta fel a figyelmet a helyszínre, és a háttérből segítette a folyamatot, Molnár Tibor, a zentai Történelmi Levéltár főlevéltárosa közreműködött a kutatásban, a parcellával kapcsolatos ügyintézést pedig az adai Vadvirág Hagyományápoló Kör vállalta, Varga Lívia elnök vezetésével, az anyagi támogatás a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum érdeme, a kivitelezés Sass Tamást cégét dicséri.

Az ünnepi rendezvényen jelen volt dr. Bíró Andor, a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadisírgondozó és Hőskultusz Igazgatóságának igazgatóhelyettese, dr. Téglás Gyula alezredes, az igazgatóság külföldi hadisírgondozó osztályának osztályvezetője, Bacsa Péter Attila hadnagy, a igazgatóság külföldi hadisírgondozó osztályának tisztje, Fremond Árpád, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Rigó Pál Zsófia, az MNT alelnöke, Sárközi István, az MNT Végrehajtó Bizottságának elnöke, Hugyik Richárt, az MNT Végrehajtó Bizottságának kultúrával megbízott tagja, Lulić Emil, az MNT hivatalvezetője, Lajkó Szilvia, az MNT tagja, Kiss Tóth Erika, a VMMSZ alelnöke.

A délvidéki magyarság mindig a szívén viselte, és viseli ma is a hősökről való megemlékezést, amelynek része nyughelyük méltó környezete, a magyar hadisírok elődeink által elkezdett és a továbbiakban is folytatni kívánt gondozása.

–17 magyar katona alussza örök álmát ebben a parcellában, helybeli és a Kárpát-medence más tájairól származó egyaránt. Berkes Sándor tizedes adai születésű, Munkács térségében esett el, onnan hozták haza később szülőföldjére. De itt nyugszik, valamelyik ismeretlenként jelölt sírban, Buki Péter honvéd is, aki Kecskeméten született és Ada védelmében adta életét. Mind hősök, mind a tizenheten, akik, amikor kellett, a legdrágábbat, az életüket adták a haza védelméért. Teljesítették kötelességüket, meghaltak azért, hogy mi, kései utódok, élhessünk – mondta beszédében dr. Bíró Andor, majd így folytatta:

–Mi pedig azért vagyunk ma itt, mert a mi kötelességünk, hogy sose felejtsük el az áldozatukat, erőt merítsünk belőle, és mi is készen álljunk a magunk mindennapi áldozatainak a meghozatalára, szűkebb közösségeink és a nemzetünk érdekében. Hisz a maga döntését, áldozatát mindenkinek meg kell hoznia, nem csak a harcmezőn, hanem az élet azon területén, ahol feladatott kapott. Így lesznek igaz emberek, és ettől lesz jobb a világ – hangsúlyozta a szónok, és kitért arra is, hogy a parcella felújításával nem értek véget a tennivalók, ugyanis még hátravan egy nem kevésbé fontos feladat: – Egy ilyen nemes munka célját és értelmét a helyi közösség adja, azaz amikor Önök, a helyi magyarok magukénak érzik a megemlékezés e helyét, magukénak érzik az itt nyugvó hősöket.

Hugyik Richárd beszédében a magyar nép történelmének sorsfordító időszakait, eseményeit idézte fel, a békés gyarapodás, valamint a kataklizmaszerű pusztulások korszakait is, egészen a Római Birodalomtól a második világháborúig. Máté evangéliumának egy szakasza után gondolatait a következő mondatokkal zárta:

– Meg kell tennünk az első lépéseket, hogy figyelmünket a felszínről, az örökkön ismétlődő történelem körforgásából és útvesztőjéből a jelen alakítható, építhető és önmagunkat meghaladó kihívásai felé fordítsuk, hogy kövessük és beteljesítsük a Kárpát-hazában nekünk szánt küldetésünket, és választ adjunk a hozzánk szóló hívásra.

A hadisírok parcelláját ft. Szungyi Károly esperes plébános szentelte fel, az alkalmi műsorban közreműködtek a Vadvirág Hagyományápoló Kör tagjai.

A kegyelet virágait elhelyezte a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum és a Magyar Nemzeti Tanács küldöttsége, koszorúztak még a VMMSZ, a VMSZ adai tagozata, a Vadvirág Hagyományápoló Kör, az Aranykapu Művelődési Egyesület és a Százszorszép Művelődési Egyesület képviselői is.