home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
A kutyát nemcsak szeretni, tisztelni is kell
Rencsényi Elvira
2013.07.10.
LXVIII. évf. 28. szám
A kutyát nemcsak szeretni, tisztelni is kell

Az ember alapjában véve bizakodó és gyakorlatias. Ezek a tulajdonságok segíthetnek neki abban, hogy az ínséges időkben feltalálja magát, és megkönnyítse a családja és a saját sorsát. Új sorozatunkban olyan embereket mutatunk be, akik — noha nincs állandó munkájuk, vagy éppen keveset keresnek — ismerik a boldogulás receptjét, és annak köszönhetően nemcsak hogy talpon tudnak maradni, hanem jó irányba mozdul el az életük.

Az ebek fejedelme: a németjuhász

Bíró Sándor gyermekkori álmát váltotta valóra, amikor sok évvel ezelőtt — immár nős emberként — megvásárolta az első németjuhász-kutyakölyköt. Felelősségteljesen, tudatosan nevelte és szerette az ebet. Azóta elképzelni sem tudja az életét a csodaszép és igen intelligens négylábúak nélkül.
— Gyermekkoromban mindig volt kutyám, de én csakis németjuhászról ábrándoztam — meséli Sándor. — Nem tudom, miért, de számomra ez az egyetlen kutyafajta, amit becsülök, és amelyik olyan nagyon elnyerte a tetszésemet. Lehet, hogy egyfelől a róluk készült rendőrfilmek hatottak rám így, másfelől azonban biztos vagyok benne, hogy a saját ízlésem és a kutyákról alkotott véleményem volt a döntő. Különlegesek már csak a méretük, a tartásuk miatt is, ugyanakkor rendkívül intelligens állatok, jól taníthatók és szerfelett szófogadók. Én nagyon szeretem és tisztelem őket, mert csodálatos állatok. Számomra ez a fajta az egyetlen, amely tiszteletet parancsoló tulajdonságokkal is rendelkezik.

Kutyakölyök áll a házhoz...

Sándornak jelenleg három németjuhásza van, két hím és egy szuka. Rendszeresen jár velük kiállításokra, nemegyszer hozta már el az első díjat egy-egy ilyen megmérettetésről. Tenyészti is őket, és ezzel némileg ki tudja egészíteni a család jövedelmét.
— Napok kérdése, és lekölykezik a szuka. Öt-hat kicsinye volt legutóbb, reméljük ezúttal is lesz legalább annyi. Jó anya, törődik a kicsinyeivel, szoptatja őket. Ez mind nagyon fontos, hiszen ha valaki kutyakölyköt szeretne venni, az első, hogy meggyőződik róla, milyen szülő az anyja. Számomra nagyon fontos, hogy el tudjam adni a kiskutyákat, mert ebből egészítem ki a nyugdíjamat. A nejemnek nincs jövedelme, mert a gyenge látása miatt sehol sem tudott elhelyezkedni. A fiam a családjával itt él velünk egy udvarban, és bizony jól jön egy kis jövedelem-kiegészítés. De az idén valahogy kevesen érdeklődnek a kiskutyák iránt... Nagy a szegénység...

Több feladat, még több szeretet

A kölykök megszületésével nem csak a kutyamamára, hanem a gazdára is sok feladat hárul. Segédkezik a kölykezésnél, ügyel arra, hogy az anya elegendő eleséget illetve folyadékot vegyen magához, nehogy ráfeküdjön a kicsinyekre, hogy szoptassa őket stb. Mindez nagy felelősség, de Sándornak nem esik nehezére.
— 10-12 órával a kölykezés előtt a vemhes kutya már se nem eszik, se nem iszik. Nem találja a helyét, néha szűköl, vagy csak idegesen járkál fel-alá. Ezekből a jelekből már lehet tudni, hogy hamarosan meglesznek a kiskutyák. Onnantól kezdve jobban odafigyelek a szukára, igyekszem megkönnyíteni a helyzetét. Sok szeretet, kitartás és felelősség kell mindehhez, de aki úgy imádja és tiszteli a kedvenceit, mint ahogy én, annak semmi nem nehéz! Magam ácsoltam össze a házukat, amelynek deszka az alja, hogy kényelmesen elférjenek rajta ezek a nagytestű kutyák, télen szalmát is hordok alájuk, nehogy megfázzanak. De a szalmával vigyázni kell, mert kifakulhat tőle a kutyák szőre. Az ivóvizüket is naponta többször cserélem nyáron a hőség miatt, télen pedig azért, mert befagy. Naponta kétszer etetem őket, a kölyköket három-négyhetes korukban kezdem rászoktatni az anyatej mellett a szilárd élelemre. Hat-héthetis korukban vihetők el, amennyiben akad rájuk vevő. Egyre többen kérik törzskönyv nélkül a kicsiket, mert úgy kevesebbe kerülnek. De azt a kedvességet, játékosságot, hálát és biztonságérzetet, amit tőlük kap az ember, képtelenség megfizetni! Én el sem tudnám már képzelni az életemet a kutyáim nélkül... — zárta a beszélgetést Bíró Sándor.
 

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..