A jelen lévő szakemberek, Csernik Ilma gyógypedagógus, Mengyán Pletikoszity Ildikó pszichológus, Göblös Péter osztálytanító és Námesztovszki Zsolt informatikatanár Joó-Horti Lívia pszichológus, pszichoterapeuta moderálásával felvázolták, hogy az információs és a kommunikációs technológia megjelenése, változása mennyire hat ki nemcsak a család, de az oktatási intézmények életére is, hogyan reagálnak erre a gyerekek, és a szülők miként igyekeznek lépést tartani a csemetéikkel. Az utóbbiak ezt annak tudatában teszik, hogy hatalmas lenne a felelősségük a határok megszabásában, mely leginkább nem sikerül nekik.

Kapkodós gyermeknevelés?

Csernik Ilma

Csernik Ilma szerint a digitális korszak valóban kultúraváltást eredményezett, de nem az elsőt, hiszen az írásbeliség megjelenésének is hatalmas jelentősége volt.  

— A szülő, leginkább jó szándékból, szeretne mindent megadni a gyermekének, de az biztos, hogy a képességeket kora gyermekkorban nem a számítógép és a tévé fejleszti. Leginkább az olyan természetes tevékenységekre lenne szüksége, mint a kúszás-mászás, homokozás, ringatás, mondókázás, vagyis a világ megtapasztalása. Nem gondolom, hogy manapság akváriumban kell nevelni a gyereket, abból ugyanis nem lehet baj, ha mértékkel és bizonyos időszakonként találkozik a modern technika vívmányaival. A felelősség minden esetben a szülőé, mert a gyerek nem tudja, hogy ebből neki mennyi a jó, mennyi az elég, beszippanthatja a digitális világ, és egy idő után már nem érdekli a mese, a játék. Ha számára a számítógépes világ a vonzó, akkor nagyon nehéz meggyőzni, hogy a hétköznapi életnek is vannak csodái.

Mengyán Pletikoszity Ildikó

Mengyán Pletikoszity Ildikó azt fejtegette, hogy a gyermeknek mindig is azt kellett megtanulnia, amire a saját életében szüksége lesz. Tudni lehetett, hogy a megszületett emberke milyen kultúrában nő fel, melyek azok az értékek, amelyeket képviselnie kell. A különféle népeknek évszázadokon át megvoltak a bevált gyermeknevelési elveik.

— A virtuális világban kitágul a közösség, nagy hatást gyakorol a családokra, és sokat számít, hogy mások mit csinálnak. A szülők manapság állandó dilemmában vannak, bizonytalanok, őket is meg kell tanítani ezeknek az eszközöknek az alkalmazására. Érdekes, ha a kés használatára tanítjuk a gyereket, ott állunk mellette, amikor viszont a számítógéphez nyúl, általában senki nincs vele, és ez hiba — mondta Ildikó, aki a mai gyermeknevelést a kapkodós jelzővel illette.

A vendégek a beszélgetés során egyetértettek abban, hogy az iskolakezdésig nagyon korlátozottan és felügyelet alatt legyenek jelen a digitális eszközök a gyermekek életében. Az anyukák is megosztották tapasztalataikat a témával kapcsolatban. Volt, aki arról számolt be, hogy a hároméves kislánya már önállóan nézi a táblagépen a rajzfilmeket, mások viszont a tizenéves kamasznak is csak napi egyórányi tévézést engedélyeznek.

A Facebookon a szülő legyen az első ismerős

Námesztovszki Zsolt

Námesztovszki Zsolt a pedagógusok szerepének és felelősségének fontosságát emelte ki abban, hogy megtanítsák a gyermekeket a digitális technológia vívmányainak tudatos és biztonságos használatára. Az elhangzottakat Göblös Péter is elfogadja, pedig ő osztálytanítóként az iskolában naponta használja ezeket az eszközöket. A saját óráit például webkamera segítségével közvetíti, így a szülők bármikor, még szünetekben is bepillanthatnak a tanterembe. Ebből természetesen negatív tapasztalatai is adódtak már, melyeket a diákok és a szülők bevonásával igyekezett feldolgozni. 

— Én a kisfiammal közösen nézem a filmeket, hogy a felmerülő kérdéseire azonnal válaszolhassak. A gyerekeket meg kell tanítani a biztonságos internethasználatra, és ugyanez a helyzet a Facebookkal is, ahol például az első ismerős a szülő kellene hogy legyen. A mértékletesség és a példamutatás nagyon fontos.

A világhálón vannak hasznos tartalmak, de olyanok is, amelyek veszélyesek a gyermek fejlődésére. Az internet feltételezi a kritikus hozzáállást, de nem készít fel rá. Éppen ezért kompetensen kell használni, például információk gyűjtésére, azok továbbadására. Elhangzott, hogy régen a tanár volt a tudás birtokosa, most már az internet. Viszont sem a szülő, sem a gyerek nem igazán tud azzal élni, hogy a neten mindent meg lehet találni.

Göblös Péter

Gyakran előfordul, hogy a digitális nemzedékhez tartozó fiatalok mindennap órákat ülnek a számítógép előtt, de nem ismerik azokat a felhasználói tartalmakat, amelyek igazán hasznosak lehetnek számukra (szövegszerkesztő, Excel-táblázat alkalmazása, prezentációk). Erre a tudásra viszont nagy szükségük van, mert nélküle esélytelenek lesznek a munkaerőpiacon.

A gyerekek manapság egyidejűleg számos ingernek teszik ki magukat, amire, úgy látszik, szükségük van, mert különben unatkoznának. Az iskolában az egyszerű, „zöld táblás, krétás” oktatás már nem elegendő ahhoz, hogy fenntartsuk a figyelmüket. Az is megfigyelhető, hogy amíg korábban hétfőn kipihenten jöttek iskolába, és péntekre fáradtak el, addig manapság éppen fordítva van: a hét kezdetén szinte használhatatlanok, és csütörtök-péntekre pörögnek fel, hogy aztán a hétvégén teljesen „lenullázzák” magukat.

A számos aktuális jelenséget feszegető, kétórás beszélgetésből talán az alábbi következtetés vonható le: fel kell ismernünk, hogy a digitális világ jelen van az élet minden területén, éppen ezért ne meneküljünk előle. Használjuk eszközként, okosan és ügyesen, mert célszerűen és mértékletesen alkalmazva a hasznunkra fordítható. Mint minden másban, ezen a területen is fontos az egyensúly megtalálása. Ha ez sikerül, akkor mi lehetünk a nyertesek.

SZÉNÁSI Oszkár felvételei