A program a népi kézművesség, a hagyományok megismertetése, valamint a helyi kisközösségek ösztönzésének és erősítésének céljából valósult meg a Nemzeti Művelődési Intézet támogatásával. Áprilisi látogatásom során elsőként Hódi Judit, az Ady Endre ME elnök asszonya beszélt A Szakkör megkezdésének feltételeiről.

— A Szakkör — Tudásunkkal kézen fogva elnevezésű projektumban először veszünk részt. A választásunk a Békés megyei hímzésre, a kereten való szövésre, valamint a mézeskalácsszakkörre esett. A közösségi színtér az Ady Endre Művelődési Egyesület lett. Nekem mint szakkörvezetőnek vizsgáznom kellett: a szakkör- és a kiállításszervezés módszertanából, valamint mindhárom foglalkozásból, melyet kiválasztottunk. Az alapanyagokat ingyenesen kaptuk meg. Videók által, online adnak lehetőséget a szakköri tevékenységek kipróbálására, az azokban való elmélyedésre. Egy-egy szakköri foglalkozás 5 fős, és minimum 20 alkalommal össze kell hogy üljünk. Ezekről 3-3 fotót kell készíteni, melyeket a Nemzeti Művelődési Intézet felületére kell feltöltenem, ezzel bizonyítva, hogy a foglalkozásokat megtartottuk. Most már a szakkörök vége felé haladunk. Nagyon jó hangulatban teltek a foglalkozásaink. Csodálatos alkotások születtek, melyeket egy projektzáró kiállításon mutatunk majd be június 21-én a művelődési egyesület előcsarnokában.

A szerző és az Ady Endre ME felvételei

A hímzők elmondták, a tanfolyam előtt otthon már mindenki varrt, kézimunkázott, de sok újdonságot tanulhattak meg a képzés folyamán.

— Az itt elsajátított öltéstechnikákkal összesen tizenöt alkotás fog megszületni. Eddig már készítettünk egyebek között kispárnát, neszesszert, zsebkendőt, tornazsákot. Most készül a kötény, és hátramaradt még a sál. A színház előcsarnokában megnézzük a videókat, megbeszéljük a látottakat, kiszabjuk, elosztjuk a szükséges alapanyagokat, majd elkezdjük a munkát, otthon pedig befejezzük. Hetente egyszer, szerda délutánonként ülünk itt össze. Mindig megmutatjuk egymásnak az elkészült munkáinkat, esetleg ha valaki nem tudott valamit, akkor segítünk neki. Amikor meghirdették a tanfolyamot, kaptunk a lehetőségen, mert szeretünk kézimunkázni, s mindig jó valami újat tanulni. Nyugtató hatása van, azért szeretjük a kézimunkázást. Mivel mindkettőnknek van munkahelye, és a családi kötelezettségeinket (főzés, takarítás, gyerekekkel leckézés…) is el kell végezni, ezért este szoktunk varrni. Ilyenkor nyugalom van, csönd, szóval ideális körülmények a hímzéshez — mesélte Tóth Kornélia és Hegyközi Judit.

Szekula Vera elmondta, egyedül él, és a nyugdíjas napjainak ez ad egy kis színt, Halász Erzsébet pedig már gyermekkora óta varr. 

— Az általános iskolában Márton Vilma tanárnő szakkörébe jártunk, ahol megtanultunk hímezni. A nyolcadik osztály végén a ballagási tarisznyáinkat és később gyermekeink tarisznyáját is mi hímeztük ki. A most tanult hímzés nagyon nehéz, mert mifelénk gyapjúval nem hímeztek, csak kötöttek vagy horgoltak. Gyapjúfonallal kemény vászonra kell varrni, mely nagyon sűrű, s varrás közben úgy éreztem, leszakad a kezem.

Sós Vera Hetinben (Tamásfalva) nőtt fel, ahol az iskolában a háztartásórákon tanultak meg varrni.

— A kötényekre három mintát drukkolunk kék festékkel. Nehéz munka áll előttünk, de ha kész lesz, biztosan szép lesz. Az elkészült munkáimból az unokáknak is ajándékozok, választhatnak, ami megtetszik nekik, az az övék lesz. A mézeskalács-készítők ténykedéséről a finom kalácsillat is tanúskodott. A kérdésemre, hogy a tanfolyam előtt mindenki sütött-e már mézeskalácsot, a tagok egyöntetű igennel válaszoltak.

— Mi a nőszervezetben és a kézimunkacsoportban minden évben készítünk a helyi iskola tanulóinak Mikulásra csomagokat, melyekbe saját készítésű mézeskalácsot is teszünk. A kultúregyesület karácsonyi műsorára pedig mézeskalács házakat sütünk, ragasztunk össze és díszítünk, melyeket mindenki megcsodálhat. A most elkészült mézeskalácsokat dobozokban tároljuk, a júniusi kiállításra pedig celofánba csomagoljuk, s úgy lehet majd megtekinteni őket. A sütéskor vigyázni kellett, hogy átsüljön a tészta, de ne süljön meg nagyon. Olyan jó tésztákat gyúrtunk, hogy semmi sem repedt meg, nem esett szét — hallottam Sári Piroskától.

Malić Melindától és Rúzsa Lídiától azt is megtudtam, hogy a tanfolyamon kapott recept más, mint amilyet korábban ismertek és használtak. Puszedliket, mézesbábokat, lóhuszárokat, szíveket, madárkákat, magvas tésztát is készítettek. Gyöngy-, vonal- és csöpptechnikák használatával, kombinálásával kapják meg a különféle mintákat. Először a tészta begyúrását és kisütését tanulták, majd papírlapokon a legegyszerűbb motívumokat, mintákat gyakorolták. A cukormázazás pedig a befejező rész.

— Gyorsan belejöttünk a munkába, de amit most készítünk, az a legidőigényesebb, mert egy doboz oldalait formázzuk, melyet később össze is kell ragasztanunk. Az utolsó programunk a tálka lesz — emelte ki Bába Mária. 

Mindannyian hangsúlyozták, örülnek, hogy jelentkeztek erre a tanfolyamra, mert társalognak, gyarapítják a tudásukat, és munka közben megnyugszanak. Sokszor annyira belefeledkeznek a díszítésbe, hogy észre sem veszik az idő múlását. Arra a kérdésemre, hogy mi lesz a kiállítás után a mézes sütik sorsa, azt válaszolták, hogy ezeket a szépségeket semmiképp sem fogják megenni, inkább elrakják a vitrinbe, hogy gyönyörködhessenek bennük.

A szövők közül néhányan már korábban is próbálkoztak ezzel a tevékenységgel, de itt az alapoktól kezdték a tanulást, és mindannyian szeretnék a jövőben kamatoztatni a tudásukat.

— Volt, amikor egy kicsit el voltunk anyátlanodva, amikor nem haladtunk úgy, ahogy szerettük volna, vagy valamit elrontottunk, és újrakezdtük. Poháralátéttel indultunk, de szőttünk már mobiltartót, neszesszert, oldaltáskát, tányéralátétet, kispárnát, lábtörlőt is. Utolsóként faliszőnyeget fogunk készíteni. Az elmúlt néhány hónap alatt sokat fejlődtünk, s amennyire „féltünk” a nagyobb feladatoktól, úgy érezzük, ezek könnyebben mennek, még ha nagyobb felületen is dolgozunk — avatott be a részletekbe Sári Piroska.

— Zöld és lilásbordó pamutot kaptunk, ezeket kell felhasználnunk a mintához. Amelyek eddig elkészültek, azok otthon vannak, mert úgy beszéltük meg, hogy az utolsó simításokat utoljára végezzük el, azaz elkötjük a végeit a munkának, és összevarrjuk. A nagyszüleim szőnyegeket szőttek kereten, édesapám is tud szőni, de ma már az egészsége nem engedi, hogy ezt csinálja — mondta Bottyán Mária.

Malić Melinda szerint a szövésnél arra kell ügyelni, hogy a felvetésnél jó szoros legyen, utána figyelni kell a mintára, számolgatni a sorokat, és azt nézni, hogy egyenesen haladjanak felfelé, ne legyen benne karcsúság. Fontos, hogy a széleken megfelelő mennyiséget hagyjanak, hogy ne húzódjon össze. Olyan dolgokat készítenek, amelyeket fel lehet használni, mert a ruházatban, a lakásban is egyre népszerűbbek a szőtt darabok, kiegészítők.

Emelem kalapom a programban részt vevő hölgyek előtt, mert vállalták a kihívást, nem ijedtek meg a tudásszerzés e formájától. Biztosan tudom, hogy amíg egészségi állapotuk engedi, a kézimunkázás ki fogja tölteni a mindennapjaikat.