A zarándoklat első napja a Magyarok Nagyasszonyának ünnepére esett, a zarándokok első állomása pedig a magyarországi, Jász-Nagykun-Szolnok megyei Jászberény volt, egy csodálatos ékszerdoboz, egy látnivalókban gazdag, kb. 28 000 lakost számláló alföldi város, sokak szerint a Jászság szíve és a legromantikusabb helye.

Szentmise a téren

Lukács evangélista szerint Mária Jézus édesanyja, akire a krisztusi hívőközösség minden tagja példaképként tekint, hiszen tökéletes engedelmességgel fogadta el Isten akaratát, és megmutatta azt, hogy Isten segítségével minden ember képes megvalósítani azt, amit neki szánt.

Makláry Ákos, a KÉSZ elnöke

A vajdasági vendégeket a helyi KÉSZ-csoport vezetője és tagjai köszöntötték, majd Szántó József apátplébános szólt az egybegyűltekhez. Kiemelte, számára nagy öröm, hogy a zarándokok Jászberényt is meglátogatták, és arra kérte őket, őrizzék meg Szent István örökségét szívük-lelkük minden erejével. A magyar szívet el ne adják semmiért, adják tovább örökségül az utánuk következő nemzedéknek — mondta. A csodás éneket „Ó, Nagyasszony…” mindenki vele énekelte. „Ó, Nagyasszony, nemzetünk reménye, / Rád szegezzük könnytelt szemeink [...] / Bár, ha bűnünk száma végtelen nagy, / hőn könyörgünk drága Szűzanyánk: / tartsd fölöttünk anyai palástod, / fordítsd el az Isten ostorát!”

A vajdaságiakat a jászberényi KÉSZ elnöke fogadta

A jászberényi KÉSZ tagjai jóvoltából a zarándokok láthatták a gyönyörű városközpontot, a helyi gazdag múzeumot és a templomot is. A város tisztasága, a növényvilág, az épületek szépsége mély benyomást tett az utazókra. A nap szentmisével zárult.

Szántó József apátplébános köszöntötte a megjelenteket

A múzeum lenyűgözte a vendégeket. A régi emlékek arra utalnak, hogy a város környéke már a kőkorszakban is lakott volt, amire a fellelt mezolitikus — középső kőkori — telep maradványai utalnak. A vaskorban ott élő kelták és a szarmaták meg avarok jelenléte is beigazolódott. A jászok a XIII. században települtek le, kiváltságokat élvezhettek, melyek függvényében katonai szolgálattal tartoztak a királynak. Az újkorban a várost kifosztották, ez lassan a lakosság elmeneküléséhez vezetett. A település csak 1685-ben lett ismét szabad, és indulhatott fejlődésnek. A XV. században érkeztek a városba a ferencesek, majd kolostort építettek. A látogatók a múzeumban megtekinthették Lehel kürtjét is, és meghallgathatták a vele kapcsolatos mondát.

A jászberényiek első templomára vonatkozó hiteles adatok 1472-ből származnak. Mátyás király kérésére IV. Szixtusz pápa engedélyezte, hogy a városban letelepedhessenek a ferences szerzetesek. A törökök kiűzése után 1690-ben a régi templomot újjáépítették. Ma a város főtemploma a barokk építészet remeke, melyet 1782-ben szentelt fel gróf Eszterházy Károly.

Közös ének Jászberényben

Másnap ismét csodálatos napsütés kísérte a zarándokokat Mátraverebély—Szentkútra. A ferencesek által vezetett búcsújáró hely Magyarország egyik leglátogatottabb nemzeti kegyhelye. Nógrád megyében, az északkelet-magyarországi régióban van, egy völgy torkolatában. A tér egy tisztáson helyezkedik el, és itt található a szabadtéri oltár, a kút és a mesterséges barlangfülke, a szentkúti Nagyboldogasszony-templom basilica minor kegytemplom. Ide épült a ferences rendház és az előtte lévő gyóntatóudvar. A völgyben látható a Szent László-forrás, a Szent László-szakadék és a kálvária.

2011-ben a Szent II. János Pál pápa vérével átitatott textília ereklyével gazdagodott a kegyhely. Ez emlékeztet a pápa elleni merényletre, mely a fatimai Szűzanya ünnepén történt.

Lehel kürtje

A hatalmas téren ismerősök, KÉSZ- és KÉK-tagok köszöntötték egymást, nem leplezve a viszontlátás örömét. Jó volt ismét látni Makláry Ákos parókust a KÉSZ országos elnökét, aki szívélyesen köszöntött minden érkezőt, köztük Szabó Károlyt, a KÉK elnökét és a KÉK megjelent tagjait is. A többség élt a gyónás lehetőségével. A teret bejárta a folyamatosan tartó Énekes Mária köszöntő, majd szentmise következett a szabadtéri oltárnál. A főcelebráns Orosz Lóránt OFM kegyhelyigazgató volt. A mintegy hatszáz anyaországi és határon túli zarándok megélte a szentmise misztériumát, és érdeklődve hallgatta a kegyhely bemutatását. A zarándokok azért látogatják, hogy lelkükben megtalálják a békét, megértsék és elfogadják életük történéseit, a vigaszt fájdalmaikra, vagy elnyerjék a gyógyulás kegyelmét — mondta a kegyhely vezetője.

A zarándokok a szeretteiknek szánt kegytárgyak között válogattak, majd végigjárták a keresztút állomásait. Az út arra tanít, hogy a keresztet hordozó Krisztus útja út Isten akaratához minden körülmény között a hűséges és üdvösséges életre. Helyettünk vállalta a halált, hogy megváltson bennünket. A keresztút végén megáldották a kegytárgyakat. A résztvevők nehezen tudták elhagyni a helyet, ahol megnyugvásra és reményre leltek.

A vajdaságiak busza is felzúgott, mintegy búcsút intve a helynek, ahol szívüket-lelküket betöltötte a hit, a nemzeti hovatartozás megtartóereje, a testvéri összetartás és összetartozás élménye. Az idő szinte elröppent, de az emlék tartósan megmarad. A járműben a meghatódottság csendje után a kilométereket követte a hálaima.

Városnézés