A parlament jóváhagyta és elfogadta a mezőgazdasági, illetve vidékfejlesztési ösztönzésekre vonatkozó törvényt, valamint a területalapú támogatás összegének növelését. A törvénymódosítás értelmében a jövő évtől 20-ról 100 hektárra növelnék a maximális földterületet, mely után a gazdák igényelhetik a támogatást. Csak az a gazda juthat hozzá, aki megműveli a földet, azok viszont nem kapnak pénzt, akik tulajdonában van ugyan földterület, de nem művelik. A következő évre szóló mezőgazdasági költségvetés 105 milliárd dinár, melyből a mezőgazdasági támogatásokra vonatkozó összeg 88 milliárd dinárt tesz ki.
A parlamenten kívül a gazdák is teszik a dolgukat, hiszen lassan végéhez közeledik az őszi vetés, az idei termés azonban még a raktárakban várja sorsát, nincs ugyanis kereslet a jó minőségű gabona iránt.
— Az idén a tavalyinál jobb termést takaríthattunk be, a csapadék arányosabban oszlott meg a határban. Hektáronként 5 tonna búza termett, ami elfogadható, napraforgóból 15—20 mázsa a holdankénti átlag, a kukoricahozamok viszont eltérőek, a mag fajtájától és az agrotechnikai eljárástól függően 2—4 tonna termett holdanként. A hozamok nagyobbak is lehettek volna, ha a gazdák több műtrágyát szórnak ki, ám a magas ár miatt inkább fejtrágyát használtak. Hosszú távon ennek minden bizonnyal lesznek mellékhatásai, de a kisgazdaságok nem tehettek mást, hiszen számukra a fennmaradás a tét. A betakarított terményekért feleannyit fizetnek, mint tavaly, de el sem tudjuk adni, mert nincs kereslet irántuk. A búzáért tavaly 34—37 dinárt kaptunk, a felvásárlási ára most 18—20 dinár, de a piac telített, és ennyiért sem kell senkinek. A minisztérium az elmúlt évben megtiltotta a gabona kivitelét, és a termés az országban maradt, plusz minden bizonnyal nagy mennyiségű ukrán búza is került az országba. Számítások szerint Szerbiában 3,5 millió tonna búza van, mely az ország háromévi szükségleteire elegendő. 37—38 dináros felvásárlási ár esetén a termelők teljesen lefednék a költségeiket. Egy hektáron 170 000 dinár a befektetés, ebből a gazda 100 000 dinárt kap vissza, tehát a veszteség minden egyes hektáron 70 000 dinár. Nem látjuk a kiutat — mondta Kobrehel Ervin, a Zentai Gazdakör elnöke.
Kobrehel Ervin (a szerző felvételei)
Az elnök hiányolja a kormány és a mezőgazdasági érdekszervezetek közötti egészséges párbeszédet. Kiemelte, az elmúlt időszakhoz képest történt előrehaladás, hiszen a területalapú támogatást, a jószágok utáni támogatást és a tejprémiumot is megemelték. A területalapú támogatások kifizetése a vége felé halad, de vannak gazdák, akik még várnak a pénzre. Hiányolja, hogy a minisztériumban nincs legalább egy-két magyar ajkú ember, akivel a szerbül gyengén beszélő gazdák kommunikálhatnának. Véleménye szerint a nagyok mellett meg kellene maradniuk a kis- és a közepes gazdaságoknak is, hiszen a koronavírus-járvány alatt a kisgazdaságoknak nagy szerepük volt abban, hogy az ország átvészelje a nehéz időket.
— Valamikor sorban álltunk az üzemanyagért, azt hittük, annál rosszabb nem jöhet, de most sokkal nehezebb időket élünk. Sokan megszólják a termelőket, mert padlásról vetnek. Azért nem szól senki semmit, hogy tíz éve egyetlen dinárt sem keresünk, de bevetjük a földeket, mert generációkon keresztül belénk sulykolták, hogy a földet be kell vetni. Az emberek kevesebb területen vetettek ősszel, mint korábban. Az elvetett magok kikeltek, viszont nagy problémát okoznak a rágcsálók, az egerek, a mezei pockok. Fizikailag képtelenség átjárni a földeket, hektáronként több zsák mérget kellene szétszórni, és még az sem biztos, hogy ez tartós megoldás lenne. Egy héten át reggeltől estig jártam a földeket, és mire a végére értem, kezdhettem elölről, mert új lyukak jöttek létre. A hangyák a repcét teszik tönkre, a rágcsálók a még ki nem kelt búzamagot hordják be a lyukba, a repceföldek melletti szántatlan parcellák olyanok, akár a rosta, tele egérlyukkal. Ha nem lesz kemény tél, akkor nem tudom, mihez kezdünk. Sokan a forgatás nélküli talajművelés mellett szállnak síkra. Ez az eredménye annak, ha megbontjuk a bevált, jól működő rendszert. Egyetértek azzal, hogy a humusz mennyisége fogy, viszont véleményem szerint nem szabad kijelenteni, hogy már nem kell szántani, csak a talajt lazítani. Mindig az aktuális évhez kell alkalmazkodni. A parasztember azért maradt fenn ennyi éven át, mert képes volt alkalmazkodni a kialakult helyzethez. A példa azt mutatja, hogy a szántott parcellákban sokkal kevesebb a kártevő, mint azokon a földeken, amelyeket évek óta nem műveltek — mondta Kobrehel Ervin.
A gazdakörben készülnek a november folyamán tartandó Kárpát-medencei Pálinkafesztiválra, melyre mintegy 800 mintát várnak, majd december 7-én rendezik meg a gazdanapokat, ahol a pálinkaverseny díjait is átadják.
A ludasi Szalma Barnabás búzát, árpát és zabot vetett, a magok két hete kerültek a talajba. A fiatal termelő jószágtartással is foglalkozik, húsz fejőstehenet tart.
— A száraz, poros talajban volt még egy kis nedvesség, így a mag kikelt, de a hajtásnak nem olyan a színe, mintha eső után bújna ki a földből. Jószágok nélkül csődbe mennénk, csak növénytermelésből nem lehetne megélni. Nagyon drága az üzemanyag, a vetőmagok, a műtrágya, a növényvédő szerek. Számoltunk, és kiderült, holdanként 20 000 dinár a veszteség, és akkor még a saját munkámat és a traktor kopását nem is számoltam. A fejősteheneknek köszönhetjük, hogy nem mentünk tönkre, a tejpénzből kivett összeget fektetjük be a földbe. Tavaly sokkal gyengébb termést takarítottunk be, mégis jobban kijöttünk belőle. A búza felvásárlási ára a tavalyi 40 dinárról az idén 20 dinárra, a napraforgóé 78—80 dinárról 37—39 dinárra csökkent, a kukoricáért pedig szégyenletes 13—14 dinárt fizetnek. A túlélés a tét — mondta a fiatal termelő.
Szalma Barnabás
A kistermelők közül sokan nem vetették be földjüket, inkább megpróbálják kiadni. Barnabás abban bízik, hogy a rossz után eljön a jó, viszont tapasztalata szerint a rossz után inkább a még rosszabb következett.
— A kukoricát szerencsére fel tudjuk etetni a jószággal, a tejért kapunk valamennyit, a búzát pedig a vetésforgó miatt muszáj vetnünk. Műtrágyából nem sokat vásároltunk, mert van istállótrágyánk. Senkitől sem kellene támogatás, ha a learatott terményt megfelelő áron, a búzát 40, a kukoricát 30 dinárért tudnám értékesíteni. A közepesen erős gazdaságok valahogy még kitartanak, de ilyen árakkal ők sem húzzák sokáig. Nem tudom, meddig csökkentik az árakat, meddig mennek még el — mondta a termelő, hozzátéve, hogy a jelenlegi helyzetről nem a nagygazdánál, hanem a kistermelőnél kaphatunk reális képet.
A növénytermesztés mellett a tejtermelés is leáldozóban van, hiszen amíg Ludason tizenkét éve 52 termelő naponta 3500 liter tejet adott át, addig ma már mindössze 10-en foglalkoznak tejtermeléssel.
