Nyereményüket, az 1 tonna kukoricát a minap vehették át barátságos tanyájukon, ahol az égig nő az eperfa, megszámlálhatatlanul sok baromfi kapirgál a trágyadombos udvaron, a fagerendás, sárplafonos istállót pedig a tehenek, borjak mellett füstifecskék népesítik be a gazdák legnagyobb örömére. 1987. május 30-a óta élnek együtt az oromhegyesi tanyán — vágják rá a kérdésemre a választ szinte egyszerre mindketten, és nem nehéz kitalálni, hogy azért tudják ilyen frissen-pontosan a régvolt dátumot, merthogy ezen a napon kötöttek házasságot. Azóta jóban-rosszban együtt vannak, közös életük elmaradhatatlan társai a nőnap tájékán érkező és augusztus bő derekáig náluk fészkelő fecskék, akik emberemlékezet óta, de mióta az eszemet tudom, mióta megszülettem, egészen biztosan az istálló lakói — fogalmaz a hatvannégy éves férfi.

Tóth Anikó és Tóth Károly (a szerző felvételei)

— Nagyon sok földet munkáltunk ketten, nagyon sok jószágunk volt, ám tizennégy éve a feleségemre hárul minden a megromlott egészségi állapotom miatt, szélütést kaptam, azóta nem bírok semmit csinálni, így nagyon nehéz — meséli a férfi. — Közben a fecskék szépen szaporodtak, nem bántottuk őket, évente költenek, némelyik háromszor is. Ennivalót találnak nálunk, az udvar és környéke biokertnek van tartva, vegyszert nem használunk semmit, még a legyeket sem irtjuk. Úgyhogy nálunk szúnyog is van, légy is van, meg rengeteg muslica. Bőségesen van itt táplálék a fecskéknek! Mi nem bántjuk őket, macska nincs a háznál, éppen miattuk. Mi nagyon szeretjük ezeket a madarakat, amikor ősszel elmennek, nekünk úgy hiányoznak, nincs a megszokott csivitelés, csicsergés. Mindig voltak a tanyán fecskék, amíg bikákat tartottunk, abban az istállóban is fészkeltek.

— Most már ott nincsenek, mert bikák sincsenek — veszi át a szót a felesége, a gazdasszony, Tóth Anikó. — Oda fészkelnek, ahol jószágok is vannak. Ha egy istálló üres lesz, a fecskék nem költöznek be. Míg tartottunk hízókat, a disznóólban ott is voltak, sorban.

Most már csak öt tehénnel és négy borjúval vesződnek, a tejet Zentán adják át, jelenleg csekély 35 dinárt fizet a felvásárló, s ami sokkal rosszabb, két hónappal le van maradva. A takarmányt viszont meg kell venni, a termés nem elég, a földeket felesben kiadták árendába, mert nem volt, aki művelje, nem lehet munkaerőt találni. A legfecskebarátabb gazdaságnak kijáró 1 tonna kukorica nyeremény jól jött, ám nem tart ki sokáig, jó két hétre, ha elég lesz, hiszen a tehenek mellett rengeteg baromfi kapirgál az udvaron, magam sem tudom, hány aprójószág van.

Tóthék nem első alkalommal jelentkeztek a Szerbiai Madártani és Madárvédelmi Egyesület pályázatára, harmadízben állt melléjük a szerencse. A nyeremény átvétele alkalmából is népes küldöttség érkezett a tanyára — akadt, aki már ismerősként, hiszen a jelentkezés után a helyszínen számol az egyesület képviselője.

Boldog mosoly az 1 tonna kukoricán ülve

— A fecske, akárcsak a gólya, a nép madara, évszázadok óta együtt él az emberrel — magyarázta Gergely József, a Szerbiai Madártani és Madárvédelmi Egyesület igazgatóbizottságának elnöke. — Három fecskefajunk van: a molnárfecske, mely szintén az emberi településeken telepedett meg, jobbára a malmok oldalában, innen ered a neve is; a partifecske, melyből a Tisza mentén valamikor rengeteg volt, harminc évvel ezelőtt még mintegy 30 000 pár fészkelt a Tisza teljes magyarországi szakaszát figyelembe véve, most már csak 3000; illetve a füstifecske. Az éghajlatváltozás miatt drasztikusan, kevesebb mint felére csökkent az állomány a Kárpát-medencében. Egyesületünk ezzel az akcióval is próbálja ráirányítani a figyelmet a fecskevédelem problémakörére, ezáltal az egyéb madárfajok védelmét is tudjuk propagálni. Hét éve hirdetjük meg minden évben pályázatunkat, azt a gazdaságot keresve, amelyben a legtöbb füstifecske él. Háromszor került Vajdaságba, magyar gazdához a nyeremény: 2019-ben Törökfaluban Kis Bicskeiékhez, ahol 50 pár fészkelt, tavaly Szajánban Törkölyék gazdaságában 74 párt számláltunk meg, most pedig Oromhegyesen, Tóth Károlyéknál egy viszonylag kis istállóban 80 fészket találtunk, és ebből 75 lakott volt. A füstifecskék évente kétszer, jó esztendőben háromszor is költenek, így valamennyire pótolni tudják az állományvesztést, merthogy a kis termetű énekesmadaraknak a fele már az első évben elpusztul, hiszen sok veszély leselkedik rájuk vonulási időben, de főleg az éghajlatváltozás és a kis gazdaságok eltűnése érinti a legdrasztikusabban őket. Valamikor, nem is olyan régen, minden falusi háznál volt tehén, tartottak disznót, volt istállótrágya, ganérakás az udvaron, mely rengeteg legyet, rovart vonzott. Tehát a füstifecskéknek ott volt közel a táplálék, a fagerendás istállók pedig lakhelyül szolgáltak. Itt, Tóthéknál is azért van ilyen sok füstifecske, mert ez egy hagyományos parasztgazdaság, mely ideális a táplálék és a fészkelési lehetőség szempontjából. A kisgazdaságok sajnos egyre inkább eltűnnek, helyüket átveszik a modern, nagy méretű, fémvázas, pala- és hullámtetős istállók, farmok, melyek nem alkalmasak arra, hogy a füstifecskék megtelepedjenek ott. Ez az egyik oka a fecskék eltűnésének, a másik pedig az éghajlatváltozás, mely a szélsőségekben nyilvánul meg, tehát hogy olyankor is nagyon hideg van, amikor nem szokott lenni: az első fecskéket szép, tavaszias idő fogadja, majd hirtelen bejön egy lehűlés, mely miatt egy hétig nem repülnek rovarok, s a füstifecskék éhen pusztulnak. Olyan is megtörtént, hogy az ősz olyan hideg idővel köszöntött be, hogy a második költésben kirepült fecskék legyengülve, táplálék hiányában nem tudtak elvonulni.

Gergely József

A mezőgazdasági termelésben használt alapanyagokat forgalmazó újvidéki Savacoop adományozta az 1 tonna kukoricát az oromhegyesi Tóth gazdaságnak, az esemény kapcsán Miloš Mihović, a cég körzeti menedzsere érkezett a tanyára, valamint Milan Ružić, a madártani egyesület igazgatója. Tóthék fecskéi közül néhányat madárgyűrűvel jelöltek meg — megfogásukat egy 300 éves, japán találmány, a függönyháló teszi lehetővé. Az egyedi jelöléssel a madár nyomon követhető, és ezáltal a szakemberek információt kaphatnak a vonulási útvonalról, a pihenő-, a táplálkozó- és a telelőhelyekről, illetve következtetni tudnak a túlélési valószínűségekre, a teljes élettartamra vonatkozó reprodukciós sikerre.

Tóthék hagyományos parasztgazdasága Oromhegyesen

Csivitelő fészeklakók az oromhegyesi Tóthéknál (Gergely József felvételei)