— Doroszló környéke a török időkben elnéptelenedett, és aztán magyarokat telepítettek ide. Az elmúlt húsz évben lényegesen megváltozott a falu nemzetiségi összetétele és a helyi közösség tanácsának összetétele is. Régen ugyanis a helyi közösség tanácsa szervezte meg ezt az ünnepséget. Amikor változás történt, és többé már nem volt magyar többségű a vezetőség, akkor a falu magyar jellegű civil szervezetei és egyesületei vették át ezt az eseményt, és minden évben más szervezet a védnöke — foglalta össze Móger Tímea, az esemény egyik szervezője. — Örülök annak, hogy az idén is sikerült megszólítani a gyerekeket, a tanítók eljöttek az iskolából a diákjaikkal. Az idén Petőfi-év van, így Petőfi-költeményeket hallhattunk a gyerekek előadásában, mert fontos, hogy mindegyik generáció képviseltesse magát. Láttunk nyugdíjasokat is az emlékezők között. Van a településen egy keresztény magyar nyugdíjas-egyesület, mely a Kuckó berkeiben működik, tehát próbáljuk összekötni a generációkat. Nyilván ez logikus, hiszen egyre kevesebben vagyunk a faluban, és összemosódnak a generációk, de ez nem is olyan nagy baj, mert így összetartóbbá válik a közösség. A településen a Móricz Zsigmond Magyar Művelődési Egyesület, az Önkéntes Tűzoltó Testület, a DISZ ifjúsági szervezet, a Doroszlói Keresztény Magyar Nyugdíjas Egyesület és a Kuckó Gyermeksarok működik. Utóbbiról elmondható, hogy ez az első olyan nyugat-bácskai civil szervezet, amely doroszlói alapítású, de regionális jellegű a tevékenysége — összegezte lapunknak Móger Tímea.

Ez az ünnepség számunkra mindig különleges, odaállunk a kereszt elé, hogy együtt imádkozzunk, visszaemlékezve őseinkre, a nehéz napjaikra és döntéseikre — nyilatkozta a Hét Napnak Pelt Ilona, a VMSZ nyugat-bácskai szervezetének elnöke. Mint mondta, tudatosan úgy próbálják megtartani a közösséget, hogy megmaradjanak a hagyományai.

— Számunkra nagyon fontos a hagyományőrzés, hogy megmaradjon a néptánccsoport, a magyar kultúregyesület, az Önkéntes Tűzoltó Testület, a Kuckó Gyermeksarok és mindegyik civil szervezet. Ezek azok a dolgok, amelyek ebben a pillanatban megtartanak bennünket. Mint köztudomású, 2017-ben, a választások után következett be a váltás a faluban. Attól az évtől kezdve ünnepeljük így ezt a falunapot, a civil szervezetek és a Vajdasági Magyar Szövetség összefogásával, hiszen ez a mi ünnepünk. Ami a falu jövőképét illeti, nyilvánvaló, hogy vannak tervek. Van egy fiatal, erős csapat, mely most szervezi például második alkalommal az Agrár Fesztivált, mely, azt gondolom, szintén nagyon fontos. Továbbá vannak potenciális lehetőségeink a turizmus terén, hiszen itt van a Szentkút, melynek köszönhetően a vallásturizmus is egy lehetőség. Ezentúl mindenképp át kell gondolnunk a dolgainkat, hiszen nemsokára olyan lehetőségünk lesz, hogy maga a falu tud majd pályázni uniós pénzekre, és egy vidékfejlesztési terv valósulhatna meg, de a többi lehetőséget is meg kell vitatni, hogy melyik területet lenne érdemes továbbfejleszteni. Mindent összevetve vannak tervek és ötletek, melyeket az elkövetkező időszakban igyekszünk megvalósítani.

— Nem feledkezhetünk meg az innen elszármazottakról sem, mert attól, hogy ők a világ különböző tájaira sodródtak, a szívük egy kis részében mindig ott lesz a falu, ahol gyerekként az utcákat rótták. És sose feledje senki, ez a falu mindig visszavár — hangsúlyozta beszédében Gellér Eszter, az idén 120 éves jubileumát ünneplő Önkéntes Tűzoltó Testület elnöke. Mint mondta, 271 évvel őseik igyekezetei után még itt vannak, őrzik hagyományaikat, kultúrájukat, vallásukat, vívják hősies harcukat. Ez sokszor szélmalomharc, de akik még itt maradtak, összefogva erősek, és lassabban ugyan, de a szélmalmot is legyőzhetik, ha akarják. A koszorúzás után erről külön is nyilatkozott lapunknak. — Sajnos abban a helyzetben vagyunk, hogy nagyon sok jóbarátunk elköltözött külföldre, ott jártak iskolába, már nem jöttek vissza a munka miatt. Nagyon jól tudom azt, hogy itthon eltöltött két-három hét után mekkora szenvedés nekik visszamenni. Az itthon maradásnak egyébként több szintjével lehet találkozni, az egyik véglet az, aki megrögzötten itthon szeretne maradni, és ha száraz kenyéren, de akkor is meg fog élni, és talál magának munkát, hogy meg tudjon maradni. A másik véglet pedig az, akinek sajnos semmilyen kötődése nem alakul ki a szülőfalujához, és úgyszólván elfelejtett minket és a gyökereit is.

A 120 éves Önkéntes Tűzoltó Testületről nyilatkozva elmondta, hogy szép számmal vannak tagjai.

— Megalakult a tűzoltó egységünk 20 fővel, amiről eddig szinte álmodni sem mertünk. Hatalmas támogatást kapunk a fiataloktól és az öreg fiataloktól is, így nemsokára sikerül kategorizálódnunk, és hivatalosan is önkéntes tűzoltó egység leszünk. A testületről tudni kell, hogy összetartó kapocs a helyi magyarság körében, ez volt az első civil szervezet, mely megalakult a faluban 1903. február 2-án. Ez a dátum a születésnapunk, és valójában innen indult útjára minden kezdeményezés. Itt alakult meg először a fúvószenekar, és ezzel az ötlettel kezdődött 1938-ban a kultúrkör megalapítása is. Nem éppen ugyanazokkal a tagokkal, de nagyon sok kezdeményező, aki a tűzoltóságnak tagja volt, részt vett a művelődési egyesület megalakításában is.

Az ünnepségen szavalatokkal léptek fel az iskolás versmondók: Glumičić Lora, Holló Olga, Kálóci Edvárd, akik Hegedűs Erika, Gellér Márta és Turkál Marianna tanítványai. Továbbá helyi, azaz „doroszlai” népdalokat énekelt Novák-Szklenovszki Sarolta ének-zene tanár. Imát ft. Verebélyi Árpád plébános mondott, valamint a Klemm Valéria vezette templomi kórus is közreműködött. Az ünnepség után a szervezők mindenkit vendégül láttak az Önkéntes Tűzoltó Testület helyiségeiben.