Tavaly november elején a Vajdasági Magyar Szövetség szabadkai városi frakcióján belül megalakult a Magyar Mozgalom platformja. A tizenhat főből álló frakcióból kilencen kezdeményezték a létrehozását. A képviselők szerint cselekedetüknek nem az volt a célja, hogy szétverjék a VMSZ frakcióját, éppen ellenkezőleg: így próbálták volna erősíteni, segíteni a munkát. Mindennek ellenére a kilenc képviselőt a platform megalakulása után nem sokkal kizárták a VMSZ-ből.
Huzsvár József, az azóta megalakult Magyar Mozgalom-frakció vezetője szerint létrejöttükkel pozitív, minőségi változás állt be a vkt működésében, hiszen így egy-egy téma több oldalról is körül van járva.

* Szükségszerű volt a Magyar Mozgalom-frakció létrehozása azok után, hogy megalakították az MM-platformot, és kizárták önöket a VMSZ-ből?

— A kezdetektől úgy gondoltuk, hogy a párton belüli nézeteltéréseket párbeszéddel kell megoldani. A VMSZ lelkiismerete kívántunk lenni. Úgy gondoltuk, hogy egy egészséges párbeszéden belül majd vissza tudjuk terelni a pártot a helyes útra. Ebből nem lett semmi, mert ma a VMSZ sokkal inkább diktatórikus párt, mint demokratikus. A szervezet alapdokumentumából például kivették azt a részt, amely a különvéleményre való jogról szól. De a platform megalakulása előtt a VMSZ városi frakciója is úgy működött, hogy például az ülésekre eljött a párt városi szervezetének az elnöke meg még néhányan a csúcsvezetőségből, és megmondták, hogyan szavazzunk. Nem volt vita, nem közösen döntöttük el, hogy mi a jó a városnak, hanem fentről, a párt vezetősége döntött helyettünk. Mindenféle magyarázkodás, indoklás nélkül a legtöbbször azt a választ kaptuk, hogy „a párt ezt így akarja”. Amikor olyan dolgokat akartak velünk megszavaztatni, amelyek nyilvánvalóan ártalmasak voltak a VMSZ, a polgármester tekintélyére, de a városra nézve is — például a Petőfi Sándor utcában a Törley- és a Buday-ház lebontása, vagy amikor a beleegyezésünk, sőt a tudtunk nélkül adtak be olyan napirendbővítést, amely nagyon rossz színben tűntette volna fel a polgármestert, illetve a pártot —, akkor betelt a pohár. A képviselői eskü szövegében nem az áll, hogy a párt érdekében kell majd cselekednünk, hanem a város, a polgárok érdekében. Ezek után a vkt VMSZ-frakciójának a fele „fellázadt”. Ha minden normálisan működne a pártban, akkor a csúcsvezetőségből ezt figyelembe veszi, és visszakozik. Nem ez történt. A másként gondolkodókat korábban is megbüntették, egyszerűen kizárták őket a pártból. Elhatároztuk, hogy nem várjuk meg, hogy egyenként „kivégezzenek” bennünket, hanem összetettük a hátunkat, csoportosan léptünk fel, és megalakítottuk a Magyar Mozgalom-platformot, jogot formáltunk a saját véleményünkre. Persze így is kizártak bennünket, de a hatás nem maradt el, így ugyanis sokkal nagyobb visszhangot kapott a történet. Mindezek után tartottunk még egy közös frakcióülést, ahol megtárgyaltuk a napirendi pontokat, és a vkt-n sem volt semmiféle konfliktus. Másodszorra azonban már nem hívtak meg bennünket az egységes frakcióülésre. A VMSZ nem akart velünk  egy asztalhoz ülni, és innentől kezdve a Magyar Mozgalom-frakció létrehozása magától értetődő volt. Született egy megegyezés, hogy frakcióvezetői szinten egyeztetünk a vkt-ülések napirendi pontjairól. Mindennek ellenére úgy gondolom, hogy az MM-frakció megalakulásával csak pozitív, minőségi változás állt be a vkt működésében, hiszen egy-egy téma több oldalról is meg van világítva.
* Ön szerint a pártfegyelembe nem fér bele az, hogy a csúcsvezetőség megmondja, hogyan szavazzanak a képviselők?
— Ha a VMSZ csúcsvezetősége a szabadkai városi képviselő-testület ülésére úgy ad be egy napirendbővítési javaslatot, hogy a párt képviselőinek többsége erről semmit sem tud, akkor annak már semmi köze a pártfegyelemhez. Ez történt a Törley- és Buday-épületek lebontása ügyében. A VMSZ vezetősége szerint mindez rendben van, az viszont már nincs, ha mi bejelentjük a platform létrehozását úgy, hogy ezt a VMSZ alapdokumentumának egyetlen szakasza sem tiltja. Egyébként a különvéleményre való jogot is önkényesen törölték a párt statútumából. Azt gondolom, életellenes, illetve nem emberi azt elvárni a tagságtól, hogy mindenki egy véleményen legyen, hogy mindenki az egyetlen igazságot fogadja el. Az emberekben gyűlik a feszültség, az elégedetlenség, a dolgokat nem tudják kibeszélni, megtárgyalni, és ennek egyszer robbanás lesz a vége. A diktatúrák mindig ugyanarra a sorsra jutnak: előbb-utóbb megbuknak.
* A VMSZ megmaradt frakciójával milyen a viszonyuk?
— Háromféle hozzáállásról számolhatok be: van, aki teljesen semleges, vannak, akik nagyon ellenségesek, és vannak, akik lélekben támogatnak bennünket. Az utóbbi hozzáállás azért érdekes, mert ezek az emberek továbbra is tagjai a VMSZ-frakciónak, nem akarnak kilépni belőle. Elsősorban azért nem, mert vagy a VMSZ-fizetéslistáján szerepelnek, vagy egy MNT-irányítás alatt álló intézményben keresik meg a mindennapi betevőre valót. Sajnos itt tartunk, ez határozza meg az embereket. Mi, akik megalapítottuk a Magyar Mozgalom-platformot, valójában „szabadok” vagyunk. Megértjük azokat, akik kényszeredetten a VMSZ-frakcióban maradtak, mert félnek. A munkájuk, a megélhetésük forog kockán abban az esetben, ha színt vallanak. Manapság már egy facebookos lájk miatt is sokat veszíthet az ember.
* Közelegnek az önkormányzati választások. Mire lehet számítani?
— Visszatérnék a Magyar Mozgalom megalakulására. A szervezet alapítóinak, tagságának, illetve szimpatizánsainak összetétele nagyon színes. És amennyi előnnyel jár ez, legalább annyi hátránnyal is. A tagság egy része ugyanis ez idáig igyekezett távol tartani magát a politikától. Azt gondolom, hogy az értelmiségnek — mely igencsak nagy létszámban kapcsolódott be a mozgalomba — döntő szerepe lesz abban, hogy a szervezet milyen irányba halad tovább. Úgy gondolom, kényszerhelyzetbe kerültünk, hiszen hamarosan kiírják a választásokat. Én magam nem tudom elképzelni, hogy a mozgalom Szabadkán nem indul majd a megmérettetésen, főleg azok után, hogy a helyi szervezetünk egyöntetű döntést hozott ebben a kérdésben. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy a perifériára szoruljunk. Ahhoz tehát, hogy komolyan vegyenek bennünket, meg kell mérettetni. Ez pedig természetesen csak úgy működhet, ha mindenki azt csinálja, amihez ért, senkire sem szabad semmit ráerőltetni. Az is tény, hogy semmiféle külső segítségre nem számíthatunk, vagyis a tagságtól, azaz tőlünk függ majd minden. Nem lesz könnyű, de bele kell vágni. A választások velejárója a sárdobálás, az alantas címkézés, de mi az eredményekre épülő, pozitív kampány hívei vagyunk, habár tudjuk, hogy ez a nehezebb út.