Miközben a szülők többsége arra inti és neveli az óvodába induló gyermekét, hogy ne fogadjon el idegentől édességet, addig maguk a felnőttek, köztük a szülők is a lámpák mentén köröző éjszakai rovarok módjára, bódultan röpködnek segélyt, támogatást nyújtó személyek és szervezetek körül. Míg gyermekeiket óvják az ismeretlentől, maguk esnek a csapdájába. Jóhiszeműség vagy tájékozatlanságból fakadó balgaság miatt? Mindenesetre intő példa ez arra, hogy a lehetőségek szerint megvizsgáljuk mindennek a hátterét, és felelős ember módjára felmérjük a következményeket, amelyeknek tétje végső soron az emberi közösségek, a nemzeti és azon belül a létezést jelentő vallási közösségek bomlasztása, egyedekre való degradálása. Ez hullámzott a ,,Világ proletárjai, egyesüljetek!' vörösen lengő sarlós-kalapácsos zászlaja mögött, de a szabadkőművesek vagy az újabban hódító szekták, magánegyházak, köztük a Jehova tanúi, a szcientológia vagy éppen a Hit Gyülekezete egyház takarásában is. Joseph Ratzinger bíboros (ma XVI. Benedek pápa) vezetésével a Hittani Kongregáció 1983-ban kiadott és II. János Pál pápa által is támogatott álláspontja szerint a szabadkőműves katolikusok nem vehetnek részt az eucharisztia vételében, a szentáldozásban. Ezzel szemben a Rotary Klub elnöki székében is található felszentelt pap. A Rotary szervezetet 1905-ben, Chicagóban a szabadkőművesek hozták létre. Magyarországon 1941-ben betiltották ezeket a klubokat, 1990-ben alakultak újjá, mint mondják, már semmi közük a szabadkőművesekhez, közösek azonban a karitatív célok. Az ügyeskedések tárháza határtalan, amellyel a befolyásos emberek támogatását megszerezve tevékenységüknek legitimitást teremtenek, mint teszik ezt a szcientológusok, akik könyvadományt juttatnak könyvtáraknak, köztük a szabadkainak is, a könyvekbe pedig elérhetőségüket tartalmazó nyomtatványukat köttetik be észrevétlenül az oldalak közé. Az emberbaráti támogatás útján érkezett továbbá közénk a magát egyháznak nevező Hit Gyülekezete szekta is, nem véletlenül a legelesettebb, legkiszolgáltatottabb társadalmi csoportokat célozva meg, hogy azonnal szembeötlő legyen a közösség iránti emberséges hozzáállása. A Szabadka környéki buckákban találkoztam egy, a nincstelenség peremén vegetáló, szellemi fogyatékos családdal, amelynek tagjai rajongva áradoztak az őket felkaroló és segítő egyházról, miközben a konyha, nappali, háló- , gyermek- és fürdőszoba szerepét betöltő egyetlen helyiségben széket kerestek az ajándékba hozott ruháknak, de végül mégis az ágyban fekvő nagymama lábához dobálták őket. Szóval okosan választott a szekta: a szűkölködők hálálkodása emeli őket akkor is, amíg a többszörös költségeket felemésztő lázálom- vagy látványrendezvényeiket a Népkörben tartják.
A demokratikus elit pózában jópofáskodó közösségrombolók, úgy tűnik tehát, napjainkban már határozott stratégiával indulnak azok ellen, akik kultúrájának nem része, hanem alapja a kereszténység, a vallás. Talán még énekelik is, hogy ,,ez a harc lesz a végső', mint teszi azt az egykori városi párttitkár, ma a Soros-alapítvány színezte demokrácián ügyködő Boško Kovačević, miközben a Blicben főideológusként értekezik az egyházak szerepéről, hogy ezáltal is rúghasson még egyet a keresztény értékrenden.
Óvakodj a cukros bácsitól! Óvakodj az arcukon mosollyal megbékélést hirdetőktől, mert a megrészegült mosoly az egynyelvűség mustgázkamrájának bejáratát rejti.