Teljes élet cukorbetegen is
A cukorbetegség (diabétesz) a világon a leggyakoribb és egyben a legösszetettebb anyagcsere-betegség, mely szövődményei révén rontja a beteg életminőségét és életkilátásait. Bármely életkorban felléphet, és az emberiség jelentős hányadát érinti közvetve vagy közvetlenül.
Az inzulinhatás csökkenésének vagy hiányának a következménye. Emiatt a szervezet egyes sejtjei nem képesek felvenni a vérből a szőlőcukrot, s ,,éheznek''. A vérből a szőlőcukor a vizelettel ürül ki a szervezetből, és innen ered a betegség elnevezése is.

Mikor kell gyanakodni?

A jelenleg érvényes meghatározás szerint cukorbetegség akkor áll fenn, ha az éhgyomri vércukorérték ismételten 7,0 mmol/l vagy nagyobb, illetve a cukorterhelés során a 120 perccel későbbi érték 11,1 mmol/l vagy magasabb. Ha az éhgyomorra mért vércukor 6,1 és 6,9 között van, azt károsodott éhomi vércukorértéknek nevezzük. Ha a cukorterhelés során a 120 perces érték 7,8 és 11,1 mmol/l között van, az a csökkent cukortolerancia. Ez a két eltérés még nem azonos a cukorbetegséggel, habár már fokozott érrendszeri rizikót jelentenek. Az ilyenkor bevezetett életmódváltozások hatására még van esély a cukorháztartás normalizálódására.

Lehetséges okai

A 1-es típusú cukorbetegség oka a hasnyálmirigy Langerhans-szigeteiben az inzulintermelő béta-sejtek pusztulása. Ez a szigetsejtek elleni autoimmun-reakció következménye. Bármely életkorban kialakulhat. A betegség csak inzulinpótlással kezelhető.
A 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának középpontjában az inzulinrezisztencia áll, melyet a hasi zsírszövet mennyiségének felszaporodása okoz. A betegség kezdetén vércukoreltérés még nem lép föl, a hasnyálmirigy fokozott inzulintermelése miatt. A betegség előrehaladásával a hasnyálmirigy inzulin-elválasztása elégtelenné válik az inzulinrezisztenciához képest, ekkor alakul ki csökkent glukóztolerancia, majd diabétesz. A vércukoreltéréseken kívül jellemző erre a betegségre a magas vérnyomás és a magas vérzsírszint is, amelyek együttesen az érelmeszesedés kialakulását segítik elő. A kezelés során az inzulinrezisztencia csökkentése az elsődleges cél. Alapvető az életmód megváltoztatása, a gyógyszeres kezelés csak másodlagos szerepet játszik.
A cukorbetegség számos más betegséghez, genetikai eltéréshez is társulhat. Ezek közül a hasnyálmirigy-károsodáshoz társuló cukorbaj a leggyakoribb. Ez a kórkép kialakulhat alkoholizmus vagy epeúti kövesség következtében. Másodlagos cukorbetegséget okozhat néhány gyógyszer is. Ezeket a gyógyszereket mindig alapos mérlegelés után írják fel a betegnek, a kezelés során pedig rendszeresen ellenőrzik a vércukorszintet.
A cukorbetegség egyik fajtája az ún. terhességi cukorbaj, amely a terhesség alatt alakul ki. Ennek jellemzői, hogy a vércukorszint hirtelen, szinte egyik pillanatról a másikra megemelkedik, noha a kismama életmódja nem tér el az addigitól. A betegség a szülés után elmúlhat, a terhességi cukorbetegek követése a szülés után is fontos.

A diabétesz tünetei

Első helyen a fokozott folyadékvesztés áll, vagyis a beteg gyakran és sokat vizel, mivel a vizeletbe kiválasztódó cukor nagy mennyiségű folyadékot köt meg, így vizelethajtóként működik. A betegek napi 4-5 litert is vizelnek, ennek megfelelően sok folyadékot fogyasztanak. Jellemző a fokozott szomjúságérzet is. A viszonylag hirtelen kialakuló cukorbetegségnek ez lehet az egyik első tünete. A már régebb óta fennálló cukorbaj egyik és egyben legelrettentőbb jele a fekélyek, tályogok kialakulása elsősorban a végtagokon. Ez az anyagcsere-zavarnak tulajdonítható, melynek során roncsolódnak, megújulásra képtelenné válnak például a bőrszövet sejtjei. A hirtelen súlycsökkenés is jellemzője a cukorbetegségnek: az inzulinhatás híján a sejtek a szőlőcukrot nem képesek felvenni, emiatt lesz magas a vér cukorszintje, miközben a sejtek nem jutnak szükséges tápanyagokhoz. A beteg sokat eszik, mégis lefogy. A zsírok lebontása csak cukor jelenlétében teljes, anélkül acetonná, acetecetsavvá alakulnak. Emiatt a beteg lehelete sok esetben acetonszagú. Ezek az anyagcseretermékek savanyúak, felszaporodásuk esetén a szervezet vegyi hatása is eltolódik, ami hányingert, hányást, szapora, erőltetett légzést, súlyos esetben kómát is okozhat.

Kezelése

A cukorbetegség ma még nem gyógyítható betegség. Kezelése élethosszig tart, a vércukor megfelelő szinten tartásával a beteg életminősége javítható. Az egyre korszerűbb tabletták, inzulinok és adagolási módszerek térhódításával a betegek kezelése jelentősen javult.
A diéta és a rendszeres testmozgás is rendkívül fontos, a 2-es típusú cukorbetegség kezelésének ez az alapja. Célja, hogy normalizálódjon a testsúly olyan étrend segítségével, melyben a szénhidrátok, zsírok és fehérjék megfelelő arányban vannak jelen. Az 1-es típusú cukorbajban fontos az inzulinkezelés és a diéta összehangolása.

A hipoglikémiás kóma

A váratlanul kórosan csökkent vércukorszint a diabétesz életet veszélyeztető szövődménye, amelyet leggyakrabban az inzulinadagolás hibája, diétahiba, alkoholfogyasztás, a szokásosnál nagyobb fizikai aktivitás, veseelégtelenség és a gyógyszer-kölcsönhatások váltanak ki. Különösen súlyos, elhúzódó hipoglikémiát váltanak ki a szulfonamidok, ha a beteg a gyógyszert beveszi, de nem táplálkozik megfelelően. Ilyen esetben az elsődleges feladat, hogy megemeljük a beteg vércukorszintjét. Eszméletén levő betegnél ezt 10-20 gr gyorsan felszívódó szénhidráttal lehet elérni. Ilyenek az egyszerű cukrok (kockacukor, szőlőcukor, egy kis vízben feloldott kristálycukor, gyümölcslé, tej stb). Ezek a szénhidrátok, bár gyorsan megemelik a vércukorszintet, gyorsan feldolgozódnak, nem képesek azt stabilizálni. Éppen ezért, amikor a beteg már jobban van, el kell fogyasztania valamilyen lassabban felszívódó, keményítő tartalmú szénhidrátot is (kekszet, kenyeret, péksüteményt). Ha a hipoglikémia már olyan fokú, hogy a beteg nem táplálható, görcsöl vagy eszméletlen, az izomba glukagon injekciót szoktak adni, ami 1 mg-os kiszerelésben írható fel a cukorbetegek részére, egyelőre csak ampulla formájában. Ha a betegnél jelentős alkoholfogyasztás valószínűsíthető, nem kaphatja meg az injekciót.

A megelőzés jelentősége

A WHO becslése szerint 2025-re minden tizedik embert fog érinteni a betegség. A kutatásból megismert statisztikákból kiindulva elmondható, hogy a krónikus betegségek miatt olyan globális egészségügyi problémával állunk szemben, melynek néhány évtizeden belül beláthatatlan következményei lesznek, ha nem helyezünk nagyobb hangsúlyt a megelőzésre, a szűrésekre. Ennél is fontosabb lenne tudatosítani, hogy az életformánkból adódóan milyen problémákkal kell majd idővel szembesülnünk, ha nem törődünk egészségükkel. Nem lehet elégszer hangsúlyozni az egészségtudatos táplálkozás és a mozgás fontosságát, illetve felhívni a figyelmet -- többek között -- a dohányzás, a mértéktelen táplálkozás, az alkohol- és az indokolatlan gyógyszerfogyasztás egészségkárosító hatásaira.