Zakinthos a Jón-tenger szigeteinek legdélebben fekvő gyöngyszeme. Csipkés tengerpartjaival, zöldellő hegyoldalaival, a meredek sziklák lábánál elterülő festői szépségű öbleivel, különleges formájú barlangjaival, türkizkék tengervizével, a nyüzsgő, mozgalmas életvitelű üdülőhelyeivel megérdemelten viseli a Kelet Virága elnevezést, mellyel a velenceiek illették. A művészetek és a civilizáció bölcsőjének számított még a hellenizmus legnehezebb időszakaiban is.
Az ókortól kezdve napjainkig a sziget átélt számos romboló hatású földrengést, pusztítottak itt perzsa, macedóniai, keresztes és krétai háborúk, volt macedón, római, velencei, francia és angol uralom alatt is. A múlt korszakainak kézjegye, hagyatéka szinte teljesen megsemmisült az 1953-ban pusztító földrengésben és az azt követő tűzvészben. A sokarcú, soknyelvű sziget eddig, akár a főnixmadárként, mindig újraéledt, újraépült: Napjainkban a zene, a költészet, a kulturális értékek és hagyományok ápolásának, valamint a közismert görög vendégszeretetnek a szigete. A mozgalmas, zsibongó éjjeli életükről ismert üdülőhelyek a sziget lankásabb, déli oldalán fekszenek, és számtalan szórakozási lehetőséggel várják a turistákat. Az idén az egyik legnagyobb és legnyüzsgőbb üdülőhelyen nyaraltunk, a Laganasi-öbölben fekvő Laganason. Több kilométer hosszú, finomhomokos, sekélyvizű tengerpartján átadhattuk magunkat a nap imádatának, és lubickolhattunk a szinte langyos, kristálytiszta tengervízben. De azért leginkább búvárkodtunk nagy élvezettel, és így köthettünk meghitt barátságot az itt élő és szaporodó, védett cserepes óriásteknősökkel, a Mediterráneum Caretta caretta nevű teknőceivel. Csodálatos élmény volt együtt úszni velük, megsimogatni a hátukat. Sikerült lencsevégre kapnunk egy hímnek az udvarlását, amint kitartóan ostromolt egy szemérmes nőstényt -- szemtanúi lehettünk játékos nászuknak. Zakinthos Nemzeti Tengeri Parkja legnagyobb részben a Laganasi-öböl tengeri és szárazföldi térségét foglalja magában. A nőstény teknősök éjjel kijönnek a partra, fészket ásnak maguknak, majd júniustól augusztusig ebbe pottyantják bele tojásaikat. Hatvan nap elteltével aztán kikelnek a kis teknősök, kibújnak, és megteszik első útjukat a tenger felé. A partnak azon a részén, ahol a teknősök tojásaikat lerakják, nincs éjjeli világítás, nincsenek napernyők és napágyak, ezen a részen tilos naplemente után és napfelkelte előtt tartózkodni, mi több, ebben az időszakban még a közeli reptéren is megáll az élet.
Hogy részük lehessen ebben az egyedülálló látványosságban, csónakok és üvegfenekű hajók viszik a turistákat háztűznéző teknőstúrára, természetesen kizárólag nappal, hogy megismertessék velük a teknőcök életét és szokásait. Sokáig azon töprengtünk, honnan tudják a görögök, hogy a nap melyik szakában hol tartózkodnak a teknősök, ezért merre kell hajózniuk. Egyszer aztán az egyik búvárkodásunk alkalmával felfedeztük a beépített teknősöket, amelyek mozgásérzékelővel a hátukon úszkáltak társaik között. Így már könnyű megélni a teknősökből.
Laganas kikötőjében lenyűgöző a megkövesedett homokhegy és a tenger partjától pár méterre fekvő Agios Sostis szigetecske, amelyet a földrengés leválasztott a szárazföldtől, és ma már csak egy kis hídon lehet megközelíteni vagy bárkán, illetve csónakon. A nevét a rajta levő templomról kapta. Innen lehet áthajózni a szemközti Teknős-szigetre, azaz Marathonissisre, amelynek teknős formája van. A térség bővelkedik görög és külföldi éttermekben, bárokban, turisztikai üzletekben és szebbnél szebb szállodakomplexumokban. Mi most sem csalódtunk, és az utolsó cseppjéig kiélveztük a görög vendégszeretetet.