Az Óbecsei Városi Múzeum A becsei vár címmel szervezett kiállítást, melynek a megnyitója július 6-án volt. Az idén ez a harmadik tárlat, és még legalább ennyi vár szervezésre ebben az évben.

Raško Ramadanski kurátor, régész, a kiállítás szerzője köszöntőbeszédében elmondta, hogy a vár a Tisza partján állt. A rendelkezésre álló adatok szerint tipikus folyó menti, középkori város volt egy szigeten. Becsét először 1091-ben településként, és a XIII. századtól a keresztes lovagok birtokaként és átkelőhelyként említik. A becsei várról eddig sok, de nem elég adat lett feltárva, vagy nincs annyi, amennyit szeretnének. A leletek feltárása ezt a célt szolgálja, a téma kimeríthetetlen, a kiállítás lényege mégsem a kutatások eredményének bemutatása, hanem megközelítése annak, hol és mikor létezett ez a vár. Vitathatatlan, hogy a két Becséhez tartozik, Bácskához és Bánáthoz, szerb és magyar, keresztény és muzulmán jegyeket hordoz magán. A vár a folyón van, mely mindig az összetartozás szimbóluma volt.

Raško Ramadanski

Surányi Roland történész megerősítette, hogy a várról még mindig keveset tudnak, de azt igen, hogy valamikor uralkodóknak, hadvezéreknek, despotáknak adott otthont, és számukra fontos szerepe volt, különösen a tiszai átkelő védelmében. Az első adat a várról 1304-ből származik. A XV. században Magyarország két legnagyobb földesura, Hunyadi és a szerb despota harcolt, hogy megszerezze a várat és a hozzá tartozó számos birtokot. A XVI. században, a mohácsi csata után határvárként szolgált, melyet el kellett foglalni ahhoz, hogy be tudjanak vonulni Erdélybe az oszmánok. Az évszázadok során az erőd urai cserélődtek, magyar királyok, keresztesek, szerb despoták vagy török szultánok uralták. A XVII. században oszmán katonasága volt, de magyar, szerb és mohamedán lakossága is. A karlócai béke értelmében az elhagyott tiszai várost 1701-ben lebontották. A XIX. században többször is aláaknázták, hogy a Tiszát hajózhatóbbá tegyék, ezért ma már csak az alapja látható. A múzeum kezdeményezésének köszönhető, hogy legalább ilyen formában sikeres volt az „újjáélesztése”, hiszen fontos megemlíteni, hogy létezett egy vár, mely összekötötte Bácskát és Bánságot.

Surányi Roland

Nikola Karapandžić kurátor, történész örömét fejezte ki, hogy a kiállítás az adott formában jöhetett létre. Első alkalommal látható a vár digitális prezentációja, a vár rekonstrukciója, amit kiegészít a történelmi magyarázat és a vár modellje.

Maga a vár négyzetalapú volt, sarkaiban egy-egy toronnyal. Ezeket sáncok kötötték össze. Közepére került a börtöntorony, parancsnoki központ, egyúttal utolsó menedék egy esetleges ostrom ellen. Kiegészítő őrhelyként a sáncokon kívül egy torony állt. Nagy kár, hogy a becsei vár legfontosabb része az előző három évszázad során robbantással megsemmisült, a maradványokat viszont a folyó vitte tovább.

Nikola Karapandžić

A régészeti leletek a vár lakóinak tárgyi kultúráját idézik fel, ezek kerámia- és üvegedények, melyek díszítéseiből arra lehet következtetni, hogy távoli műhelyekből is származhattak. A pipák a kereskedelem jelenlétéről, a dohányfogyasztási szokásokról tanúskodnak. A Tisza táplálékforrást is nyújtott, halászattal is foglalkoztak, de asztalosok is tevékenykedhettek, amire a fellelt eszközök és szerszámok utalnak. Az erőd legénysége buzogányokkal és lándzsákkal volt felfegyverezve.

A kiállításra nagy volt az érdeklődés.

A szervezők