Felbecsülhetetlen értékű Kolozsi Tibor írónak, műfordítónak, sajtótörténésznek, a 7 Nap szerkesztőjének, újságírójának, színházi kritikusának A szabadkai sajtó 1948-1919 című tanulmánykötete, akárcsak Németh Ferenc művelődéstörténésznek A nagybecskereki sajtó története (1849-1918) című, alapos műgonddal megírt könyve - Nekik köszönhetően a múltunk iránti érdeklődő betekintést nyerhet a ,,gazdag' Bácska és a ,,szegényebb' Bánság sajtótermékeinek születésébe, de egyben az elsorvadás folyamatába is - A Bánság területén csupán az 1848-as szabadságharc előestéjén alakultak ki a lapkiadás anyagi és szellemi feltételei - írja Németh Ferenc. - Újságírók, lapkiadók akadtak volna, nemkülönben olvasók is, de nem működött még egyetlenegy nyomda sem - azaz hiányzott az újság megjelentetésének alapfeltétele - A regensburgi (Németország) születésű Pleitz Ferenc Pál (Franz Paul Pleitz) volt az első nyomdász a Bánságban, aki szorgalmazta a lapkiadást, ő volt az első lapszerkesztő és lapkiadó - A Bánságban első nyomtatott újság Pancsován jelent meg, Pleitz nyomdájában készült (Südungarische Grenzbote), és a szabadságharc szolgálatában állott - 1872-ben indult útjára a leghosszabb életű bánsági magyar lap, a Torontál
A felelős szerkesztők névsora: dr. Mayer-Mara Jenő (1917-1932), Juhász Ferenc (1932-1934), Kelemen János (1934-1939), özvegy dr. Mara Jenőné (1941-1944) - olvasható Gerold László a Jugoszláviai Magyar Irodalmi Lexikon (1918-2000) című kötetében. A Torontál volt az elő magyar lap a Bánságban, s az újság nemcsak a Béga-parti városnak volt érdekes, megbízható krónikása, hanem bőséges művelődéstörténeti anyagot szolgáltatott azoknak is, akik a magyar írók akkori munkássága iránt érdeklődtek. A lap törzsgárdájához számos munkatárs csatlakozott, nevesebb és kezdő író, újságíró, költő, színpadi szerző. Csak 1918-ig hatvan munkatárs és szerkesztő dolgozott Nagybecskereken azon, hogy a Torontál - akár napi-, akár hetilapként - rendszeresen megjelenhessen. Igaz, Nagybecskereken az első újság a német nyelvű Gross-Becskereker Wochenblatt volt (először 1851. január 4-én jelent meg), s ez volt a Torontál előtt a Béga mentiek egyedüli újságja. Ezután Balás Frigyes az akkor húszezer lelket számláló megyésszékhelyen 1872. április 4-én a Pleitz-nyomda segítségével megjelentette a Torontált, a ,,vegyestartalmú' hetilap első számát. A megyei elöljáróságnak érdeke volt a lapot a saját szolgálatába állítani, megjelentetni, így politikai megfontolásból támogatta Balás lapalapítási igyekezetét. Az indulás tehát nem lehetett politikamentes, a lap a közügyek iránti érdeklődést szolgálta, a Torontál azért indult meg, hogy teret adjon a megye összes belügyének a megvitatására. Az első számban Balás a következőket írja: ,,A lap homlokán olvasható cím is mutatja, hogy Torontál megyéért született, hogy annak akar élni: anyagi és szellemi jólétének emeltyűje lenni'.
A lap mégis független közlönynek hirdette magát. Balás - tagadhatatlan a tény - a megye embere volt, és az volt a legtöbb munkatárs is (Vuchetich Endre, Kiss Károly, Hadfy Döme). Balás halála után átmeneti időszak következett, lapbizottság alakult, majd Szentkláry Jenő után Létmányi Nándort ültették a szerkesztőségi székbe. Később élére Ronay Jenőt, majd Hegedűs Miklóst választották a lap élére. 1882 májusának első napjától Lauka Gusztávot nevezték ki (Veszelinovits Mikslós leköszönése után) a főszerkesztőnek. Lauka tíz éven át (1882-1892) sajátos, bohém hozzáállással szerkesztette az újságot, új rovatokat indított, költészetet, irodalmat csempészett az oldalakra. 1892. január 24-étől sok minden megváltozott. Ekkor jelent meg a Torontál hetilapként utoljára, és ebben a számban búcsúzott el Lauka az olvasóktól. Helyét Brajjer Lajos vette át, a Wichenbalatt akkori szerkesztője. Brajjer idejében kezdte el a lap közölni Krúdy, Molnár, Gozsdu, Gárdonyi, Tömörkény, Milkó írásait. Utána még sokan álltak a lap élén (Sz. Szigethy Vilmos, Balliére Sándor, Nagy Sándor, Somfai János, Mara Jenő). 1893-ban novellapályázatot hirdetett a lap. Az első díjat Törös (Marzsán) Tivadar nyerte, a szamosújvári örmény újságíró.
A Torontál utolsó száma 1944. október 1-jén jelent meg. Néhány nap múltán Nagybecskerekre bevonultak az oroszok. 1919-től 1941-ig szigorúan cenzúrázták az újságot, de dr. Mayer-Mara Jenő a királyi Jugoszláviában jól végezte szerkesztői munkáját. Tette ezt akkor is, amikor az újság nevét 1930 és 1941 között hatalmi rendeletre Híradóra kellett változtatni. 1941 és 1944 között ismét Torontál néven jutott el a lap az olvasókhoz.
Nagybecskerek, a Bánság legnagyobb városa, 1944-től rendszeresen megjelenő magyar nyelvű újság nélkül maradt. A Béga-parti város ma már nem jelentős szellemi központ, és lapkiadásra senki sem gondol.