Szenttamáson az emberek megtanultak jóízűen nevetni, könnyes-szomorkásan mosolyogni, mert az amatőr színjátszók azt üzenték a színpadról: ,,Ne búsulj, rózsám, mert az egy garast sem ér!' -- Angéla és István a tagság segítségével -- bár a kép sohasem volt kedvező - színvonalas előadások egész sorát mutatta be, nagy sikert aratott a Játék a sötétben című vígjáték, a Leszállás Párizsban című Marc Camoletti-mű stb. Együtt az úton - A közelmúltban a gyermekszínjátszók Frank Baum Óz, a nagy varázsló című mesedarabját mutatták be
Szívós, áldozatkész elődök, lámpagyújtogatók mindenütt vannak, s nevük bekerült a nagykönyvbe, munkásságukról is szólunk néhanapján. Egy-egy színházi előadásnak Szenttamáson is megvolt a maga visszhangja. Igaz, Szenttamáson egészen 1931-ig nem működhetett magyar művelődési egyesület, az amatőrök a sarokba szorultak. De aztán megalakulhatott a Polgári Magyar Olvasókör, tagjai gyorsan átvették a művelődési élet szervezését, habár ők is csak addig nyújtózkodhattak, ameddig a takarójuk ért, majd színre lépett a Szent Cecília Egyház Énekkara. A színjátszók 1937-ben bemutatták a Bor című népszínművet. Munkavállalásban a Nőegylet is jeleskedett. Csak érdemben, megsüvegelve a múltat szólhatunk Lestár Ferenc, Dudás Mihály, Gaál Pannika, Vojnits József munkásságáról, ügyszeretetéről. De Szenttamáson ősidők óta csöndesek a nappalok, még csöndesebbek az éjszakák. Itt alig mozdult az élet. Az ember szeretné mindig a ,,hősök' példáját követni. Ha tudná. Legalább a készséget kellene megtartanunk ahhoz, hogy úgy tudjunk viselkedni, mint a színpadon a drámai hősök - gondolhatta a Robotka házaspár, amikor évtizedekkel ezelőtt belépett a mozgalomba, s azóta egyfolytában azon fáradozik, hogy az álmos városkában megteremtse a legendát. E két színjátszónk megszenvedett, megkínlódott a sikerért. A munkában találták meg egymást a 90-es években.
Angélának a közgazdasági középiskola befejezése után, 1990-ben támadt az a merész ötlete, hogy beiratkozik az Újvidéki Művészeti Akadémiára. De erről sokan lebeszélték. Nehéz a felvételi vizsga, el lehet hasalni, ,,a színház nem neked való', mondták, ,,érzékeny ember maradjon távol a deszkáktól'. Angéla óvónő lett, a Pedagógiai Akadémián szerzett oklevelet. De a színház befészkelte magát a szívébe, nem hagyta nyugodni, gondtalan álmot álmodni. Szinte félálomban lépett először a színpadra. Angéla ma is emlékszik a jólesően borzongató nézőtéri pusmogásra. Sok mindennel megpróbálkozott, de azt már tudta: az Arany János Művelődési Egyesület színpada a második otthona, s bár a városka színházában sohasem pompáztak arannyal díszített selymek, sohasem szólaltatták meg tiszteletükre a harsonákat, senki sem ivott Angéla cipellőjéből pezsgőt, a színjátszók érezték, hogy kiléptek a szürke homályból, estéről estére besöpörhetik a közönségtől a vastapsot.
István csapódott erre, csapódott arra: sportolt, muzsikált, de túl jól sehol sem érezte magát. Angéla beszélte rá arra, hogy menjenek egy este színházba. István mesélte: - Már előadás közben arra gondoltam, lám-lám, ez egy érdekes világ! Színpadon minden lehetek: király, útonálló, lovag, még víz is egy abszurd darabban, vagy falomb. Először a Vásári komédiákban mérettettem meg, egyszer három szerepet alakíthattam a rendező jóvoltából. Angéla túltett rajtam. Ő négyszer öltözött át. István háta mögött összesúgtak az emberek, a szomszédok: ,,A Pista gyerek állatorvosi középiskolát végzett, de a komédiás álarca is jól áll neki'. ,,Civil"-ben sokáig egy csaknem teljesen tönkrement birtok mindenese volt, fizikai munkát is végzett, de - csak képzeletben - esténként a színházban vörös szőnyegre léphetett.
Mindketten Szenttamás kedvencei lettek.
,,Zsongott' a színház Szenttamáson. Velük volt sokáig Gál Elvira, aki aztán megtette azt, amire Angéla nem mert vállalkozni. Diplomát szerzett a Művészei Akadémián, ma a szabadkai Gyermekszínház színésznője. Az a bizonyos ,,zsongás' Schaffer Játék a sötétben című vígjátékával kezdődött, majd színre vitték, Marc Camoletti két művét, az Anna csak egy van címűt és a Leszállás Párizsbant, Milan Grgiætől az ébredj fel, Katámat stb. stb. A szemlékről díjakkal tértek haza. Az előadásokat az újvidéki Fischer Károly rendezte. Ami azokat a produkciókat illeti: nagyszerűek voltak, frenetikusak vagy épp csak kellemesek, úgy voltak jók, ahogyan megfogalmazták őket. Robotkáék Óbecsén is felléptek Fehér Ferencékkel és a többiekkel, majd Györfi Sándor, nagy barátjuk hívó szavára, szerepet vállaltak az első Vajdasági Amatőr Színház előadásában, Robert Thomas Szeressük egymást, gyilkosok című szatírájában. Megvolt a csapat. A régi nyárban énekeltek és táncoltak, s mindig csillagragyogós szemek kereszttüzében léphetek a színpadra. Sokan és sokat tapsolnak a Roboka házaspárnak. Zúgott nekik a vastaps akkor is, amikor a zombori székhelyű Berta Ferenc Zsebszínház tagjaiként Alfonso Paso Az (i)gazság visszaüt című darabjában léptek fel és Edgar Wallace Kaméleonjában, vállalva a legszebbet: a mécses életben tartását a tartományban, a magyarok által lakott városokban, falvakban, a derűnek legnemesebb fajtáját keltve a nézőben mindenütt.
Szenttamáson azonban - ahogyan mondani szokás - ,,elromlott valami'. A csapat, a szereplőgárda szétesett. Hárman maradtak talpon: Angéla és István, valamint Hódonicki Mónika. De itt vannak, lehet számítani rájuk. István legutóbb Csoóri Sándort idézte: ,,Magam sem értem: sokszor álltam én (ahová már csak egy madár) mert volna leszállni gyanútlanul'. Ők ketten egymásra találtak a színpadon és a magánéletben egyaránt. Ahol István ,,leszállt', ott Angélát találta, s ahol Angéla ,,leszállt', ott István várt rá. Lehet-e másként élni, mint együtt - és a nagybetűs, lelket és szívet nemesítő színházért?