home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
A 13-as átka
Huzsvár József
2015.11.08.
LXX. évf. 44. szám
A 13-as átka

Minden évben úgy október közepe tájékán a nyár végérvényesen búcsút int, helyet adva a festőművész természet ezerszínű őszének. A nappalokat még a bágyadt verőfény uralja, de a hajnalok lecsapódó köde már fagylepellel takarja be a csillaggarázsban éjszakázó pecásautókat. Ez az égi jel, melyre minden valamirevaló csukahorgász kirajzik a számára legfogósabbnak tűnő vizek partjára.

Csukaügyben az első utam már évek óta mindig az adorjáni Tisza—Palics-csatornára vezet. Ennek olyan gyakorlatias okai vannak, mint a könnyű megközelíthetőség minden útviszony közepette, a nem túl zsúfolt part és nem utolsósorban a csalihalak helyszíni kifogásának lehetősége. Az általam kedvelt partszakasz közel van a műúthoz, ezért szükség szerint akár gyalog is oda lehet jutni a horgászhelyre. Azért nem írtam többes számban, mert nyerő hely csak egy van, itt még sosem maradtam kapás nélkül (az már csak részletkérdés, hogy nem minden halat fogtam meg). Azért, hogy biztosan üresen találjam azt a bizonyos nádnyílást, mindig hajnalban érkezem. Az első bedobásra viszek néhány apró, üzletben vásárolt ezüstkárászt. Ezt a halat nemigen díjazzák az ottani finnyás csukák, ezért egy érzékeny keszegező bottal kivadászok néhány ottani bodorkát vagy vörösszárnyút. Ezeket az ötcentis keszegeket egyaránt kedvelik a tenyeres sügérek és a többkilós csukák is. Meglepetésként, nem túl gyakran porciós süllők teszik tiszteletüket a fenti módon kidíszített horgon.

Október 10-én bemelegítésképpen a másnapi csukázó versenyre elmentem a csatornához. Ellenőriztem az előző télen félretett felszerelést, apró módosítások után az innenső és a túloldali nádfal mellé pottyantottam a felcsalizott szereléket. Keszegező etetőanyagot szórtam a hínármező határára, és kivarázsoltam négy-öt megfelelő méretű horogra való halacskát. Mivel fertályóra múlva sem volt kapás a kárászokra, két boton bodorkával kínáltam meg az ottani ragadozó halakat. Rövid idő alatt mindkét szereléken volt kapásom, egy sügért és egy éppen „normás” csukát merítettem ki. Egy óra múlva a túloldalra bevetett kárász is hozott egy, az előbbihez hasonló ragadozó halat. Azután kilenctől délig nem akadt több jelentkező, de nem haragudtam, mert így be tudtam gyűjteni a másnapra való csalihalakat.

A szombatról vasárnapra virradó éjszaka igencsak forgolódtam a versenyláztól. Többször lejátszottam magamban a leendő csukakapásokat, a kivárásokat, a kapkodás nélküli határozott bevágásokat. Ezt addig variáltam, mígnem álomba szenderültem.

Reggel ötkor igen álmosan nyomtam le az éktelenül muzsikáló mobilom ébresztőjét. Kávé a kistermoszban, rumos tea a nagyban, felmarkoltam a szükségesnek vélt ruhadarabokat, majd kiléptem a házból. Azután kevésen múlott, hogy nem fordultam vissza, kint ugyanis hideg, unalmas eső zuhogott. Persze a második gondolatom már nem a visszaalvás volt, hanem a túlélés. Vékony esőköpeny, ugyanaz béléses változatban, horgászernyő, kis esernyő, gumicsizma, védőfólia, egyszóval minden, ami vízálló, bekerült a csomagtartóba. Valahogy becsúszkáltam a horgásztó agyonázott bekötőútján, majd megnyugodva konstatáltam, hogy nem egyedül vállalkoztam erre az extrém megmérettetésre. A társalgóban már kéttucatnyi sporttárs kávézgatott, és bátorította magát Bálint gazda targyijával. Rövid tanácskozás után megegyeztünk, hogy a kinti nádtetős horgászhelyeket foglaljuk el, majd elkezdődött a sorsolás. Aki többször horgászik egy vízen, az tudja, hogy vannak nyerő helyek és olyanok is, ahol még véletlenül sem lehet halat fogni. Ezen a tavon a 8-tól 13-ig tartó számozott partszakasz csukafogásra nagyon rossz, mert nincs elérhető távolságban akadó, nádfal vagy hínáros, melyben a ragadozók lesben állnak.
Mielőtt sorra kerültem volna, az előttem lévők kihúzták ezeket a nem kívánt helyeket — a 13-as számú kivételével. Amikor tehát én következtem, igen kicsi volt az esélye, hogy éppen ezt a szerencsétlen számot húzom ki. Belenyúltam a kalapba, megfogtam egy golyót, majd egy másikra cseréltem, és azt vettem ki. Majdnem megütött a guta, amikor azt láttam, hogy a 13-as szám van a kezemben. Ekkor gondoltam másodszor, hogy feladom. De ha már ott voltam, elfoglaltam a sors által rám kényszerített stéget.
Mivel ez a hely a félsziget mellett van, melyen senki sem horgászott, találtam egy tizen-egynéhány méteres nádfalat, mellyel párhuzamosan felsorakoztattam mindhárom botomat. Két süllyesztett úszójú fenekezőt és egy könnyű bolognait. A szemerkélő eső miatt az autóba ülve vártam a kapást. Még mielőtt keseregni kezdtem volna a rossz hely miatt, az egyik kapásjelzőm felkúszott, és már a zsinórom is megindult oldalazva. Feszesre csévéltem a zsinórt, és bevágtam. A horog ült, és egy kilón felüli csuka szlalomozott kifelé.

A becsülethalacska

Megnyugodva nyúltam a szák felé, és közben arra gondoltam, hogy mégsem olyan rossz ez a 13-as számú hely. Ám ekkor hirtelen könnyűvé vált a szerelék, a halam pedig egyszerűen lemaradt. Dühömet csak növelte az a tudat, hogy a szezon eleji versenyeken egy jó hal már serleget is hozhat (ahogyan ez a későbbiekben be is bizonyosodott).

A sikertelen kapás után átrendeztem a szerelékeket, mert a hal nem mozgott, ezért a szájába kellett dobni a csalit. Miután visszaültem a kocsiba, csobbanós rablásra lettem figyelmes a bolognai úszója helyén. Már bólintott is az érzékeny bot, ráhúztam, és az előbbi halam ikertestvére ficánkolt a horgon. Mégis van igazság, gondoltam, de a következő pillanatban ez a hal is lemaradt.
Tudom, hogy ez a két sikertelen fárasztás nem szerencse kérdése volt, de akkor ott, a zuhogó esőben, szinte szétdurranva a csalódottsággal átitatott méregtől örökre kiátkoztam a 13-ast.

Az eredményhirdetéskor kiderült, ahogyan azt feltételeztem is, hogy egy 2,5 kg-on felüli hallal nyertek, a második helyet egy 4 dekával kisebb csuka hozta meg, a harmadik serleg nyertese pedig 1,5 kilót fogott. Vagyis az egyik halam még nem lett volna elég, de mindkettővel egészen biztosan dobogós helyen végeztem volna, ha nem azon a szerencsétlen 13-as számú stégen horgászom.

Két héttel később egyébként verseny előtt ismét háromból hármat kifogtam Adorjánnál, a versenyen viszont egy szép csuka megint lemaradt, és csak egy tenyeres sügérrel menekültem meg az újbóli nullázástól. Pedig nem is a 13-as számú helyen ültem.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..