Az idén a bírálóbizottság egyhangúlag Beke Ottónak ítélte oda a Kristálygömb Díjat, az irodalomtudományok terén elért kimagasló kutatási eredményeiért, melyeket a Vajdasági Magyar Tudományos Diákköri Konferenciákon, hazai és külföldi tudományos tanácskozásokon és publikációiban tárt fel.
- Kezdjük azzal: az egészségügyi középiskola után miért épp a magyar tanszékre esett a választásod? Mikor alakult ki benned az irodalom iránti érdeklődés?
- Középiskolás koromban kezdtem el foglalkozni irodalommal, illetve annak aktívabb formájával is, az írással. Ennek köszönhetően döntöttem a magyar szak mellett. Bizonyára feltűnő, hogy előtte egészségügyi középiskolába jártam, nem pedig gimnáziumba; ez nyilvánvalóan kamaszkori meggondolatlanság vagy még inkább hirtelen döntés következménye volt, de semmiképpen sem bántam meg, ily módon ugyanis az irodalomtól meglehetősen távol álló területekkel is megismerkedhettem.
- Milyen írásokkal kezdted?
- Elsősorban a szépirodalom iránt érdeklődtem, leginkább novellaírással foglalkoztam.
- Ez a későbbiekben is megmaradt?
- Igen, természetesen. A szépirodalomi művek olvasása és értelmezésén kívül az irodalomelmélet, illetve ennek egy részeként az irodalomkritika iránt is felébredt az érdeklődésem. Az irodalommal való tudatos foglalatoskodáson kívül azonban hasonlóképpen vált fontossá napjainkban magának az irodalmi kódnak a kutatása is, illetve azoknak a kérdéseknek a felvetése, amelyek napjaink kommunikációs formáira és módozataira vonatkoznak.
- A tanszéket vajon miért választottad? Azért, hogy elvezessen az íróvá váláshoz?
- Amikor a középiskolát befejezve döntenem kellett, hogy hol is tanuljak tovább, először bizonytalan voltam a magyar szakkal, s egyáltalán az irodalommal kapcsolatban, mivelhogy nem igazán szerettem volna tanári pályára lépni. Ebben az időben ugyanis még nem éreztem magamban a tanári-pedagógiai pálya iránt elhivatottságot. Az egyetemi stúdium végéhez közeledve, illetve a diploma megszerzése után azonban egyre intenzívebben kezdtem el érdeklődni a pedagógia iránt, végül kimondottan megszerettem a tanári munkát. Ennek egyik hozománya, hogy egy évig dolgoztam általános iskolában tanárként, illetve most a szabadkai székhelyű Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar asszisztense vagyok, a tanári munkát pedig egyre közelebb érzem magamhoz.
- Gondolom, teljesen más általános iskolában tanítani, mint egyetemen...
- Egy évig dolgoztam a Miloš Crnjanski Általános Iskolában magyartanárként, illetve osztályfőnökként. Nyilvánvalóan a két intézményben eltérő profilú a tevékenység, s ennek megfelelően más kommunikációs formákat igényelt az általános iskolai tanítás, mint az egyetemi tevékenység.
- Most már a tanítás áll hozzád közelebb?
- Igen. Jelenleg a Pécsi Tudományegyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolájának a hallgatója vagyok, emellett pedig a szabadkai székhelyű tanítóképző kar asszisztense. Ezt az intézményt a kutatás és az oktatás szempontjából egyaránt kiválónak találom, ennek megfelelően a jövőben is itt szeretnék maradni.
- Köztudomású, hogy a DNS kulturális folyóirat egyik alapító szerkesztője vagy...
- A DNS kulturális folyóirat 2004-ben jött létre, az újvidéki székhelyű Vajdasági Magyar Felsőoktatási Kollégium vonzáskörébe tartozó személyek alapították. Ez a folyóirat az irodalmi kódnak, az írásbeliségnek a lehetőségeit kutatja napjaink meglehetősen megváltozott kulturális légkörében.
- Egyúttal kutató is vagy? Sok helyen láttam ugyanis a neved mellett a ''kutató” megjelölést.
- Mindenképpen érdekel a kutatás, hiszen nem lehet nem szembesülni azzal a napjaink legkülönfélébb területeit érintő változással, amely az írásbeliségnek a háttérbe szorulásaként határozható meg, illetve azzal a döntő kommunikációtechnológia-történeti váltással, amely a modern technikai berendezések megjelenésével és térhódításával egyre nagyobb mértékű. Gondoljunk csak például az olyan berendezésekre, amelyek képek tárolására és továbbítására szolgálnak, valamint amely berendezések lehetővé teszik az élő beszédnek, a hangzóanyagnak - például ennek az interjúnak - a rögzítését és kommunikálását. Ez a kommunikációtechnológiai változás a kulturális légkört teljes mértékben megváltoztatja.
- Mondhatom, nem csalódtam benned. Azt olvastam ugyanis rólad, hogy sokszor viszonylag nehezen követhető a fogalmazásmódod. S hát azt gondolom, hogy ez jelen esetben is érvényes! :)
- Itt nyilvánvalóan külön kell választani azt a kulturális tapasztalatot, amely a hétköznapok szintjén jelentkezik, és amely kulturális tapasztalat a legkülönbözőbb generációkat érinti. Hiszen nem lehet nem tudomást venni arról a jelenségről, hogy manapság már egy általános iskolás kulturális tapasztalata is merőben eltér például egy hatvan évvel ezelőtti kisiskolásétól. Elég csupán a számukra is egyre inkább hozzáférhető világháló lehetőségeire gondolni. Ez a döntő mértékű változás pedig szükségessé teszi, hogy rákérdezzünk annak irányaira, következményeire, és igyekezzünk az adott kérdéskör teljes kontextusát vizsgálat tárgyává tenni.
- Könyved is megjelent, ha jó tudom. Ezenkívül írásaid is folyamatosan napvilágot látnak...
- Társszerzője vagyok egy prózaantológiának és egy tanulmánykötetnek, s szerkesztője vagyok a DNS folyóiratnak. Továbbá tanulmányokkal jelentkeztem és jelentkezem különböző kiadványokban.
- Saját köteten nem gondolkodtál még?
- De, természetesen gondolkodtam. Az írás azonban olyan tevékenység, amelynek a kibontakozását nem lehet és talán nem is szabad siettetni.
- Nemrég neked ítélték oda a Kristálygömb Díjat. Kérlek beszélj róla, és arról is, hogy milyen érzéssel töltött el.
- Ezt a díjat a Vajdasági Magyar Tudományos Diákköri Konferencia olyan résztvevőjének ítélik oda, aki sokéves, a konferenciához kötődő kiemelkedő teljesítményt mutat fel, valamint egyéb tanácskozásokon és publikációkban eredményeket ér el. Fontos továbbá kiemelni, hogy a Kristálygömb Díjat különböző diszciplínák képviselői, tehát más-más profilú kutatók nyerhetik el. Én személy szerint az irodalomtudományok terén elért kutatási eredményeimmel érdemeltem ki ezt a kitüntetést. Mivel ez egy szakmai elismerés, ezért természetesen örömmel töltött el, illetve örülök annak is, hogy a kommunikációelmélettel és a médiaelmélettel kapcsolatos kutatások a Vajdaságban is egyre nagyobb teret nyernek. Ezen túlmenően pedig motivációként is szolgál az elismerés, hogy a megkezdett tevékenységet a továbbiakban is hasonló intenzitással folytassam.
- Ehhez a díjhoz valamiféle (meg)kötöttség is társul?
- Formális kötöttség, illetve előírás nincs. Sokkal inkább egy olyan motiváció, amely az embert további tevékenységre, tudásszerzésre és -közvetítésre sarkallja. Úgy gondolom, hogy ez a díj nem csupán az én érdemeimnek, nemcsak a személyemnek szól, hanem azt a tudományterületet is kitüntették vele, amellyel foglalkozom. Mint minden díj, ez is elvárásokkal párosul, azonban ezt nem görcsösen jelentkező elvárásként élem meg, sokkal inkább motivációs erőként. Rám ez ösztönzőleg hat.
- Önkritikus vagy?
- Amikor az ember egy szöveggel foglalkozik, egy szöveget ír, akkor magával ragadja annak sodrása, a szövegírás folyamatában nem képes az adott írással szemben kritikai távolságot tartani. Elkészültével azonban, amikor már kellő idő telik el, a kritikai távolság kiépítésére is lehetőség nyílik, és ilyenkor a szöveg megítélése esetleg változhat is. A kritikai tudatosságra tehát mindenképpen szükség van.