Narancssárga önkormányzatok

Sorozatban a harmadik elsöprő választási sikerét aratta a Fidesz. A parlamenti és az európai uniós választás után az önkormányzati választásokkor is narancssárgára színeződött Magyarország politikai térképe. A jelenlegi kormánykoalíciónak még a fővárosban sem kellett túlzottan nagy erőt kifejtenie ahhoz, hogy taroljon a kerületekben. Budapest egykor kemény dió volt a jobboldal számára, ez azonban változott az elmúlt egy évtizedben. Budapest huszonhárom kerületéből a Fidesz tizenhétben szerezte meg a győzelmet. Baloldali siker csupán öt kerületben született, a többi közt az örök baloldali XIII. kerületben. Egy kerületben pedig független jelölt nyert. A belvárost és Budát teljes mértékben továbbra is a Fidesz uralja. A fővárosi eredményeken kívül érdemes egy pillantást vetni a megyei közgyűlések választási eredményeire. Országszerte minden közgyűlésben a jelenlegi kormány szerzett többséget. Amíg a Magyar Szocialista Párt csupán tíz és tizenöt százalék körüli eredményeket ért el, addig a Fidesz szinte mindenhol ötven százalék felett teljesített. A jobboldal—baloldal párharca mellett azonban volt egy másik csata is, mely kizárólag a jobboldali térfélén folyt. A Jobbiknak némileg sikerült megerősödnie, három helyett immár tizennégy településen lesz jobbikos polgármester a jövőben. Ezenkívül most már biztosan kijelenthető, hogy Magyarországon már nem az MSZP a második politikai erő, hanem a Jobbik. Összességében a települési testületekbe körülbelül 13 000 független és 3000 fideszes jelölt került be. A baloldali ellenzék pártjai nagyjából 500, a Jobbik pedig 442 mandátumhoz jutott. Orbán Viktor miniszterelnök a győzelem után a következőképpen fogalmazott: „A választás végeredménye egy sohasem tapasztalt méretű összefogás, együttműködés és egység. A helyzet folyamatosan javul Magyarországon, Európa pincéjéből följöttünk a földszintre, és most kell, most kellene nekivágni az emeleteknek. Az önkormányzati választás azt mutatja, van még szufla az országban.”

Úgy maradtak...

A Fidesz—KDNP-koalíció újabb sikeréhez természetesen a baloldal szervezetlensége és ügyetlensége is jelentős mértékben hozzájárult. A baloldali ellenzék pártjai szinte az összes létező kombinációban indultak a választáson, a települések döntő többségében mégis súlyos vereséget szenvedtek. A több mint negyvenféle alakzat, melyben a DK, az Együtt, az MSZP, a PM, a liberálisok és a MOMA vett részt, hatástalannak bizonyult. A baloldali pártok környékén uralkodó fejetlenséget egyébként mi sem jellemzi jobban, mint hogy még a saját szavazóik sem voltak tisztában vele, hogy kire kellene szavazniuk, illetve hogy melyik párt az ellenzék vezető ereje. A választások előtt önjelölt, illetve botcsinálta politikusok és városvezetők tucatjai léptek színre, akik még egy hullócsillagnál is gyorsabban tűntek el. Érdemes megnézni a felmerült baloldali főpolgármesterek névsorát. Horváth Csaba, Fürst Izabella, Bodnár Zoltán, Falus Ferenc, Magyar György, Bokros Lajos. Már a választások előtt könnyen ki lehetett találni, hogy ezek a politikusok csak a legelvakultabb baloldali szavazókat fogják megmozgatni. Bokros Lajos például annak ellenére hirdeti a baloldali demokrácia erőinek szövetségét, hogy magát nem vallja baloldalinak. Bokros szerint a baloldalt a jelenlegi válságából a demokratikus erők szövetsége vezetheti ki. Úgy véli, hogy az elmúlt két hét alatt egyfajta bizalmi viszony alakult ki közte és az őt támogató ellenzéki pártok között. Mivel mindezt a szavazók nem igazolták vissza, kijelenthető, hogy a baloldalon — egy csúfos választási vereség után — újra önjelölt vezér született. A magyar baloldal immár ezer felé szakadva és rendkívüli módon felaprózódva próbálja ugyanazt az utat járni, amely már több mint egy évtizede nem vezet sehova. A múlt embereire építve, elavult politikai ideológiával ugyanis nem lehet jövőt építeni. Mindezt, azaz a baloldal jelenlegi helyzetét Lendvai Ildikó, a szocialisták egykori emblematikus politikusa jellemezte talán a legjobban: „A társadalmi táj alapvetően megváltozott, mi meg sok tekintetben úgy maradtunk.” Mindezt a legutóbbi három választás eredményei teljes mértékben alátámasztják. A választási csatákon, illetve mérkőzéseken egy ideje már valójában csak egy csapat van a pályán.