A magyarkanizsai József Attila Könyvtárban bemutatásra kerül Bíró Tímea második, Hosszú című verseskötete.
A szerzővel Berényi Emőke beszélget. A könyvbemutatót vetítés kíséri Szerda Zsófia fotóillusztrációiból.
Társszervezők a magyarkanizsai Panda Rádió és a József Attila Könyvtár.
Bíró Tímea Hosszú című verseskötete ugrás a szakadék széléről. Mély alámerülés a haldokló és az élő kapcsolatába. Lehetséges-e méltósággal elsorvadni? Gyászolhatjuk-e a még élő, rothadó testet? Amikor a test eltárgyiasul, pusztán orvosi szakszóvá válik, akkor már csak az állati ösztönök működnek. Hol kezdődik a gyűlölet és a szánalom, a megbánás és a megbocsátás? A kötet versei zaklatottan, nyersen, mégis nagyon érzékien mutatják be az elmúlás korántsem dicsőséges lefolyását, a fájdalomtól a megbékélésig.
„Szavakat az emberség megtartásához kellett keresni. A könyörgéshez. És az egyfajta gátlástalansághoz, merthogy könyörület nem mutatkozik sehol a láthatáron, ezzel szemben minden fájdalom, tanácstalanság és félelem egyre inkább belülre szorul, s ott rakódik egymásra, növekedve, duzzadva, a mindinkább nyíló felszíni seb irányába." (Sinkovits Péter: Belül az utolsó utazáson, Magyar Szó)
Bíró Tímea. 1989 telén. Decemberi vasárnap. Csantavér, Szabadka, Palics. A pusztítás reggelei. Szereti nézni a kéket, a lovak tekintetét, és a szívét az ultrahangfelvételen.
Szerda Zsófia. 1985 tavaszán. Májusi csütörtök. Óbecse, Szeged, Szabadka. Fotózás, írás. Fényképezőgépével keresi az arc mögött az embert, s az utca mögött a lakost. Néha meg is találja. Ha tehetné, mindig játszana.
