Elképesztő forgalom és rendkívül elöregedett géppark vonul át napról napra Vajdaságon, Európa és talán a világ legrosszabb útjain. Valójában egy 100-150 kilométeres útszakaszon történő utazás után az ember egyenesen a szervizbe hajthat. Gumiabroncsok, felnik, felfüggesztés, lengéscsillapítók, lakkozás — csak néhány autórész azok közül, amelyek leginkább elszenvedik a szerbiai közúthálózatot. De ha esetleg megússzuk a rázós tortúrát, akkor simán kaphatunk egy 5-10 centiméter átmérőjű követ valamelyik nyerges vontatótól a szélvédő közepébe.

Mert attól függetlenül, hogy utak nincsenek, a közlekedés mértéke európai, Varsótól és Kijevtől Athénig, illetve Isztambulig itt történik a teherszállítás. Ehhez csatlakozott az a „kétmillió” föld- és sóderszállító furgon, amely percenként viszi felváltva a különféle, véget nem érő építkezésekre az anyagot. A jelenlegi E75-ös autóúttal párhuzamosan halad egészen Szabadkától Belgrádig az egykori országút, mely régebben és jelenleg is az egyik legforgalmasabb útszakasz volt. Ötven esztendő alatt, leszámítva néhány 10 kilométeres szakaszt, hozzá sem nyúltak. Persze gond egy szál se, a lényeg, hogy tízszer annyi autó és kamion vonul át rajta, mint a közelben, 5-10 kilométerre levő autóútón. A tehergépjárművek azért, hogy elkerüljék az útdíj befizetését, inkább ezeken a keskeny és borzalmas állapotú utakon gátolják a közlekedést.

Szóval az utak minősége már a lovas kocsik számára is alkalmatlan, de a belügyi szerveknek még véletlenül sem jut eszükbe, hogy legalább minimális mértékben tehermentesítsék ezen útszakaszokat. Még véletlenül sem ellenőrzik és irányítják át a forgalmat néhány kilométerrel arrébb, egy teljes mértékben párhuzamosan kanyargó autóútra. Inkább emelik az útdíjat, és ezáltal természetesen még kevesebben választják a jövőben a fizetős utazási lehetőséget.