Az idei zentai Nyári Ifjúsági Játékok egyik sztárvendége volt Hobó, azaz Földes László. A Hobo Blues Band alapítója az idén 63 éves, és még mindig ugyanazzal a szenvedéllyel énekel, versel, mond pózát, mint negyven évvel ezelőtt, pályafutása kezdetén. Hobó, a Csavargók királya a 60-as években vált legendává, karaktere több személyiséget is rejt: egyszerre író, rocktörténész, népművelő, tanár, showman, sportember és gondolkodó. Dalainak szövegét saját maga költi, de rendszeres szövegírójává vált Deák Bill Gyulának, és olyan világsztárokkal is fellépett, mint Sting, Peter Gabriel, Tracy Chapman, Bruce Springsteen and the Street Band és még sokan mások. Az egyik legnépszerűbb albuma a Vadászat volt, a lemez egyik dalában a következőket vallja magáról:
,,Lehettem volna vadász vagy hajtó?
Én, a kiátkozott, megrögzött csavargó.
Ki azt hitte, ha úton van, szabad,
Eltapos a világ, ha útjában vagy.
Így lettem bolond. Élni kell és lehet.
Bocsáss meg nekem. Isten veled!''
(Vadászat: A bolond levele a kisfiúnak)
* Legutóbbi zentai fellépésekor beszakadt a pódium Földes László alatt. Ennek, vagy talán valami másnak tulajdonítható, hogy azóta sem járt a Vajdaságban?
- Nem hívtak. Mindig boldogan jövök, és ennek nincsenek anyagi feltételei. Minden fellépést el szoktam fogadni. Megyek, játszom, mint az őrült, de nem szoktam kínálkozni. Lehet, hogy ez hiba, de nem hívok fel senkit.
* Az idén töltötte be a 63. életévét. Még mindig sűrű a programja?
- Az idén már nyomtam legalább 90 koncertet, és körülbelül még ennyi szokott lenni. Három évvel ezelőtt, a József Attila-évben, 250 koncertem is volt.
* Az idén jubilál a Hobo Blues Band. Milyen érzés visszatekinteni az eltelt ,,röpke'' harminc esztendőre?
- Ámokfutás volt harminc éven át, persze, jó értelemben vett ámokfutás. Az utolsó hat-nyolc évben minden irány kiteljesedett, mind az irodalmi, mind a színházi. Szeptemberben lesz a buli, az évfordulóra összecsődítem a régi és a mostani társaimat. A programot már összeállítottam, remélem, sikerünk lesz.
* Hogyan definiálná önmagát: ki is az a Földes László?
- Úgy gondolom, hogy se színész, se énekes, se költő nem vagyok. Én vagyok a Hobó. Egy nyughatatlan ember, aki mindig keres valamit, sosem áll meg. Úton lenni boldogság, megérkezni halál.
* E hosszú pályán számított-e valaha is az elismerés?
- Egyedül a közönség szeretete számított. Sem a hivatalos, sem a szakmai elismerésre nem vágytam, csak a közönségére.
* 1989 előtt a művészembernek valamivel könnyebb volt a dolga, hisz volt mi ellen lázadnia, polgárpukkasztó módon viselkednie. Ez most mennyiben változott?
- A Hobo Blues Band, meg amit én magam is csinálok, az egy totális ,,ellenkulturális'' dolog. Annak idején nemcsak kulturális szempontból, hanem politikai szempontból is lázadtunk. Amikor én felnőttem, akkor még volt Latinovits Zoltán, Mensáros László, a Kex együttes, majd az Illés, a Szíriusz. Most már nincsenek nagy előadók, és a dolgok sem abban az irányban haladnak, már verseket sem nagyon mondanak, csak a veterán vén marhák, mint amilyen én is vagyok. Az ügyünk mégsem egy lehajtott fejű vereség, hanem egy büszke harc, aminek lehet, hogy nem a győzelem lesz a vége. Nem a kormányt kell szidni meg az Európai Uniót, meg a politikusokat, meg a bankárokat, meg a médiát, meg a kereskedelmi televíziót, meg nem tudom, hogy még kicsodát, hanem az embernek saját magának kell valamit tennie. Én csinálok valamit, és nem zavar, hogy nem szerepelek egyetlen kereskedelmi csatorna műsorában sem.
* Az ember teljes egészében nem határolódhat el attól a rendszertől, amelyben él. Hogy érzi most magát Magyarországon?
- Pocsékul.
* Bővebben?
- Aki kíváncsi a véleményemre, az hallgassa meg a dalaimat. Nem beszélek a dologról, hanem teszek ellene. A Senkifalva című albumomban mindent tökéletesen elmondok. Az előadóestjeim alatt is egy csomó naprakész dologgal szolgálok.
* Gyakran hivatkozik a régi nagyokra: József Attilára, Faludy Györgyre, de Vlagyimir Viszockij, Francoise Villon, Jim Morrison is megkülönböztetett figyelmet kap a műveiben. Mit jelentenek önnek ezek az emberek?
- Unom saját magamat, és szolgálom a mestereimet. Legyen az néger blues, amerikai rockzene, mint a Rolling Stonesé vagy a Doorsé, legyen az orosz költészet, mint Viszockijé. Ahogy a Blues Jim Morrisonnak című számban írtam: ''Hűséges vagyok, hát nevetséges/ az ismeretlen szövetséges.” Mindig szerelmes leszek abba, aki olyan, amilyen én szeretnék lenni. Örömömet lelem ebben, és ennek köszönhetem azt, hogy nem ragadtam bele abba a könnyűzenei posványba, ami a 90-es években kialakult. Teljesen szabad vagyok.
* Ha már itt tartunk, mi a véleménye a mai magyarországi popszakmáról?
- Nem ismerem. Amit látok, az nem tetszik. Sosem voltam társasági ember, nem jártam bulizni, és amikor nem a Hobo Blues Banddel játszom, akkor játszom a monodrámáimat, vagy a költői estjeimet tartom, színdarabokban szerepelek, filmezek vagy könyvet írok. A magyarországi popzene, az aztán főleg nem érdekel, távol áll tőlem.
* A vers és a zene hogyan függ össze?
- Régebben, még a rómaiak idejében is, a két dolog azonos volt. Idővel elváltak egymástól. Úgy látom, hogy manapság a költészet és a zene is bajban van, azt gondolom, hogy ismét egymásra kellene találniuk. Ezen munkálkodom a siker minimális reménye nélkül. De ez különösebben nem zavar, mert a dolgomat végzem. Mindig a szöveg oldaláról nyúltam a zenéhez, nem gitárosként vagy előadóként.
* Van-e kedvenc albuma, dala?
- A szimpátia az ördöggel című Rolling Stones-szám a kedvencem. A kedvenc lemezem pedig a Koldusok bankettje című album, amely szintén Rolling Stones-feldolgozás.
* A terveiről beszélne-e?
- Most jelenik meg a Bolond vadászat című lemez. A debreceni Csokonai Színház főrendezője, Vidnyánszky Attila rendezésében a Csavargók tízparancsolata című monodrámát adom elő. Jövőre Szibériába megyek, a gulágról szeretnék írni. Januárban lesz a Vadászat színpadi adaptációja.
* Elképesztő a munkabírása. Miből merít?
- Nagyon sokat kaptam a magyar kultúrától, a magyar emberektől, és ezt most vissza kell adni. Pocsék a helyzet, de nem kell beszarni vagy sajnálkozni. Tenni kell ellene.
TOMEK Viktor