— Amint megérkeztünk, a klinikán azonnal elvégezték a különféle vizsgálatokat, addig nem is foglalhattuk el a szobánkat. Másnap délután már meg is történt a műtét, mely négyórás volt, és altatásban végezték. Egy-egy terápiás nap a reggel 6 órai ébredéssel indult, és miután megérkeztünk a klinikára, megkezdődött az úgynevezett „mapping”, mely nagyjából napi négy órát vett igénybe, ezután pedig következett még egy óra levezető torna. Egy szuper csapat foglalkozott velem, és mindent megtettek annak érdekében, hogy a lehető legtöbbet hozzák ki belőlem. Hétvégenként is voltak terápiás foglalkozások, de jutott idő a regenerálódásra és a pihenésre is. Amikor visszaérkeztünk a szállodába, és energiánk még engedte, akkor kisebb programokat szerveztünk, hogy a várost és a földrészt kulturális szemszögből is megismerjük. Az emberek végtelenül kedvesek és nagyon segítőkészek, folyton mosolyognak, nemhiába emlegetik Thaiföldet a mosoly országaként. Az az igazság, hogy még mindig a hatása alatt vagyok, mert ilyennel előtte még sohasem találkoztam — mesélte Anita.

Megtudtuk tőle, ahhoz, hogy ez a szenzoros rendszer teljesen kifejtse hatását, legalább fél évre van szükség.  

— A motorikus részben is erős változásokat észlelek akkor, amikor a stimulátor be van kapcsolva, és sokkal nagyobb az állóképességem. Elértük, hogy kisebb asszisztenciával lépéseket tudjak megtenni, viszont ez még nem elég ahhoz, hogy el tudjam hagyni a kerekesszéket. Még rengeteg munka vár rám ahhoz, hogy a mozgásomat tökéletesítsem, és önálló tudjak lenni. Ehhez meg kell ismernem a stimulátort, ezzel a kis szerkentyűvel ugyanis lépegetni és élni egészen más, mint nélküle. Mintegy tizenkét különböző program van, és ezek segítségével tudom kiválasztani a mozgásokat. Ezeken a programokon belül még lehet az intenzitást, a Hertzet, valamint a pulzusszélességet is változtatni. Nagyjából száz variáció létezik, sőt lehet, hogy még több is, és ezek közül kell nekem először is kiválasztani a legmegfelelőbbet. Persze ezt mind meg kell tanulnom, hogy nekem melyik lesz a legjobb, és melyikkel tudok majd létezni. Az ember az agyából generálja a mozdulatokat, úgy küldi az impulzust a végtag felé, így jön létre a mozgás. A stimulátornál úgy van, hogy segítséget tudok tőle kérni, és egy mélyebb légvétellel a tüdőm hozzápréseli az eszközt a gerincvelőmhöz, és az küldi az impulzust a végtag felé, így jön létre a mozgás. Szóval, ha például ki szeretném nyújtani a lábamat, akkor előfordul, hogy csak mélyebb levegőt kell vennem, és a stimulátor segít ebben. Vagy ha be szeretném húzni, akkor mélyebb légvétellel, és egy kicsit jobb oldalra dőlve, egy egészen másik mozdulat jön létre, vagy bal oldalra dőlve megint más, szóval eléggé összetett, és ezt nekem még meg kell tanulnom, hogy helyesen tudjam használni — összegezte a fiatal, muzslyai lány, és azt is elmondta, hogy nagyon nagy terhelés volt ez a testének, de jól viselte.

Nagyon hálás, hogy ott lehetett Thaiföldön, és a világ jelenleg legmodernebb technológiája segítségével egyedi módon tud fejlődni és rehabilitálódni. Ez a folyamat két évig tart.

— A környékünkön nincs neurospecializált gyógytornász, aki ismerné az eszköz használatát, így egy kedves nagybecskereki fizioterapeuta elvállalta, hogy ő hajlandó ebbe beletanulni, és most valójában közösen tanuljuk. Heti háromszor hozzá járok Nagybecskerekre gyógytornára, valamint itthon is folytatom ugyanúgy, ahogy Bangkokban tanították napi négy órában az edzéseket.

A teljes összeg, melyre Anitának az elkövetkező időszakban szüksége lesz, még nincs meg, így a jóakaratú, segítőkész emberek támogatására továbbra is számít, azzal, hogy az eddigi adományokat is hálásan köszöni.

Jelen pillanatban még 17 százalék hiányzik ahhoz az összeghez, amely a további rehabilitációhoz szükséges. A gyűjtés a Budi Human Jótékonysági Alapítvány közvetítésével folytatódik. Aki segíteni szeretne, akár egy SMS-sel is hozzájárulhat Páger Anita gyógyulásához, ha a 3030-as számra elküldi az 1425-ös kódot.