A mór uralom alól 1492-ben felszabadított granadai emirátus fővárosaként működő Granada teljes mértékű átalakulására tett kísérlet is ekkor kezdődött a moszlim jelleg felszámolására irányuló igyekezetek formájában. Nemcsak a mórok és a zsidók megkeresztelésében nyilvánultak meg ezek a törekvések, hanem például a katedrális építésében, melyben központi helyet kapott a királyi kápolna kialakítása, az pedig ma örök nyugvóhelye nemcsak Izabellának és Ferdinándnak, de leányuknak, a történelemből Őrült Johannaként elhíresült kasztíliai királynőnek és férjének, a Habsburg származású Szép Fülöpnek is. Az 1492. esztendő mellesleg Kolumbusz Kristóf Amerikába utazásához is köthető, így Granada nemcsak a katolikus uralkodóknak lett jelképe, de az új kontinens felfedezése által beindult gazdasági előmenetelnek is, mely azonban csak addig tartott a mórok és a zsidók háttérbe szorítása, félreállítása okán, amíg elköltözésük egyértelműen meg nem mutatkozott a kereskedelem tönkresilányulásában.

A királyi kápolnát 1506 és 1521 között építették fel. Egyfajta szimbóluma lett a katolikus uralkodók korszakának, amikor az aragóniai Ferdinánd és az erős akaratú kasztíliai Izabella regnálása alatt a spanyolok végre egy királyságba tartoztak. Történelmük eme fénykorában házasságok révén szoros kapcsolatba kerültek Portugáliával, Angliával, Hollandiával és nem utolsósorban Ausztriával. Amerika felfedezése egyúttal megalapozta a spanyol kultúra széles körben való elterjedését. A granadai székesegyház vallási szempontból Izabella királynő egyházi reformjainak jelképe lett, valamint az amerikai őslakosság megtérítését sürgető rendelkezések révén emberi és történelmi értelemben is jelentős időszak kezdete.

S ha már említettem a ragadványnevén híressé lett, balsorsú Őrült Johannát, kinek szánalomra méltó történetét írók, filmesek is feldolgozták, emlékezetébe hoznám a kedves Olvasónak azt is, hogy milyen szálak fűzték őt házassága által a történelmi Magyarországhoz. Férje a kortársak szerint jóképű és szívtipró, világos hajú és kék szemű Habsburg Fülöp volt, aki a bort, a mulatozást és a szép nőket igencsak kedvelte. Ehhez az emberhez ment férjhez a szigorúan vallásos szellemben nevelkedett Johanna. A két eltérő jellemű és vérmérsékletű ember házasságát kezdetben a szenvedélyes szerelem jellemezte, mely idővel megfakult, és Fülöp visszatért régi életmódjához, mely felszínre hozta Johannából az őrült féltékenységet olyannyira, hogy az udvarból minden szemrevaló fehérnépet eltávolított. Közben Szép Fülöp megbetegedett, és hamarosan magas láz végzett vele. Johannán pedig oly mértékben hatalmasodott el az elmebaj, hogy mindenki számára nyilvánvalóvá lett állapota. Férjét bebalzsamoztatta, s a hálószobában őrizte. A külvilágtól teljesen elzárkózott „szerelem bolondja”, ahogyan őt kortársai még nevezték, országával sem törődött többé. Ha netán mégis útra kelt, bebalzsamozott férjét is magával cipelte.

Halála után elsőszülött fia, Károly Spanyolország egyeduralkodója, a másodszülött, Ferdinánd pedig Ausztria császára, valamint a mohácsi csata után két, majd három részre szakadt történelmi Magyarország nyugati térségének királya lett 1526 végétől. Amíg ugyanis az úgynevezett nemzeti párt köznemesei Szapolyait választották meg királynak, addig a főnemesség Ferdinándot emelte trónra. Mint annyiszor máskor, 1526-ban is az egyéni meg a csoportérdekek döntöttek az ország sorsáról. Szapolyai egykori lovásza pedig, a fekete embernek nevezett szerb nemzeti hős, Cserni Jovan ez idő tájt toborozta össze térségünkben az egyébként vereséget szenvedett, több ezer főből álló parasztsereget, hogy létrehozza cári birodalmát.