A mindössze nyolcszáz négyzetkilométernyi szigeten félóránként váltogatják egymást a különböző ültetvények, fenyő- és lombhullató erdők, a cserjések, a meredeknél meredekebb sziklacsúcsok, a sziget belsejében a fennsíkok és nem utolsósorban a nyaktörő, égbe meredő sziklaszirtek, majd végezetül a Szent Lőrinc-fok vörös és kopár, holdbéli tájra emlékeztető, lenyűgöző látványa következik.

Felhőmentes, napsugarakban bővelkedő utazás ígéretével indultunk útnak ott-tartózkodásunk ötödik napján. Ez a jellege a kirándulásnak mindvégig megmaradt. Így olyan helyeken is páratlanul csodálatos felvételeket lehetett készíteni, amelyek nem mindig örvendeztetik meg az odalátogatót a felhőtlen égbolttal. A szigetnek ebben a részében szintén megtapasztalhattuk azt a végtelen emberi szorgalmat, amely földi paradicsommá alakította át Madeirát. Bádogvárosoknak itt színét sem láttuk. Első osztályú utak gondoskodtak a zökkenőmentes közlekedésről — nem úgy, mint nálunk! —, s az állattetemek sem csúfították az utat. A sofőrök határtalan türelme, udvariassága újfent kifejezésre jutott a szerpentines utakon, mi pedig zavartalanul élvezhettük a kirándulást. Az Európai Unióhoz való csatlakozáskor kapott támogatás ezen a szigeten jó kezekbe került, s ez meghozta gyümölcsét: a kontinensen lakókhoz viszonyítottan itt magasabb lett az életszínvonal.

Camacha városka volt az első megállónk színhelye. Itt a vesszőfonás rejtelmeivel ismerkedhettünk meg. Nem csak használati tárgyakat készítenek a nagyon ügyes és szorgos kezek. A szék, asztal, a különböző formájú és méretű kosarak, paravánok stb. mellett a kisebb-nagyobb, dekorációként igénybe vehető, élethű állatfigurákat is megcsodálhattuk a kiállítóteremben. Az embernek kedve lett volna egyet-kettőt meg is vásárolni, de hát a körülményes szállítás miatt el kellett állni egy esetleges ilyen jellegű kalandtól.

A helység, mellesleg, arról is nevezetes, hogy 1875-ben itt játszották le az első labdarúgó-mérkőzést a szigeten. Mindez pedig egy akkor ott tartózkodó angol úriembernek köszönhető, akinek sikerült a helybeli kocsmában borozgatókat meggyőznie arról, hogy szálljanak be ebbe a labdajátékba. Így már kevésbé lehet csodálkozni rajta, hogy jelenleg a világ egyik legjobb futballistája is itt született.

A sziget második legmagasabb pontja az 1818 méteren lévő Pico de Areeiro, mely az aznapi kirándulás második megállóhelye lett. Miután a nyomunkba szegődött szép idő előnyeit még mindig élvezhettük, valóban felejthetetlen, szemet gyönyörködtető volt a kilátás a közeli hegyekre, völgyekre. Több mint egy órát töltöttünk itt, mely nemcsak fényképezéssel telt el, hanem a látvány nyújtotta, lelket simogató élmények begyűjtésével is. A mai kaotikus és emberidegen világban élve nagy szükség van az ilyen jellegű lelkierőre, hogy az ember meg tudja őrizni a „kétszer kettő józanságát”.

A vadon élő emlősállatok közül Madeirán csak a nyúl található meg. A facsemetéket kékeszöld színű háló védi ezeknek az egyébként igen kedves, bennünk kellemes húsvéti emlékeket ébresztő állatoknak az áldatlan tevékenységét megakadályozandó. Merthogy Madeirán tudják az ott lakók: bármennyire gazdag is a sziget erdőkben, gondot kell fordítani a karbantartásra, utánpótlásra is a fenntartható életminőség megóvása érdekében. Nagyon tudnék örvendezni, ha hasonlóképpen nálunk is találkozhatnék a jövőre vonatkozó törődésnek csak egy kis jelével, például azzal, hogy fákat ültetnek!