Nagyon szeretek nyúlra vadászni. Kihívás, mivel nagyon gyors és fürge. Igencsak kell ügyeskedni, ha vadnyulat akarunk terítékre hozni. Az idén sajnos az időjárás sem kedvezett nekünk, mivel már reggel 6-kor eleredt a jeges eső. Azt követte a hózápor, majd a szűnni nem akaró kiadós eső. Nagyon nehéz ilyenkor minden körülménynek megfelelve felöltözni. Reggel 7.30-kor volt a találka kedves barátunknál, Ákosnál. Vadász társunk felajánlotta a traktorját, hogy azzal menjünk ki a terepre. A tíz tagot számláló csapatot erősítette egy magyar és egy német vizsla is. Nagyon jó kedvvel haladtunk végig a kis falun, mindenki várta az előttünk álló kellemes napot. A falubéliek nemigen értették, hogy ilyen időben miért éri meg nekünk a vadászat. Ők azonban nem tudták, hogy ha aznap nem jelenünk meg, akkor nincs lehetőség ismétlésre.

Jól feltüzeltük magunkat, és kezdődött a vadászat. Leírtunk egy majdnem 6 km-es kört, és megbeszélés szerint az első kör utánra terveztük a reggelit. Ilyen csapadékos időben a nyúl sem ugrik olyan könnyen elő, inkább meghúzza magát. A tűzvonal tovahalad, így a rejtőző nyuszi visszafelé rohan, hogy mentse az irháját. Mi ezt jól tudjuk, ezért hátrafelé is tekingettünk. Egyébként a szerencse domináns faktor egy nyúlvadászaton, nem az lő nyulat ugyanis, aki jól céloz, hanem akinek lesz esélye találkozni a fülessel. E tekintetben én mindig szerencsés voltam, ahogyan most is. Az első kör végén észleltem, hogy egy hatalmas nyuszi felugrott a krumpliföldről, viszont a távolság nem volt elenyésző. Az első pillanatban tétováztam, de tudtam, hogy ezt az alkalmat nem herdálhatom el. Ezért útnak eresztettem a görög Lambro biturbo töltényt, de nem volt sikeres találat. A durranásra a nyuszi nagyon megijedt, és iszonyatos vágtába kezdett. Már nem is reménykedtem a találatban, de bízva abban a bizonyos szerencsefaktorban, kilőttem még egy 40 grammos Mirage golyót. 2,5 nyúlhossznyit elébe céloztam. Eltaláltam, de a nyúl utolsó erejét bevetve futott még vagy 30 métert, majd eldőlt, és kilehelte lelkét.

Még abban is a szerencse kísért, hogy a traktor mindössze néhány száz méterre várt ránk az elejtés helyszínétől, tehát nem kellett hosszan cipelnem. Egy hatalmas baknyulat sikerült terítékre hoznom még a reggeli előtt. Nagyon örültem neki, az eső sem zavart már annyira. Visszatértünk a találka helyére, és elkezdtük a reggelit. Tibor vadász társunk királyi lakomával vendégelt meg bennünket. Előkerült a forralt bor is. Nem vittük túlzásba, de ebben a cudar időben megváltás volt számunkra. A reggeli után ismét traktorra ültünk, és indultunk a következő helyszínre. A terep sáros, csúszós volt. Csizmáinkkal több kiló sarat cipeltünk magunkkal. Nagyon nehezen haladtunk, én igencsak elfáradtam. Sajnos nem sok nyuszit sikerült ejtenünk, de az eső annál inkább esett. Úgy átáztunk, hogy alig volt rajtunk száraz holmi. Még a fegyvereinkből is folyt a víz, de mi csak hajszoltuk a nyulakat. Jól lemaradtam a fiataloktól. Már nem igazán tudom velük tartani az iramot. Inkább csak bandukoltam mögöttük, amikor egy bokros részhez értem, ahol megpillantottam egy nagy nyuszit. A fűben lapult, így könnyű prédának bizonyult. Gyorsan reagáltam, és már meg is volt a második ejtett példányom is. Szintén szép termetes volt, nem csenevész. Gyorsan oda is adtam kollégámnak, én már akkor nagyon elfáradtam a cuppogós sárban. A vadászat végéig még sikerült néhány nyuszit lőni, de sajnos nem jutott minden vadásznak. Nekem sikerült kettőt elejtenem, ezzel aznap a legeredményesebb vadász lettem.

Itt még nem zártuk le a napot, mert a vadászat után családostul elmentünk a közeli csárdába őzpörköltre. Csak a mi tiszteletünkre főzték ezt a fenséges étket. Kitűnően elkészítették, sikeres lezárása volt ez egy fárasztó napnak. A legfontosabb tényezőre is figyeltünk: balesetmentes vadászatot zártunk le abban a cudar időben.

Nemsokára itt az újév. Reméljük, hogy az ünnepi asztalon néhol sült vadnyúl is lesz. Itt ragadom meg az alkalmat, hogy boldog új esztendőt kívánjak a Hét Nap olvasóinak!