Jóllehet a végső eredményt a köztársasági választási bizottság még nem közölte, a Magyar Összefogás Koalíció természetesen elfogadja a vajdasági magyar szavazók döntését. Meggyőződésünk, hogy a Koalíció programja teljes egészében megfelel a vajdasági magyar közösség alapérdekeinek.
Ezek a választások megmutatták, hogy sok pénz és gazdaságilag erős hitelezők nélkül nem lehet választási kampányt eredményesen megszervezni. A Magyar Összefogás Koalíciónak nem volt tehetős támogatója, illetve hitelezője. Ebből kifolyólag gyakorlatilag médiamegjelenése sem.
A már ismert adatokból kitűnik, hogy még a 60 százalékos részvétel esetén is a vajdasági magyaroknak hét-nyolc helye lehetne a szerb parlamentben. Azt, hogy ebből most csak hármat vagy négyet sikerült megszerezni, két okkal lehet magyarázni.
Az egyik, hogy a VMSZ nem csatlakozott a Magyar Összefogás Koalícióhoz, s a parlamentben megszerezhető helyeket az esetleges kormányzati felelősségvállalás reményében eleve ,,átengedte" a magukat demokratikusnak nevező pártoknak, a Tadić-féle Demokrata Pártnak és Jovanović Liberális Demokrata Pártjának.
A másik ok az, hogy a vajdasági magyar szavazók az összefogást mellőző VMSZ miatt minden magyar pártot büntettek, s felerészben átszavaztak a szerb pártokra.
Ha ehhez hozzátesszük, hogy a budapesti média Tadić demokratáit, pontosabban a ,,magyarul jól beszélő" vajdasági kormányelnök Pajtićot még vasárnap is ,,beszéltette", akkor világossá válik, mennyire taksálnak bennünket a magyar fővárosban. Még rágondolni is rossz, de miután Budapestről összefogást sürgető komoly intés az egyik oldal felé sem hangzott el, s így az el is maradt, van, aki azt mondja, hogy ezzel voltaképpen az EU törekvése érvényesült.
Eszerint a szerbiai választások során nem az a fontos, hány kisebbségi kerül be a parlamentbe, hanem az, hogy a Tadić és Jovanović, az EU kedvencei minél több szavazatot kapjanak. Többek között a magyaroktól is.
A végkövetkeztetés, függetlenül attól, kiosztanak-e Belgrádban a VMSZ-re valami mellékszerepet vagy sem, csak egy szomorú, rosszat sejtető megállapítás lehet. Az, hogy miután nem sikerült összefognunk, a vajdasági magyar politikai elit, tetszik ez nekünk vagy sem, visszacsúszott a hídszerepbe.
Az olyan híd szerepébe, amelyen mindenki csak tapos, karbantartani pedig senki sem akarja.
Az egésznek a levét a félretájékoztatott vajdasági magyarság issza meg.
Ki fogja ilyen körülmények között a szerb parlamentben szorgalmazni a menekültek betelepítésének megakadályozását, a részarányos parlamenti képviseletet, a települési önkormányzatokról szóló törvényt, vagy éppen a magyar (perszonális) autonómiát is tartalmazó kisebbségi kódex meghozatalát? Ki? Senki!
A Magyar Összefogás Koalíció pártjai továbbra is látnak együttműködési lehetőséget. Mindenekelőtt a kettős állampolgárságra vonatkozó aláírásgyűjtés közös továbbvitelében.