home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Újra hazatalálhattunk
Dudás Viktor
2021.07.27.
LXXVI. évf. 29. szám
Újra hazatalálhattunk

Élménybeszámoló a Hazataláló Táborról

A tavalyi járványhelyzet után az idén immár harmadszorra szervezték meg a Hazataláló Tábort a nagybecskereki Szathmáry Karolina Kollégium és a Boldogasszony Iskolanővérek közösségének együttműködésével. Július 14-e és 18-a között Vajdaság számos településéről érkeztek Nagybecskerekre fiatalok, akik mindannyian ugyanazt szerették volna: közelebb érezni magukhoz magyarságukat, kereszténységüket, valamint hogy egy közösségi élményben részesülhessenek.

Szerdán érkeztek meg a fiatalok, akik a középiskolás és az egyetemista korcsoportot képviselték. A regisztráció és a szálláshelyek elfoglalása után csoportokba rendeződtek, és megkapták kijelölt vezetőjüket. Összesen 71-en voltak a korábbi 150 körüli létszám helyett, az epidemiológiai helyzet következtében ugyanis az idén csak a tartomány fiataljait fogadhatták. A két korábbi alkalommal Magyarországról is érkeztek tinédzserek és fiatal felnőttek, ami határon túli ismeretségek létesítését is lehetővé tette. A szerdai nap további programja az ismerkedés volt, amikor is bemutatkoztak egymásnak a főként iskolás fiatalok. Jómagam a zöldek csoportvezetőjének tisztségét kaptam, ami igazi megtiszteltetés volt számomra. Később Koncz M. Julianna nővér, a tábor megálmodója tartott előadást az idei Hazataláló egyik fő motívumáról, a torontáli szőnyegről, és megtudhattuk, hogy ez volt Vajdaságban az első „márkás” iparművészeti termék a XIX. században.

Az előadás után a fiatalok szőnyegkészítésbe kezdhettek, melyhez elhasznált trikókat használtak fel. Igencsak esztétikus és színekben gazdag munkák születtek. A program elérte a célját, közelebb hozta egymáshoz a gyermekeket a közös munka és az alkotás által.

A későbbi városnézés alatt számos nevezetességet tekinthettek meg a csoportok, köztük a városházát (régi megyeházát) és annak udvarát, a Grünbaum-házat, valamint a székesegyházat. Az utóbbinál lehetővé tették, hogy felmenjünk a toronyba, s madártávlatból csodálhassuk meg Nagybecskerek meseszép épületeit.

Este aztán filmnézés következett, mégpedig William Golding klasszikusának, A legyek urának 1990-beli filmváltozatát tekinthettük meg, melyet aztán megtárgyaltunk.

Csütörtökön Töröktopolyára (Banatska Topola) indult a társaság, ez a Nagybecskereki Egyházmegye egyetlen máriás kegyhelye. Történetét Julianna nővér ismertette, hiszen 1854 végén az a hír terjedt el, hogy imaházában a Boldogságos Szűz jelképe jelent meg. Itt a kiscsoportoknak fel kellett készülniük arra, hogy előre megbeszélt formációban zarándokoljanak a kegyhelyhez. Később megtanulták a Boldogasszony Anyánk katolikus néphimnuszt. A magyarságnak a XIX. századig nem volt önálló nemzeti himnusza, így a katolikusoknak és a reformátusoknak egyéni néphimnuszuk volt. Az elsajátításban Détári Apollónia és Lackó Márta segédkeztek, akik maguk is egykori táborozók. A helyiek vendégszeretetéből fakadóan a csapat nem hagyhatta el a falut egy kis uzsonna és hideg üdítő nélkül.

A fiatalok a buszra pattanva Kisoroszra utaztak, ahol aztán a tájházban töltötték a napjuk további részét. Itt számos foglalkozást tartottak forgószínpados módszerrel, azaz több tevékenységben is kipróbálhatták magukat a táborba látogatók, például szőnyegkészítésben, kőfestésben, fafaragásban vagy éppen sípkészítésben, de még agyagozhattak is. Később Karl Mónika és Törkő Melissza vezetésével Parasztolimpia kezdődött, melyen a falu több tagja nézőként vett részt. A versenyszámok az alábbiak voltak: Kukoricamorzsolás, Zsákbaugrás, Lapátra krumpli, Szomjas vagyok, babám, a kábulásig és Toldi vagyok, erős vagyok.

A valóban izgalmas verseny végeztével következhetett a táncház, melyet Polyák Dániel és társai tettek emlékezetessé. Egy kis pecázás és néhány sikeres fogás után kezdődhetett az esti ima Somorjai Karola vezetésével: a fiatalok egy igazán különleges hangulatú, spirituális élménnyel gazdagodtak a mesés tájházban.

Péntek kora reggel, fél 6-kor kelt útra a társaság, hiszen a Nagybecskerektől 216 km-re levő Manasija kolostort szándékoztuk megtekinteni, melyet 1408 és 1416 között Stefan Lazarević emeltetett, és mely a szerb kolostorépítészet legmonumentálisabb alkotásának tekinthető. Itt Puskás Kornél földrajz és történelem szakos tanár előadásából ismerhettük meg Lazarević fejedelem és despota kötődéseit a magyar történelemhez. Julianna nővér aztán az Isten keze az igazak lelkével című freskóról szólt a jelenlevőknek. A kolostorban töltött óra után a csapat újra útnak indult, hogy megcsodálhassa a Resavai-cseppkőbarlangot. A 35 perces túravezetés alatt számtalan természetes ásványi képződményt tekinthettünk meg a hegy szívében, a kinti kánikula után nagyon hűvösnek számító 7 Celsius-fokban.

A barlang után a Veliki Buk-vízesést tekintettük meg, melynél a fiatalok több csoportképet, illetve a közösségi portálokra egyéni profilképeket is készítettek. Itt sajnos eleredt az eső, mely eláztatta az erre nem számító társaság legnagyobb részét, beleértve magamat is. Mivel az idő a nagy mennyiségű csapadék ellenére is kellemes volt, az elázott ruházat senkit sem tántorított el az út folytatásától. Egy, a közelben lévő étteremben elköltött ebéd segített energiával feltölteni a hosszabb sétáktól lemerült szervezetünket. A busszal aztán a Ždrelo aquaparkba felé indultunk, melynek meleg vizes medencéi tovább bővítették a H2O-val kapcsolatos élményeket. A gyors csúszdák, valamint a mesés légkört teremtő, középkori stílusú, várszerű park és annak sárkányos szobrai által a néhány órás kitérő felejthetetlen lett.

A szombatot énekpróbával kezdtük, többek között Julianna nővér és Lebanov Ferenc gondoskodott a zenéről. Ezután a tábor idősebb tagjaival ft. Elias Ohoiledwarin SVD beszélgetett a közösség témaköréről. Mindeközben a csoportok többi tagja egyfajta elméleti túlélőgyakorlaton vett részt, melynek kérdése ez volt: mit tennél, ha lezuhannál a csapatoddal a sivatagban, és csak korlátozott mennyiségű eszköz állna rendelkezésetekre?

A gyakorlat után szabadulószobába invitáltuk a fiatalokat, melyet Virág Zsolt kollégámmal vezettünk többek között Halas Angéla, Lebanov Piroska, Palkovics Mária és Karl Mónika segítségével.

A tizenhat részfeladatot számláló rejtvényszobák után következett a Mölkky-bajnokság, mely gyepbowling vagy finn kugli néven is ismert dobálós, ügyességi fajáték. A végére egy izgalmas versenyhangulat alakult ki, a csapatok játékosai buzdításukkal egy teljes stadiont is bezenghettek volna. És ha már stadion és hang: a bajnokságot karaokeparti követte, melyen mindenki kiereszthette a tavalyi járványhelyzet és bezártság miatt felgyülemlett gőzt. Mindezt tovább tetőzte a habparti is, melyen a tinik jó hangulatban táncoltak az elektronikus zenére.

A másnap sajnos a búcsúzásról szólt, de megállapodtunk abban, hogy jövőre ugyanitt, ugyanekkor. Véleményem szerint az idei volt eddig a legjobb hazataláló, de az előző két alkalommal is pontosan ugyanezt mondtam.

Fényképezte: Palkovics Tímea

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..