Az általános iskolások 37. népzenei találkozóját ez alkalommal is a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének népzenei szakosztálya és az Újvidéki Rádió hívta életre. Az óvodásoknak és az általános iskolásoknak szóló fesztivált a törökbecsei Jókai Mór Magyar Művelődési Egyesület tagjai mellett a 35 településről érkező mintegy 600 résztvevő is már repesve várta. A fellépők különböző kategóriákban és korcsoportokban versenyezhettek. A két színpadon egy időben zajló 120 műsorszámot hattagú szakmai zsűri értékelte, a legjobbakat díjban részesítette. Mindez azt bizonyítja, hogy a vajdasági gyermekek körében koránt sincs hiány a népi hagyományok őrzésében.

A törökbecseiek egyetlen magyar egyesületének legkisebbjei nagyon büszkék voltak mind a megtanult népdalokra, mind a hagyományos viseletre.

— Nagyon vártam már ezt az eseményt. Gyönyörű szoknyában, cipőben és csipkés blúzban voltam — dicsekedett Radics Zsanett, a törökbecsei Cifra énekcsoport tagja. Erős Zsombor azt mesélte, a társaival együtt a Házasodik a tücsök, valamint az Erre kakas, erre tyúk című dalt énekelték el.

A kisegyüttesek kategóriájában az adai Bíborka csoport tagjai szépen szóló furulyájukon magyarszováti dallamokat mutattak be.

— Én hat éve furulyázom, s ez nekem nagyon fontos — mesélte Bicók Antónia, az adai Vadvirág Hagyományápoló Kör tagja, aki szerint nem szabad hagyniuk, hogy a hagyományok feledésbe merüljenek. 

A topolyai Kodály Zoltán Magyar Művelődési Központot az idén a népzenei vetélkedőn egy-egy ének- és citeracsoport képviselte. A megmérettetésen a Csiripiszli énekcsoport sárközi karikázó dalokkal lépett fel Kisimre Szerda Anna felkészítésében. 

— A lányok már nyolcadikosok, így ez az utolsó lehetőségük, hogy részt vegyenek ezen a vetélkedőn — jegyezte meg Anna. — Én felkészítő pedagógusként mintegy harminc éve rendszeres résztvevője vagyok a Szólj, síp, szólj! népzenei vetélkedőnek. Több szólistával és csoporttal jöttem a szemlére, hiszen a gunarasi Dózsa György Általános Iskola és a József Attila Művelődési Egyesület alsós énekcsoportját is én készítettem fel. Nagyon örülünk, hogy az idén ilyen sok a résztvevő, mert bevallom, a koronavírus-járvány idején egy kicsit megijedtünk. A próbákat sem lehetett kellő módon megszervezni, ez a szemle azonban azt bizonyítja, hogy ezek a csoportok újra gőzerővel, hatalmas lelkesedéssel dolgoznak.

A tartományi szintű megmérettetést korábban az Újvidéki Rádió valamikori M stúdiójában bonyolították le. Az idén a szervezők a szemle helyszínéül nem véletlenül választották éppen Törökbecsét. A bánáti település ugyanis tavaly kitűnő házigazdája volt a Kőketáncnak, a Gyöngyösbokrétának és a Durindónak is.

Ilia László, a törökbecsei Jókai Mór Magyar Művelődési Egyesület elnöke lelkesedéssel mesélt arról, hogy a Tisza menti településen örömmel fogadták a felkérést, melyet azonnal el is vállaltak.

— Úgy érezzük, hogy településünk, egyesületünk elég gazdag tapasztalattal bír ahhoz, hogy egy ekkora rendezvényt meg tudjon szervezni. Ezenkívül a helyszínek is megvannak az öltözéshez, fellépéshez, társalgáshoz, barátkozáshoz. Úgy érezzük, hogy megfelelő házigazdák voltunk. Szépen helytálltak az önkénteseink, a fiatalok, akik abban segédkeztek, hogy minden zökkenőmentes legyen. A jövőben is számíthatnak ránk, hiszen újra szívesen vállaljuk majd, hogy a rendezvénynek Törökbecse adjon otthont, hiszen az ilyen események mindenképp a közösségünket erősítik.

— A Szólj, síp, szólj! népzenei vetélkedőt első alkalommal szerveztük meg terepen — mesélte Szabó Gabriella. — A rendezvény fő szervezője a kezdetektől az Újvidéki Rádió, majd néhány évvel később a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete is bekapcsolódott ebbe a munkába. Magát a vetélkedőt az Újvidéki Rádió akkor még létező Gyermekrádió című műsorának szerkesztősége indította útjára, ahol az egyik munkatárs Borsi Ferenc volt, aki azóta is figyelemmel kíséri a vetélkedőt, hiszen minden évben ott van a zsűriben. Az összejövetelnek a rádió nyújtott helyszínt, az M Stúdióval és a zenei stúdióval, ám az utóbbi két évben kénytelenek voltunk az online világba vonulni. Most újra együtt lehetünk, de sajnos már nincs meg az M Stúdiónk, ezért kénytelenek voltunk más helyszínt keresni. Választásunk a törökbecsei művelődési házra esett, ahol egy épületen belül tudunk két olyan viszonylag jó helyszínről gondoskodni, amelyre szükségünk van. A rádió ugyanis továbbra is rögzíti az egész vetélkedőt, melynek anyagát a műsorainkban közvetítjük majd. Két helyszínen három-három zsűritagunk volt. Az egyik a zenészzsűri, a másik az énekeszsűri, melynek tagjai elsősorban a felkészítőket értékelik. Véleményüket több szempont alapján fogalmazzák meg, hogy például milyen volt az összeállítás, annak a korcsoportnak való-e, amelyhez a gyermek tartozik, mennyire nehéz a műsorszám, megfelel-e a gyermek felkészültségének. Hiába akar a csoportvezető nehéz anyagot adni a gyerekeknek, ha ők még nincsenek azon a szinten, de az is lehet, hogy már többre is képesek, mint amennyit elvárnak tőlük. Ezek azok a szempontok, amelyeket a zsűri figyelembe vesz, értékel, mert a felkészítő feladata, hogy a vetélkedőn a gyermek kitűnően szerepeljen.

A fő szervező azt is kiemelte, hogy — mindenki örömére — az idén újra lehetőség adódott a személyes bemutatkozásra, találkozóra, barátkozásra.

— A nagy múltú vetélkedő üzenete harminchét éve változatlan: fontos, hogy lássuk, egy nagy családnak vagyunk a része azzal, hogy énekelünk, táncolunk és muzsikálunk. A rendezvényekkel ebben szeretnénk segítséget, iránymutatást adni a gyerekeknek — fejezte be Gabriella. 

A XXXVII. Szólj, síp, szólj, népzenei vetélkedő a magyar kormány és a tartományi titkárság támogatásával valósult meg.