A művelődési ház nagytermében felállított három asztalon hatalmas csaták dúltak. A játékosok megmutatták, hogy tudásuk nem kopott meg az évek múlásával, a csukló még ugyanolyan gyors, mint fénykorában, az adogatások továbbra is kiszámíthatatlanok, a tenyeres és fonák pörgetések sem vesztettek erejükből, és a győzni akarás is legalább annyira erőteljes, mint több évtizeddel ezelőtt. Érzelmektől sem volt mentes a torna, hiszen több játékos húsz-harminc év elteltével állt újra egymás ellen asztalhoz.

A torna ötlete Bognár Attila fejéből pattant ki, aki barátainak felvetette, mi lenne, ha két évtized elteltével újra felélesztenék az asztaliteniszt a településen. A helyi közösségtől visszakapták a húsz évvel ezelőtt használt termet, és hetente négyen-öten játszottak egy jót. A nemes kezdeményezésnek hamar híre ment, egyre többen tértek be a terembe, a verseny pedig az eddigi munka egyfajta megkoronázása volt, viszont itt nem állnak meg az oromiak, ennél sokkal nagyobb célokat tűztek ki maguk elé.

A torna résztvevői (a szerző felvétele)

— Egyik célom az volt, hogy Szabadka és Magyarkanizsa községből az idősebb, már sokak által elfeledett, de a sportágat még magas szinten űző kiválóságoknak játéklehetőséget nyújtsak, és nem titkolt szándékom az 1992-ben megszűnt községi liga valamiféle újraélesztése. A tél folyamán a környező települések amatőr csapataival oda-vissza vágós rendszerben mérkőzéseket játszanánk, az eredményeket jegyeznénk, és a végén győztest hirdetnénk. Minden úgy történne, ahogy régen a községi ligában, azzal, hogy ez a bajnokság nem hivatalos formában folyna. A torna résztvevőinek számával elégedett vagyok, azt azonban nagyon sajnálom, hogy Magyarkanizsáról nem tudtak eljönni azok a hetven-nyolcvan éves, egykori játékosok, akik megtanítottak játszani bennünket. Mi sehol sem volnánk, ha tudásukat nem adták volna át nekünk — mondta Bognár Attila.

Pletikoszity Árpád, a torna társszervezője, egyik támogatója kiemelte, hogy a tornát hagyományteremtő szándékkal tartották meg.

— Nagyon tartalmas és egyedi versenyen vagyunk túl. Egy tapasztalt játékosgárdánk van, mely a jövőben a fiatalokkal is tudna foglalkozni. Célunk, hogy civil szervezeteinkkel újra elindítsuk Oromon az asztaliteniszt mint szabadidősportot, mely a későbbiekben akár versenysporttá is válhat. Számítunk a községi, illetve a környékbeli akadémiák és sportklubok támogatására, hiszen fontos lenne, hogy az általános iskolásoktól a középiskolásokig minél több fiatal foglalkozzon ezzel a sportággal. Köszönjük Magyarkanizsa Önkormányzatának az anyagi támogatását és azt, hogy segítik azokat a civil szervezeteinket, amelyek megszervezték és lebonyolították a mai versenyt. Köszönet illeti a Miénk a jövő! ifjúsági egyesületet, a Varázsfalatok egyesületet, a VadOn civil szervezetet, melyek mind községi szervezetként működnek. Szeretnénk megköszönni a segítséget a tóthfalui Nyers István Labdarúgó-akadémiának is, mely felszereléssel támogatott bennünket, és stratégiai partnerként a jövőbeli eseményeink kapcsán is számítunk rá, valamint Kormányos László tartományi sporttitkárhelyettes támogatását is, aki négy, kezdőknek való ütőről gondoskodott számunkra — mondta Pletikoszity Árpád, aki maga is ütőt ragadott.

A hangulatos és színvonalas torna végén kihirdették az eredményeket. A fiatalabb csoportban Kalamica Attila végzett az 1. helyen, megelőzve Sípos Józsefet és a fő szervező Bognár Attilát, az idősebbek között pedig Istenes János diadalmaskodott Nagy Bata Károly és Petko Vranješ előtt. A tornát jövőre is megszervezik, minden bizonnyal a helyi általános iskola tornatermében, ahova több játékost hívhatnának meg