home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Újcirkusz az izzasztókamra párájában
Szerda Zsófia
2021.10.19.
LXXVI. évf. 41. szám
Újcirkusz az izzasztókamra párájában

Fáradhatatlanok. A Nyári Mozi Színházi Közösség háza táján mindig történik valami izgalmas. Izzasztókamra épül, aztán bohócok népesítik be, utána pedig napfelkeltét várnak, meditálnak, és együtt főznek művészek, alkotók. Tervekről, illetve megvalósult projektumokról beszélgetek Döbrei Dénessel, a NYMSZK egyik vezetőjével.

* Nem sokat pihentetek, és nem is nagyon lehet évadokról beszélni, hiszen a nyáron is dolgoztatok, Kelebián workshop követett workshopot. Most pedig mindjárt bemutatótok lesz, a Hymetti viasz. Mivel ez a legfrissebb, mesélj róla egy picit.

— A témát Ovidius Átváltozások című kötetéből merítettük. Ez volt a kiindulópont, és próbáljuk megfejteni, hogy az elefántcsontból faragott menyecske hogyan érzi magát, hogyan fog életre kelni. Lesz benne szöveg is, sőt, az egész Ovidius-szöveg elhangzik majd. Két szemszögből vizsgáljuk meg, az alkotó és az alkotás szemszögéből. Az alkotó mindig arra törekszik, hogy tökéletes művet hozzon létre. Valami olyat, ami előtte még nem létezett. Ebben az esetben elefántcsontból egy olyan gyönyörű lényt, amely a földön nem is születhet. Ez a szobor lesz az ő párja, az élettársa, hiszen Vénusz segít neki benne. A gondosan megművelt szobor életre kel, és még közös gyermekük is születik. Életre kel az alkotás. Amit az ember először csak elképzelt. Ez az önmagát beteljesítő jóslat. Az előadásban Pámer Csilla, Nagy Karina, Varga Heni és Verebes Andrea játszik. A dramaturg Oláh Tamás volt, a zeneszerző Konstantin Stevanović, és van még egy zenekarunk is, melyet élőben sajnos nem tudtunk összehozni, hiszen tizenkét emberről van szó, de felvettük a zenét, és fel lesz véve képileg is, úgyhogy ott lesznek velünk egy térben kivetítve. Egy másik dimenzióban, mégis ott. A zenészek pedig: Ružica Inić (szoprán), Asztalos Alfréd (klarinét), Miloš Miketić (fuvola), Szűcs Mihály (fagott), Guzsvány Lénárd (trombita), Szűcs Gergely (kürt), Fekete Tamás (elektromos gitár), Miroslav Idić (harmonika), Marija Stefanović Krečul (zongora), Slobodan Stefanović (hegedű), Molnár Viktor (cselló), Szűcs Dávid (nagybőgő). Mindezt az EMMI támogatásával sikerült megvalósítanunk.

* Kíváncsivá tettél, várom, hogy lássam. Soha nem pihentek?

— (Nevet.) De, azért volt egy kis időnk pihenni is, viszont zajlott a munka a Nyári Mozi Színházi Közösség háza táján, ez tény. Volt egy több sorozatból álló földépítészet-tanfolyam, májusban volt az első része, mely igen izgalmasra sikeredett, akkor készült el ugyanis a temazcal, mely egy izzasztókamra vályogtéglából, rekonstruáltunk egy kemencét, és a tadelakt-/befejezőhabarcs-technikát is elsajátíthatták a résztvevők. Ezt a mai modern építészetben is használják, s a régi korban is alkalmazták. Az első tanfolyamon az izzasztókamra épült, utána történt a marokkói homokkal való bepucolása, majd megépült a kupola, és felraktuk a tetőt. Természetesen csak organikus anyagokat használtunk. Olyat, ami a környezetünkben megtalálható. A tanfolyam egyik részét Dragana Koičić vezette, a másikat pedig Horvát Lehel.

* Mennyire érdekli a fiatalokat az ökoépítészet, az, hogy régi folyamatokhoz nyúltok?

— Hát valójában ez egy nagyon régi formája az építészetnek, a szalmabálából való házépítés, a vályogtégla, s az az érzésem, hogy egyre több fiatalt érdekel ez a fajta építkezési mód. Ezeken a tanfolyamokon mindig megjelennek olyanok is, akik csak benéznek, érdekli őket, hogyan is működik ez. Volt két fiatalember, akik a tanfolyamunk után elkezdtek ezzel foglalkozni, s ma már munkát is vállalnak. Szóval szerintem egyre többen fordulnak a természet, a természetes felé.

* Mik a tervek a jövőre nézve? Mi épül még itt, Kelebián?


— Tervek mindig vannak. Kemencét szeretnénk építeni, zöldtetőt, ezeket szintén tanfolyamok révén valósítanánk meg, mert nagyon jó hangulatban folyik ilyenkor a munka. Gyönyörű dolgok történnek itt. Különböző emberek jelennek meg, akik hozzák saját tapasztalataikat. Ráadásul az idei évben még esti programmal is készültünk, voltak koncertek, előadások. Olyan fellépőket hívtunk, akik egy párt alkotnak. Vagy baráti viszonyban vagy párkapcsolatban. A COVID miatt nem tudott minden megvalósulni ezekből, de így is volt program bőven. Ráadásul még az építészeti tanfolyam is úgy zajlott, ahogy, mondjuk, egy mozgásos workshop itt nálunk. Hajnalban megvártuk a napfelkeltét, volt egy reggeli gyakorlat, meditáció, s csak utána indult a munka. Közösen főztünk, takarítottunk, mindenki mindenből kivette a részét. Gyorsan kialakult egy kis közösség.


* Testi-lelki feltöltődés, úgy is mondhatnánk.

 
— Igen. S ezt mi Henivel fontosnak is tartjuk. Szeretnénk, ha ez a mi kis helyünk Kelebián egy művészeti központtá alakulna, ahová különböző alkotók jönnek megvalósítani terveiket. Próbatermünk már van, folyamatosan bővülünk, és csak remélni tudom, hogy a fiatalokat érdekelni fogja az, hogy itt, a természet közepén éljenek néhány napig vagy hétig, és alkossanak. Mi távol vagyunk a várostól, semmi nem vonja el a figyelmet, lehet koncentrálni az alkotásra, a munkára.

* És ha már említed az egyéb workshopokat, legutóbb akrobatikával foglalkoztatok, az újcirkusz állt reflektorfényben.

— Foglalkoztunk már újcirkusszal, néhány éve Stefan Haves bohóc tartott workshopot, most pedig Nicolas Fraiseau artistaművész és Robert Benz zeneszerző. Mindketten Franciaországból érkeztek. Engem nagyon foglalkoztat az előadó-művészetnek ez a fajtája. Az állatok kiszorultak a cirkuszból, már másként gondolkoznak erről a műfajról. Franciaországban az új cirkusziskolák nagyon komplexek. Akik odamennek akrobatikát, kötéltáncot vagy egyéb cirkuszi műfajt tanulni, foglalkoznak zenével, színészettel, kortárs tánccal, elmélettel, tehát elég széles a paletta. A tanfolyamot a Párizsi Francia Intézet támogatta, és a Teatroscop. Emellett egy kis segítséget kaptunk a szerbiai kulturális minisztériumtól. És ez volt az első olyan próbálkozásunk, hogy a régió művészeti akadémiáit is bevonjuk a munkába. Ljubljana, Szkopje, Szarajevó és Kolozsvár is küldött partneri levelet, ami segített bennünket, hogy megvalósuljon ez a tanfolyam.

* Milyen volt maga a munka? Az is be tudott kapcsolódni, aki előtte nem foglalkozott akrobatikával?

— Persze. Átfogóan beleláthattunk, hogy ők mivel foglalkoznak ezekben a cirkusziskolákban. Az akrobatikus gyakorlatok mellett voltak kortárstánc-elemek, színházi gyakorlatok, és emellett Robert Banz zenésszel is dolgoztunk, hanganyagot gyűjtöttünk, majd ezekből készült egy zenei kompozíció. Minden résztvevő megcsinálta saját zeneművét egy témára, s egymás zenéire improvizáltunk. Először a teremben, majd kint a szabadban. Volt, aki színházi dizájn szakról érkezett, s ő is bele tudott folyni a munkába. Ezek a gyakorlatok úgy épülnek fel, hogy bárki részt vehet bennük már az elejétől. Az pedig már csak rajta áll, mennyire megy bele. Én magam is részt vettem a tanfolyamon, s élveztem is, pedig bizonyos akrobatikusabb mozdulatok nekem már soknak bizonyultak. Ha mást nem, elsajátítod ezt a fajta látásmódot. Sokkal nyitottabban látják ők a művészetet, mint ahogy mi azt elképzeljük. Szerintem ez ugyanúgy fontos színészeknek, táncosoknak egyaránt. Hogy megismerjék a testük egy másik oldalát.

* Tudod, hogy én nagy rajongója vagyok az újcirkusznak, szóval remélem, még sok hasonló műhely lesz nálatok. A Coloribus nostri című előadást egy különleges helyszínen játszottátok.

— Ez az előadás több fázisban készült el, a vírushelyzet miatt nem tudtuk játszani tavaly, pedig voltak meghívásaink, most júliusban azonban felújítottuk. Az eredeti felállásból sajnos nem mindenki tudta vállalni, de megoldottuk, ezután pedig játszottuk a Róka Festen, majd Erzsébetlakon, kint a természetben, Venczel Valentina kiállításának megnyitóján. Szeretnénk még játszani, kint is, és bent is (nevet). Ezt azért mondom, mert elsődlegesen kinti előadásnak készült, de megpróbáljuk megvalósítani színházi körülmények között is. Emellett továbbra is tartjuk a kapcsolatot Tomi Janežić alkotóműhelyével, Kruščében, az idén volt egy kis fesztiváljuk, ahol én is tartottam előadásokat, emellett egy ljubljanai szervezettel indítottunk egy kísérleti kutatóprogramot, a zene, a kreált hangszerek és a test közötti viszonyt alapul véve. Remélem, az év végén, a jövő év elején ez is beindul. Emellett szeretném, ha megvalósulhatna az a tervem, hogy legyen itt nálunk egy egy hónapos nyári akadémia, melyen részt vennének a régió művészeti akadémiái, diákjai.

* Szurkolok nektek. Sikerüljön minden terv, mi ott leszünk.

Fényképezte: Szerda Zsófi

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..