Érdekessége a kiadványnak, hogy a 77-es sorszám alatt egy teljes halottvirrasztó ájtatosság került az énekeskönyvbe, mely magában foglal — a megfelelő imák mellett — 26 éneket is.

— A könyvben megtalálhatóak a liturgikus év ünnepeihez kapcsolódó énekek, énekek a szentekről, továbbá sok Mária-éneket sikerült fölgyűjteni, lourdes-i énekeket, májusi, Úrangyala-, búcsújáró énekeket, melyek közül az érdeklődők válogathatnak. Emellett a különböző alkalmakra szóló énekek ugyancsak jelen vannak, a szenteltvíz-hintéstől a határáldásig, az esküvőtől a temetésig, a gyászmiséig. Ami a halottvirrasztó ájtatosságot illeti, nagyon örültem, amikor ezt sikerült meghallgatnom, illetve az énekeket fölgyűjtenem, mert ez egyedi dolog. Én azt gondolom, hogy Észak-Bánátban már nem is él ennek a hagyománya, csak Tiszaszentmiklóson, ott is sikerült ugyanis lejegyezni ezt az ájtatosságot. Aztán amikor Tordára látogattam, nagyon örültem, hogy ott ezt milyen szellemben, illetve hogyan végzik, mekkora méltósággal és mennyire átszellemülten, tisztelettudóan búcsúztatják elhunyt szeretteiket. Ezt csodálatos volt megtapasztalni.

* Amíg középiskolás voltál, a muzslyai Emmausz fiúkollégiumban éltél négy évig. Jelenleg, pontosabban már negyedik éve az újvidéki Európa Kollégium bentlakója vagy, és azt sem árt tudni rólad, hogy zongora szakon az újvidéki Művészeti Akadémia negyedéves hallgatója vagy. Két szép kötetet jegyzel már, melyek különlegessége, hogy két változatban, formátumban jelentek meg. Erre miért van szükség?

— Ennek elsősorban praktikus oka van. Az egyik változat, melyet kisebbnek is nevezhetünk, énekeskönyv a hívek részére, a nagyobb pedig, amely az orgonakíséretet is tartalmazza, a kántoroknak készült.

* Miután már jó néhány könyvbemutatón vagy túl, beszélhetsz arról, milyenek a visszajelzések? Mit mondanak a kötetekről, forgatják-e a kántorok, a kórusokban éneklők?

— Éppen a napokban hallottam, Padéról jelezték, hogy ők használták az énekeskönyveket a szeplőtelen fogantatás ünnepére. Azt gondolom, hogy a megjelenésük óta talán még nem telt el annyi idő, hogy már szélesebb körben használatban legyenek, de örömmel újságolhatom, hogy Bécstől egészen Erdélyig eljutottak a könyvek, egy kedves erdélyi plébános is megkeresett ugyanis, és kért könyveket, hogy az ő plébániájukon is terjessze, népszerűsítse ezeket az énekeket.

* Kiknek ajánlottad ezeket a könyveket?

— Az elsőt szép emlékű Danyi Zsuzsanna nevelőtanárnőmnek ajánlottam, akinek igazából köszönhetem a kiadványok létrejöttét, ő volt ugyanis az, aki fölkarolta ezt az ötletet, illetve általa juthattunk el a bemutatókig is, hiszen ha ő nem lett volna, akkor kiadványok sem születtek volna. A második könyvet pedig ft. Király Tibor atya emlékére készítettem, aki plébánosom és személyes jóbarátom is volt, illetve nyugodtan mondhatjuk, hogy igazi lelkipásztor is.

* A kötet mottója egy Kodály Zoltántól származó idézet: „Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának.” Miért ezt választottad?

— Igazából nagyon szeretem Kodály Zoltánt meg Bartók Bélát, és mivel pedagógusnak készülök, Kodály Zoltán roppant jó útmutatást adott a pedagógusoknak, a zenetanároknak. Ez az idézet mindent elmond, nem kell hozzá különösebb magyarázat. Nagyon könnyű valamit fölépíteni, de ha nem ápoljuk a hagyományainkat, akkor mindez szertefoszlik. Úgy vélem, ha a mindennapjainkban már nem is élnek azok a bizonyos szokások, akkor is fontos tudni róluk, hiszen teljes embereket akarunk nevelni, egyébként ezt is Kodály mondta.

Könyvbemutató a muzslyai Emmausz fiúkollégiumban: Horváth Mária nevelőtanár (Európa Kollégium), Turi Orsolya és Jenován Flórián

* Lesz-e folytatása ennek a munkának? Észak- és Közép-Bánát után mintha idekívánkozna a sorba még egy kötet…

— A gyűjtőmunkát nem hagytam abba, ellátogattam már dél-bánáti településekre is, pontosabban Székelykevére és Sándoregyházára. A két faluból igen szép anyag gyűlt össze, de ezt a tevékenységet Dél-Bánátban még folytatni kell, illetve szeretném bővíteni a már meglévő kutatásokat Észak-, illetve Közép-Bánát vonatkozásában is.

A muzslyai Emmausz fiúkollégiumban megtartott könyvbemutatón jelen volt néhány adatközlő és kántor is. Micsik Bélától, aki Törökbecsén és környéken kántorkodik, azt kérdeztük, miért fontos ez a kiadvány a kántorok szemszögéből.

— Mindenképp egy kis frissítés a felhozatalban, és valóban egy gyöngyszem ez a kiadvány. Nagyon sokféle könyv van forgalomban, de lokálpatriótaként örömmel állapíthatom meg, hogy ez határozottan hazai. Hiszem azt, hogy más településeken is vannak különleges énekek, melyek még fölkutatásra és lejegyzésre várnak. Flóriánnak ez a nagy fáradsága gyümölcsöt érlelt. Bízom benne, hogy — idézőjelben mondom — vevőkre, hallgatókra és énekesekre talál ez az összeállítás. Mi, kántorok bizonyára alkalmazni fogjuk, ha megengedik nekünk. Én úgy vagyok vele, hogy mivel nem liturgikusan előírt kiadványról van szó, viszont egyházi népi énekeket tartalmaz, a szentmise előtt, illetve a végén lehetne énekelni belőle. Vagy különleges alkalmakkor, például amikor összegyűlnek rózsafüzért imádkozni az asszonyok. Azt szoktam mondani, tegyünk mindent Isten dicsőségére, és ha ez a könyv arra szolgál, márpedig arra szolgál, akkor igazolt a létrejötte és a tovább éltetése is — zárta gondolatait Micsik Béla.

A könyvbemutató utáni kötetlen beszélgetésen elhangzott: remélhetőleg a mai fiatalok közül is néhányat megérintenek ezek a gyöngyszemek, ahogy annak idején a mai adatközlőket is.