Tavaly még ugyan rekordnagyságú összeget, 6,6 milliárd eurót fektettek be külföldiek Szerbiában. Ennek egyik szépséghibája azonban, hogy a megvalósított profitnak mind kisebb hányadát fektették be újra. Mintegy 4,3 milliárd euró „hagyta el” így az országot. A beáramló tőke tavaly 8 százalékkal nőtt 2023-hoz képest, a profit kiáramlása több mint 30 százalékos bővülést mutat. Ez egy valóban kedvezőtlen trendnek tekinthető. Elemzők rámutatnak, hogy ilyen tempóban a külföldi befektetések nettó effektusa egy idő után elérheti a nullát. A többi közt ez az egyik fő oka annak, hogy új gazdasági modellre lenne szükség. Önmagukban viszont az eredmények, a mutatószámok egyelőre akár biztatónak is tekinthetők. A kedvezőtlen trendekre azonban mindenképp oda kell figyelni.

A történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy nem létezik egy egyszerű, általánosan alkalmazható recept, melynek segítségével az elmaradottabb országok utolérhetik a gazdagabbakat. Ilyen, a logika szerint, már csak azért sem létezhet, mert az egyes országok más-más adottságokkal bírnak. A rendelkezésre álló munkaerő, a földrajzi fekvés, a klíma, az emberek mentalitása és képzettségi szintje, a vallási és egyéb szokások, hagyományok jelentős mértékben befolyásolják az úgyszólván tutinak tartott receptek alkalmazhatóságát. A korábbi tapasztalatok, a meglévő elméletek tanulmányozásával azonban levonhatók bizonyos következtetések. Egyes tényezőket, melyek erősíthetik a felzárkózási folyamatokat, könnyen fel lehet ismerni. Az emberek képzettségi szintjének általános emelése, az oktatási feltételek javítása kétségkívül sokban hozzájárulhat ahhoz, hogy a felzárkózás felgyorsuljon, illetve hogy ne rekedjen meg egy bizonyos fázisában.

A felzárkózási folyamat második szakaszában ugyanis a növekvő bérköltségek hatására egyes vállalatok az alacsony képzettségi szintet igénylő termelést szinte szabályszerűen olyan régiókba költöztetik át, ahol még mindig olcsóbb a munkaerő. Egy-egy régió azonban, egy tudatos képzési és oktatási politikának köszönhetően, ezek után is vonzó maradhat. Sőt! Olyankor már azon cégek számára kezd érdekessé válni, amelyek tevékenysége nagyobb szakképzettséget igényel. A két folyamat kölcsönösen erősítheti egymást. A hazai viszonyok figyelembevételével elindított, tudományos alapokon nyugvó kutatásfejlesztés és a műszaki innováció sokkal eredményesebb és hatékonyabb lehet a korszerű külföldi technológiák meghonosításánál.

A régió legégetőbb gondjai közé tartozik a krónikus tőkehiány és a technológiai elmaradottság. Az azonos fejlettségű térségek egyszerűbben integrálódnak, könnyebben képesek jól működő és összhangban tevékenykedő gazdasági közösséget alkotni. Vannak azonban olyan vélemények is, hogy a gazdasági felzárkóztatás teóriája csak egy frázis, egy szépen hangzó álom, de lényegében hazugság. Akik erre a megállapításra jutottak, azzal érvelnek, hogy a fejlett térségek ugyan nem mondják ki nyíltan, de tisztában vannak azzal, hogy hosszú távon nem érdekük, hogy — esetenként a saját pénzüket is ráfordítva — potenciális versenytársakat neveljenek maguknak. Ha nem is általános érvényű, de talán ebben is van némi igazság.