— Az elmúlt egy-másfél évben a klub hanyatlásnak indult, és a vezetőség úgy döntött, változtatni kell valamit. Kiválóan együttműködök a palicsi-hajdújárási szakosztály edzőjével, Haskó Tiborral, nagyon sokat segít nekem, mindig számíthatok rá. Stipan Vertnek mindannyian rengeteget köszönhetünk, ő faragott sikeres versenyzőket belőlünk. Bármikor bejöhet a klubba, itt lehet az edzéseken, ez azonban eddig még nem történt meg. Nagy lendülettel vetettem bele magam a munkába, több újdonságot szeretnék bevezetni. Elsőként a klub közösségi oldalakon való elérhetőségére helyeztük a hangsúlyt, aminek köszönhetően már több új versenyzőre szert tettünk. Kinevezésem hallatán nem lepődtem meg, viszont akkor még fel sem fogtam, mekkora felelősség hárul rám ezzel az új szerepkörrel. Stipan Vert után, aki a történelem legjobb edzője mind a szerb válogatott, mind a Spartacus tekintetében, nem lesz könnyű hasonló sikereket elérni. Teljes erőbevetéssel dolgozom, és hosszú távon még jobb eredményeket szeretnék elérni. 

* Milyen évet zártak a klub versenyzői, és milyen évet zártál te, hiszen az edzői munka mellett tovább versenyzel. 

— Amíg időm engedi, megpróbálok mindkét fronton helytállni. A klub idei eredményeit illetően vegyes érzések kavarognak bennem. A többi közt a thaiföldi világbajnokságon és a fehéroroszországi világkupán is jelen voltam, de nem úgy jött ki a lépés, ahogy szerettem volna. Olimpiai reménységünk, Kajdocsi Tamás hátsérülése régóta tart, sosem gyógyították ki, ami az idén alaposan visszaütött, hiszen kiválóságunk a tavaszi Európa-bajnokság óta szinte semmit sem tudott emelni. Úgy tűnik, a sérülés rendbejött, Tamás elkezdte az alapozást, teljes erővel dolgozik, és nem fáj a háta. Az országos csapatbajnoki címet az idén is megvédtük, ami nagyon fontos számunkra. A fiatalok közül meg kell említenem a rohamosan fejlődő Hődör Patrikot és a hihetetlen nagy reménységként számontartott Teodora Subanovićot. A tizenhét éves versenyző az idén csatlakozott hozzánk, a kezdetek óta én dolgozom vele, és a Gála Kupán a nők abszolút kategóriájában a 7. helyen végzett. Egyébként a női súlyemelés gyorsan fejlődik, hiszen öt évvel ezelőtt Szerbiában mindössze 5 női súlyemelő volt, mára viszont ez a szám az utánpótlás-korosztályok nélkül 28-ra tehető. 

Rozsnyik Ervin 

* Közeleg a tokiói olimpia. Van remény, hogy a szabadkai versenyzők közül valakit a japán fővárosban láthassunk? 

— Igazából esélye csak Kajdocsi Tamásnak van, de sajnos nem sok. Sérülés miatt kénytelen volt kihagyni a fontos versenyeket, viszont az új kvalifikációs rendszer szerint minden viadalon pontokhoz lehet jutni, melyeket ő nem szerezhetett meg, így ponthátrányban van riválisaival szemben. Nekem még lett volna esélyem, ha a világbajnokságon pódiumra léptem volna, de ez rajtam kívül álló okok miatt meghiúsult.

* Kiutaztál Thaiföldre, de nem emelhettél. Mi történt? 

— Adminisztrációs gond miatt nem léphettem pódiumra. Ahogyan a többi szövetség, úgy a Szerbiai Súlyemelő-szövetség is köteles kitölteni az antidopping-szövetség irányába egy dokumentumot, melyen fél évre előre órára lebontva meg kell adni, hogy egy-egy nap mikor hol fogunk tartózkodni. Mi ezt mindig próbáljuk minél később kitölteni, hiszen nem tudhatom előre, hogy például május 3-án délután két órakor hol leszek. Addig vártunk a kitöltéssel, hogy egy nappal elkéstem. Nem tudtam belépni a rendszerbe, amit jeleztem az illetékeseknek. Ők megnyugtattak, hogy nincs semmi gond, másnap majd kitöltöm a dokumentumot. Ez működött volna, viszont a Nemzetközi Súlyemelő-szövetség ellenőrzése alkalmával kiderült, hogy nem tudunk elszámolni 24 órával. A Szerbiai Antidopping-szövetség magára vállalta a felelősséget, és biztatott, utazzak ki az ázsiai országba, ők elintézik, hogy versenyezhessek. Sajnos nem jártak sikerrel. Hiába fellebbeztek, a nemzetközi szövetség nem ismer pardont, ha doppingról van szó. Semmilyen doppingvétségem nincs, nem is volt, viszont 24 órát késtünk, és senkivel sem kivételezhetnek.

* Milyen tapasztalatokkal lettél gazdagabb Thaiföldön?

— Sokan megkérdezik, hogyan tetszett az ország… Nos, szinte semmit sem láttam belőle, mert végig az edzőteremben tartózkodtam, több előadáson, továbbképzésen vettem részt, igyekeztem hasznosan eltölteni az időt.

* És a versenyeket is figyelemmel kísérted. Merre tart a sportág?

— Hihetetlen változások történtek a súlyemelésben. Korábban például nem sokat hallottunk a kolumbiai súlyemelésről, most viszont rettentő erősek az ottani juniorok. Eddig az európai országok közül az egykori szovjet tagállamok, a bolgárok és a törökök uralták a mezőnyt, mely most színesedik, és olyan országok is felkerültek a sportág térképére, amelyek eddig nem voltak túl eredményesek. Ázsia még mindig dominál, viszont a kolumbiaiak, a brazilok és a chileiek nagy léptekkel jönnek fel, miközben persze Európa sem hagyja magát.

* Melyik súlycsoport küzdelmeire emlékszel vissza a legszívesebben?

— A sajátomra, a 81 kilósok mezőnyére, ahol hat világcsúcs is megdőlt. Két kínai versenyző egymás után döntötte a csúcsokat, amit hihetetlen élmény volt élőben végignézni. Valamint szupernehézsúlyban a grúz Lasha Talakhadze emelése élményszámba ment, az az ember nem erről a bolygóról való. Ő a súlyemelésről szóló összes elméletnek ellentmond, hiszen a 160 kilós testsúlya ellenére rendkívül robbanékony. Nagyon tisztelettudó sportoló, aki mindenkivel leáll beszélgetni, hiúságnak nyoma sincs nála. Viselkedése és hozzáállása példa kell hogy legyen minden sportoló számára. Hívő ember, és a versenyre való indulás előtt mindig meglátogatja a helyi papot, akitől áldást kap, majd rendszerint megnyeri a világ- és Európa-bajnokságot.

* Térjünk vissza a Spartacus Súlyemelőklubba. Egy nagyon szép teremben beszélgetünk, mely jelentős változásokon esett át az elmúlt időszakban.

— A pincehelyiségen, mely ötvenöt éve az otthonunk, sokáig csak kisebb befektetéseket hajtottak végre. Aztán 2018-ban a Szerb Olimpiai Bizottság megbízásából a cservenkai Jaffa vállalat a teljes helyiséget felújította. Ki lett cserélve a padló, a pódium, az állványok, el lett végezve a szigetelés, valamint felújították a fürdőszobát és az öltözőt. A pici terem adta lehetőségeket igyekszünk teljesen kihasználni. Megpróbáljuk úgy beosztani az edzésidőpontokat, hogy mindenki elférjen.

* Mennyien sportolnak nálatok?

— A klub egyre nyitottabb. A szabadidő-sportolók létszáma 8 és 10 között mozog, a fiatalok száma 20-ra tehető, ebből 10-en Szabadkán, 10-en Haskó Tibinél edzenek, a felnőttek között pedig 8-an sportolnak. A körülmények és a hozzáállás változásával egyre több fiatal tér be hozzánk. 80%-uk a közösségi oldalakról tájékozódik, ott lehet őket a legkönnyebben megszólítani. Főleg 9 és 14 év közöttieket várunk, belőlük tudunk profi súlyemelőt faragni, de természetesen bárki lejöhet hozzánk, aki szeretné kipróbálni a sportágat. Csütörtök kivételével minden hétköznap 18 órától itt vagyunk a teremben. Jövőre az iskolákban népszerűsítenénk a súlyemelést, és a médiával még szorosabb együttműködést valósítanánk meg.

* A súlyemelésről sokaknak a dopping jut eszébe, Szerbiában viszont eddig mindössze két ilyen eset történt.

— Nálunk a súlyemelés tiszta. Egyes sportágakhoz képest nagyon jól állunk, hiszen tisztességesen, rengeteg munkával és tudományos módon viszonyulunk a sportághoz. A büntetések is nagyok, így Szerbia tiszta is marad. Több évvel ezelőtt a súlyemelésben rengeteg doppingeset fordult elő világszerte, de az elmúlt két évben az elrettentő büntetések és a rendszeres ellenőrzések következtében egyre kevesebb az ilyen ügy. A NOB kedvezően fogadta a sportágban történteket, így a súlyemelés helye biztosnak mondható az olimpia műsorán.

* Milyen versenyek várnak rátok 2020-ban?

— Április folyamán Moszkvában rendezik meg az Európa-bajnokságot, melyre Kajdocsi Tivadar, Kajdocsi Tamás, a niši Nenad Kužić (ha felépül sérüléséből) és jómagam utazunk. Emellett szeretnénk megvédeni az országos csapatbajnoki címet, valamint jó lenne minél több Grand Prix-viadalon és világkupán részt venni. Subanović minden valószínűség szerint a junior-Eb-n indul, de mellette még néhány fiúnak is van esélye erre.