Kasza József, a VMSZ elnöke nyilatkozik lapunknak a Kisebbségekért Díjról. Elmondja, hogy az elítélt temerini fiúk ügye napirenden van. Kasza szerint január 21-én új esélyt kap a délvidéki magyarság. A VMSZ elnöke is kérdez az olvasótól: ,,Vajon mennyivel lesz jobb, ha mások kezébe adjuk át a döntés jogát? Miért engedjük, hogy az események irányítsanak minket? Miért nem próbáljuk meg azokat inkább mi magunk irányítani? Miért nem próbálunk meg tenni azért, hogy az életünk jobb legyen?”
* Elnök úr, a múlt héten vette át a Magyar Köztársaság miniszterelnökétől a Kisebbségekért Díjat. Az indoklás szerint többek között azért, mert állhatatosan fáradozott itt élő magyarságért, de a többi kisebbség életkörülményeinek a jobbításáért is.
- Ez az elismerés nemcsak nekem szól, hanem minden itt élő embernek. Mindazokat megillet, akik az elmúlt két évtizedben minden nehézség ellenére állhatatosan kitartottak a szülőföldjük mellett. Annak örülnék, ha ebben a régióban is végre világossá válna: nem jó megközelítési mód, hogy vannak többségiek és vannak kisebbségiek. Sok keserűségünk éppen ebből a gondolkodásból fakad. Örülnék, ha végre ebben az országban is mindenkinek egyenlő esélyei lennének az élet minden területén. A Kisebbségekért Díj számomra ezt jelenti. Ezért lenne jó, ha a szerb állami csúcsvezetés is évente átadná a maga kisebbségi díját. Mindazoknak az embereknek - tudósoknak, pedagógusoknak, kétkezi munkásoknak -, akik kiemelkedő tevékenységet folytattak a kisebbségek érdekében, és bebizonyították, hogy a közösségük ebben az országban ugyanannyit ér, mint bármely másik.
* Nagy a csend a temerini fiúk körül. Úgy látszik, mindenki beletörődött a nyilvánvaló koncepciós per ítéletébe. Mit gondol erről?
- Amikor az elsőfokú ítélet megszületett, amikor kiderült, hogy nagyon sok közvetett bizonyíték van arra vonatkozóan, hogy a titkosszolgálatok keze van benne ebben az egészben, akkor tájékoztattam róla a magyar miniszterelnököt. Azóta elmúlt egy év. Mivel pedig ebben az országban minden jogi lehetőség kimerült, tájékoztattam a legbefolyásosabb és legmérvadóbb európai és amerikai közéleti személyiségeket, intézményeket. Kértem és újra kérni fogom a közbenjárásukat, a segítségüket. Azt, hogy hassanak oda: a lezárt pernek az újra való lefolytatása végett indulhasson perorvoslat, azaz perújítás. Ez sajnos egy lassú folyamat, ráadásul egy igen kényes ügy. Újra és újra fel kell keresni a perben eljáró intézményeket és személyeket - emlékeztetni kell őket minderre. De nemcsak erre, hanem arra a példátlan esetre is, amit Ágoston Gabriellával művelt a szerb ,,igazságszolgáltatás”. Biztos vagyok benne, hogy ezeknek az ügyeknek nincs vége. Biztos vagyok benne, hogy a jövő évben a megoldás útjára terelődnek majd ezek a szomorú esetek.
* Januárban parlamenti választás lesz Szerbiában. Hogyan tekint erre?
- Egy új esélyként nézek elébe. Azt várom a januári választástól, hogy általa végre véget vethetünk a bizonytalanságnak. Azt várom tőle, hogy végre ebben az országban is érvényesül, valóban érvényesül az esélyegyenlőség. Azt várom, hogy megteremtjük a polgári értékrendet, s nem kell félni a holnap bizonytalanságától. Azt várom ettől a választástól, hogy Szerbia végérvényesen az Európai Unió és az Észak-atlanti Szövetséghez való felzárkózás felé fordul.
* A délvidéki magyarság mintha veszített volna ebből a hitéből. Ön szerint miért?
- Kétségtelen, hogy 2000 októbere után mindenki azt hitte, hogy a dolgaink rohamléptekben fognak rendbe jönni. Aztán az átmeneti időszak jóval nehezebb és hosszan tartóbb lett, olyan események sorozatával, amilyenekre bizony kevesen számítottak. Nagyon sokan most is teljes létbizonytalanságban élnek. Különösen érvényes ez az itt élő magyarságra. Bár a kisebbségi jogok terén számos előrelépés történt - elsősorban a VMSZ-nek köszönhetően -, a létbizonytalanság azonban szinte minden családot rettegésen tart. Ilyen helyzetben nem csoda, ha az ember elfásul. Éppen ezért van szükség a tömeges részvételre a januári választásokon. Hogy véget vessünk ennek a létbizonytalanságnak. Hogy végre az üres fecsegés helyébe a munka lépjen, és hogy a munkahelyteremtéssel végre a magyarság is megtalálja a számítását, az anyagi biztonságát, a jövőképét itt, a szülőföldjén. Tudom, nagyon sokan kétkedve fogadnak mindent, ami a politika szférájából érkezik, mondván: ettől nekem ugyan miért lesz jobb? Az ilyen kérdésekre én is csak kérdéssel tudok válaszolni: és vajon az mennyivel lesz jobb, ha otthon maradunk? Mennyivel lesz jobb, ha másoknak engedjük át a döntés jogát? Mitől lesz jobb, ha engedjük, hogy az események irányítsanak minket? Miért nem próbáljuk meg az eseményeket inkább mi magunk befolyásolni? Miért nem próbálunk meg tenni azért, hogy az életünk jobb legyen? Főleg, ha ez mindössze fél órát vesz igénybe? Január 21-én ebben az országban mindenki egyenlő lesz. Mindenkinek a szavazata ugyanannyit ér. Nem lehet már visszaélni a szavazatokkal. Ezért minden egyéntől külön-külön, személyesen is függ, hogy az élete milyen irányt fog venni. Ezért nyújt új esélyt ez a megmérettetés a délvidéki magyarságnak. Esélyt arra, hogy a saját sorsunkról, jövőnkről mi magunk döntsünk.
* Mégis hogyan lehet mindezt megvalósítani?
- Az emberek pontosan tudják, hogy nekik mi a jó. Azt is tudják, hogy mi a bajuk. Ebből a gondolatból indultunk ki, amikor úgy döntöttük, hogy a délvidéki magyarsággal közösen fogalmazzuk meg a VMSZ programját. Járjuk a terepet. Meghallgatjuk az embereket. Szorgalmasan jegyzetelünk. A hallottakat január első hetében írásba foglaljuk, s megismertetjük a választókkal. Ez a választás szerintem erről szól. Arról, hogy az emberek elvárásait valósítjuk meg a parlamentben. Csak néhányat említek: a számarányos foglalkoztatást az állami intézményekben - ahonnét tudatosan kiszorítottak minket -, a mezőgazdaság helyzetének a rendezését, az adóreformot, a kis- és középvállalkozók számára a vissza nem térítendő hitelrendszer felállítását, a magyar oktatási rendszer teljes és átfogó reformját - az óvodától az egyetemig.