Dr. Korhecz Tamás

A multikulturalizmus és a tolerancia affirmációja a Vajdaságban elnevezésű programot egy évvel ezelőtt indította útjára a tartományi kormány kisebbségügyi titkársága. A programot 2005 februárjában fogalmazta meg kormány, célja pedig: egy olyan értékrend meghonosodása a Vajdaságban, amely nemcsak elfogadja, hanem érdeklődik is a másság, a kisebbségek iránt. A program megvalósítása most jutott a második szakaszába, melynek részleteiről dr. KORHECZ Tamás tartományi kisebbségügyi titkárt, a vajdasági kormány alelnökét kérdeztük.
* Melyek a program eddigi eredményei?
- Ha visszatekintünk az elmúlt egy esztendőre, elmondhatjuk, hogy valóban merészet álmodtunk, és ez az álom helyenként még merészebb valóságként öltött testet. Büszkék vagyunk rá, hogy a projektum nagy részében nemcsak hogy sikerült az előirányzott célokat maradéktalanul megvalósítani, hanem még várakozáson felüli érdeklődés is megnyilvánult irántuk. Tipikus példája ennek a múzeumi magyar-szerb történelmi kapcsolatokat felelevenítő kiállítás, amelyre a szervezetten érkezett látogatókon kívül szép számban voltak spontán érdeklődők is. A két helyszínen mintegy 5000 ilyen látogató tekintette meg a kiállítást, és ez többszöröse egy-egy szokványos tárlat látogatottságának. Az iskolák, a diákok közül is többen jelentek meg, mint amennyire számítottunk, s örömmel mondhatom, hogy mintegy 50 ezernyi gyerek tekintette meg a kiállítást. Hasonlóan sikeresnek bizonyult a vajdasági nemzetek történelme és kultúrája tárgykörében szervezett vetélkedő is, melyben 32 középiskola, illetve gimnázium diákjai versenyeztek egymással. Nemcsak az iskolák felkészültsége és a diákok érdeklődése szerzett meglepetést számunkra, hanem a vetélkedőről készült televíziós felvétel nézettsége is. Vannak tehát valóban erőt adó sikerélményei is a csapatunknak, és ez a projektum legalább két dolgot bizonyít: elsősorban azt, hogy érdemes merészet álmodni, mert serkentőleg hat; hogy a tartományi titkárság csapata erőn felül teljesített, amikor a szervezés oroszlánrészét vállalta, koordinálta és pénzelte az aktivitásokat - ez ugyanis korántsem egy közigazgatási hivatalnoki, hanem inkább egy menedzserjellegű munka volt sok-sok erőfeszítéssel és kitartással -, másodsorban pedig ez a program azt is bizonyítja, hogy be kell látnunk: nem siránkozni kell a sorsunk felett, hanem kezünkbe venni dolgaink irányítását.
* Mi a program célja?
- Egy új értékrend meghonosítása a Vajdaságban - elsősorban a fiatalok révén. Ez az új értékrend, amely mögé a tartományi parlamentet képviselő kormány is felsorakozott, egy olyan Vajdaságot szeretne látni a jövőben, amelyben nemcsak megtűrik egymást az emberek, nemcsak becsülik a másságot, hanem érdeklődnek is a másság iránt, és megpróbálják ezáltal a saját kvalitásaikat növelni. Ez egy teljesen új értelmezésű multikulturalizmus, amely mögé felsorakoztunk, és szeretnénk, ha gyökeret is eresztene ezen a tájon. Ennek vannak hagyományai a Vajdaságban, bár a kilencvenes évek történései jócskán leépítették őket. Ezért van szükség egy aktív kormányzati részvételre ahhoz, hogy újragyökereztessük ezeket a hagyományokat. Mi hiszünk abban, hogy a másság nemesít, hogy Vajdaság kulturális-nyelvi gazdagsága mindannyiunk érdeke, ennek fenntartása, ápolása, megismerése közös érdek, és ezt igyekszünk a fiataloknak közvetíteni is játékosan, vetélkedve, új ismeretszerzés révén.
* Mondhatjuk tehát, hogy a program e cél megvalósításának az eszköze?
- Pontosan. Gyakorlati tapasztalataink birtokában minden újabb ciklusban nemesíteni próbáljuk az ötleteket, javítani a kivitelezést, újabb ötleteknek teret adni, és újabb résztvevőket bevonni ebbe a törekvésbe, mert azt gondoljuk, hogy ezeknek az értékeknek a meghonosítása nem egy kampánynak a függvénye, hanem egy folyamatos értékközvetítésnek a lényege. A programmal nem az incidensek, falfirkák számának a csökkentése volt az elsődleges célunk, hanem az, hogy egyre kevesebben legyenek a potenciális elkövetői ezeknek az incidenseknek. Azt hiszem, hogy mi most egy forradalmi folyamatnak vagyunk a részesei. Az elmúlt egy esztendőnek a várt és váratlan sikerei végérvényesen választ adtak arra, hogy képesek vagyunk megvalósítani ezt a nagyon merész álmot.
* A program főleg a középiskolás korosztályt célozza meg. Miért éppen őket?
- Ez korántsem kizárólag egy fiatalokra összpontosító program, mégis azt gondoljuk, hogy éppen náluk van a legtöbb esély egy váltásra, egy új fejezet megnyitására, arról nem is beszélve, hogy rajtuk áll a jövő: egy napon szülők lesznek, akik ezt az értékrendet már a magukévá tették, és akkor már valószínűleg így nevelik a saját gyermekeiket is. Ezekben a 13-20 éves fiatalokban már megvannak azok a szellemi képességek, az a tudáshalmaz, amely már alkalmas ezeknek a dolgoknak a felfogására, a fiatalokat gondolkodásra készteti. Programunk természetesen nem kizárólag nekik van címezve, hiszen az üzenetet el szeretnénk juttatni a nyugdíjasokhoz és a harminc-negyven évesekhez is. Ez jóval több egyfajta kollektív nevelésnél. Ez egyfajta értékközvetítés. Mi tudásanyagot, értékeket próbálunk meg közvetítetni oly módon, hogy az befogadható és elfogadható legyen. Nagyon tudatosan irányítjuk mindezt, hiszen itt a multikulturalizmus és a tolerancia új felfogásának módjáról van szó. A tolerancia fogalma alatt az emberek nagyon sok mindent értenek. Például a másság jelenlétének az elviselését. Mi nem ezt tekintjük célunknak, hanem azt, hogy az illető kíváncsi legyen a másságra, megpróbálja megérteni és értelmezni azt, miközben nemesedik. Mi annak vagyunk a hívei, hogy itt egy aktív interkulturalizmus fejlődjön ki, mely korántsem azonos bármiféle asszimilációs folyamattal vagy önfeladással. Az önazonosság megőrzése, egymás értékeinek a megismerése egymást még véletlenül sem kizáró, hanem egymást nemesítő és kiegészítő folyamatok. Ezt az üzenetet szeretnénk minél több emberhez eljuttatni, hiszen ezáltal leszünk képesek arra, hogy Vajdaságban egy egyedülálló multikulturalizmust fejlesszünk ki. Vajdaság valóban egyedülálló, hiszen ebben a török idők után kialakult kulturális, etnikai és nyelvi sokszínűségben - ami Közép-Európát egyébként is jellemzi - Vajdaság a legtarkább, a legdinamikusabban változó pont.
* Szili Katalinnak, a Magyar Országgyűlés elnökének látogatása során Bojan Pajtiæ, a Tartományi Végrehajtó Tanács elnöke kijelentette: az előző évekhez képest mintegy 70 százalékkal csökkent a nemzetiségi alapon történő incidensek száma. Ön is így látja? Ha igen, mennyiben járult hozzá ehhez az önök programja?
- Vitathatatlan, hogy a nemzetiségi alapon történő incidensek száma az elmúlt időszakhoz képest napjainkra jelentősen csökkent. Ebben nekünk is részünk van, mert a programunk által közvetített üzenet eljutott százezrekhez, és megértésre talált. Ezzel kialakult egy új légkör, amelyben már nem igazán volt helye a különböző incidenseknek. Programunk igazi hatása azonban mégsem abban lesz csak mérhető, hogy csökken az incidensek száma, hanem abban is, hogy egyre többen lesznek az új értékrenddel rendelkezők, akik a lehető legpozitívabban viszonyulnak a mássághoz, a kisebbségek jogaihoz, a nyelvi sokszínűséghez.
* A nemzeti türelmetlenség jelei, sajnos, már a fiatalabbak körében is megnyilvánulnak...
- A program felkínálja a fiatalabb nemzedék megszólítását is. Én azonban úgy gondolom, hogy a türelmetlenségnek a jelei, amelyek egy 7-8 éves gyermekben megnyilvánulnak, még értékrend nélküliek. A program folyamatos átalakítása és bővítése során szeretnénk elérni azt, hogy bizonyos tartalmak bekerüljenek az általános iskolák alsósainak a tantervébe, ha nem is kötelező, de fakultatív foglalkozások keretében.
* Szerephez jutnak-e továbbra is a civil szervezetek ebben a programban?
- Természetesen, hiszen ez a program csak akkor teljesedhet ki, ha már nem minden tartalom lesz e programnak formálisan a része. Elképzelésünk szerint lesznek civil kezdeményezések is, amelyek ennek a programnak a mintájára, ötleteinek mentén mennek végbe, viszont nem feltétlenül e program részeként. A tartomány koordinátori és donátori szerepben jelenik majd meg, de a menedzselését nem ő végzi. Ehhez azonban az embereknek maguknak is át kell venniük a kezdeményezést. A projektum megvalósításának a második fázisába már bevontunk a civil szervezeteket, amelyek részben átvállalják egy-egy alprojektum szervezését, és azt szeretnénk, ha a jövőben mind többen kapcsolódnának be ily módon a munkába, hiszen így lehetőséget nyerünk arra, hogy levetkőzzük az előítéleteinket, és önfeladás nélkül tudjunk együtt élni másokkal, értékelni a másságot, más népek és nemzetek kultúráját.