Változtassák meg a bűncselekmény jogi besorolását emberölési kísérlet bűntettéről súlyos testi sértés okozásának bűntettére!
Az összesen 61 évre elítélt temerini fiúk (Máriás István: 15 év letöltendő börtönbüntetés, Horváth Árpád: 10 év letöltendő börtönbüntetés, Szakáll Zoltán: 11 év és 6 hónap letöltendő börtönbüntetés, Uracs József: 11 év és 6 hónap letöltendő börtönbüntetés, Illés Zsolt: 13 év letöltendő börtönbüntetés) szerkesztőségünkbe juttatott levele értelmében beadvánnyal fordulnak a Szerbiai Legfelsőbb Bíróság Ellenőrzőbizottságához.
Többünk számára nyilvánvaló, hogy az elkövetett bűn nem arányos a bűn elkövetőire kirótt büntetéssel. Ám azt is meg kell hagyni, hogy igazuk van azoknak, akik azt mondják: a jog nem az igazságról szól, még egy ,,demokratikus államban sem. Az alábbi levél nem arra kéri a hatóságokat, hogy az igazságra derítsenek fényt, hanem csupán néhány, a bíróságok által elkövetett tárgyi és szakmai tévedésekre hívja fel a figyelmet, és ezek alapján kéri az ügy újratárgyalását.
2005. szeptember 5-én a Szerb Legfelsőbb Bíróság elutasította az elítéltek és védőik fellebbezését, és az Újvidéki Kerületi Bíróság ítéletét teljes egészében helybenhagyta.
Ezután törvényes határidőn belül a büntetőeljárásról szóló törvény 428 szakaszának 1. bekezdése alapján a fiúk kérvényezték a jogerős ítélet törvényességének a kivizsgálását. 2006. június 22-én a Szerb Legfelsőbb Bíróság alaptalannak ítélte meg, és elutasította fellebbezési kérelmüket.
Mivel a temerini fiúk úgy vélték, hogy a fent említett ítéleteket nem a törvény szerint hozták meg, fellebbezési kérelemmel fordultak a Szerbiai Legfelsőbb Bíróság Ellenőrzőbizottságához a következő sérelmek miatt: a büntetőeljárás rendelkezéseinek a megsértése (büntető eljárásról szóló törvény 368. szakasz, 1. bekezdés 4., 8. pont, valamint a 368. szakasz 2. bekezdés), a büntetőtörvény megsértése, a tényállapot meghatározásának hiányosságai. A beadványt a következőképpen indokolták: úgy vélik, hogy a bíróság megsértette a büntetőeljárás rendelkezéseit, amikor alaptalanul kizárta a nyilvánosságot a főtárgyalásról, és mindezt csak azért, mert a sértett édesanyja elkezdett kiabálni a tárgyaláson, hogy ,,minden magyar bűnöző”. Továbbá nyilvánvaló, hogy az elsőfokú bíróság megsértette a büntető törvénykönyv rendelkezését, amikor átlépte a vádirat hatályát. Az ítélet kihirdetése túllép az esetleírás határán, melyet a pontosított vádirat szabott meg, illetve az ítéletben olyan ,,tények” szerepelnek, amelyeket a vádiratban nem említenek. Ezzel a cselekvéssel a bíróság átvette az ügyész szerepét, és törvénytelen módon kreált az ítéleten túlmenően egy új vádiratot - amit semmiképpen sem lett volna szabad megtenni -, és állítólag olyan bizonyítékokat hozott fel, amelyek a főtárgyaláson nem szerepeltek. A vádiratban szerepel a leírás arról, hogy a bűntett miként lett elkövetve, ezen az alapon az elítéltek némelyike nincs is megemlítve a vádiratban. Ezzel szemben az elsőfokú ítéletnél a bűntény meghatározásában pontosan be van vezetve az elítélt neve és a tevékenységek, amelyeket ,,állítólag” végrehajtott a sértett, Zoran Petrović kárára. A bíróság olyan tényeket hozott fel az ítélet kihirdetésekor, amelyek semmilyen alapon nem szerepelnek a kerületi főügyész vádiratában 2005. IV. 4-i dátummal, tehát ami nem is volt a vádirat tárgya. Az elsőfokú bíróság ilyen hozzáállásával (amit másodszor erősít meg a Legfelsőbb Bíróság) elkövette a büntetőeljárás rendelkezéseinek abszolút lényegi megsértését (büntetőeljárásról szóló törvény 368. szakasz, 1.bekezdés, 8.pont). Az elsőfokú bíróság mindemellett megsértette a védelemhez való jogot is, amikor a védelem a főtárgyaláson javasolta, hogy tanúként hallgassák ki a temerini rendőrállomás parancsnokát, Miskolci Lajost és Dušan Desnicát, a rendőrség dolgozóját.
Úgy vélik, hogy az elsőfokú bíróság megsértette a büntetőtörvényt, amikor a gyanúsítottakat bűnösnek mondta ki emberölési kísérletben. Mindezt azért gondolák így, mert a bíróság az ítéletben úgy említi, hogy a gyanúsítottak az állítólagos bűncselekményt ELåRE MEGFONTOLT SZÁNDÉKKAL követték el, és feltételezhették, hogy az ő cselekedeteik következtében beállhat a sértett halála. Ez a megállapítás elfogadhatatlan, már csak azért is, mert a gyanúsítottak közül némelyek okoztak állítólag súlyos, életveszélyes testi sérüléseket a sértettnek. A bíróság véleménye és az ítélet szerint meg lehet állapítani, hogy ezt Máriás István és Illés Zsolt tette, tehát kettő az öt gyanúsított közül, és mégis mind az öten el lettek ítélve ezért a sértésért, amely a sértettnek az életét veszélyeztette. Érthetetlen, hogy lehet ELåRE MEGFONTOLT SZÁNDÉKRÓL beszélni a többi három gyanúsított esetében, amikor nem is voltak jelen ennél a cselekménynél. Ezt a tényt a főtárgyalásokon több tanú is megerősítette.
Az indokok között szerepel az is, hogy a bíróság a büntetőeljárás során nem határozta meg teljesen és pontosan a tényállapotot. A sértettnél és a gyanúsítottaknál elemzéssel megállapították, hogy mindannyiuknak 0-s (nullás) a vércsoportjuk, tehát se nem 0 (+), se nem 0 (-) , hanem éppen 0. Úgy vélik, hogy ez a tény a végsőkig gyanús és elfogadhatatlan, annak ellenére, hogy a gyanúsítottak némelyike tudja, hogy nem nullás a vércsoportja, a bíróság nem volt hajlandó elfogadni a védelem arra tett ajánlatait, hogy ismételjék meg a vérvizsgálatot. A levél azt is említi, hogy az ítélet 2. oldalának 4. bekezdésében fel van sorolva, hogy milyen sérüléseket szenvedett a sértett, például: a felső állkapocs törése, a nagyagy homloklebenyének zúzódása, törés a felső állkapocs szinuszának falán stb. Az elítélteknek birtokukban van egy videofelvétel (letölthető a következő linkről: http://www.hhrf.org/osszefogas/video/zoran_petrovic.avi),
amely 2004. VI. 29-én készült, és amelyen a sértett beszélget a volt emberi és kisebbségjogi miniszterrel, Rasim Ljajićtyal. E tény alapján felvetődik a kérdés: a számos sérülése ellenére, melyekről a bíróság említést tesz, hogyan volt képes a sértett a beszélgetésre?
Mindezek alapján a SZERBIAI LEGFELSåBB BÍRÓSÁG ELLENåRZåBIZOTTSÁGÁNAK azt javasolják az elítélt temerini fiatalok, hogy az újvidéki elsőfokú bíróság 2005. IV. 11-én meghozott K. 472/04 számú ítéletét és a SZERBIAI LEGFELSåBB BÍRÓSÁG 2005. IX. 5-én meghozott K.I. 1120/05 számú jogerős ítéletét HELYEZZE HATÁLYON KÍVÜL, és a tárgyat küldje vissza az elsőfokú bíróságnak újratárgyalásért, tegye lehetővé, hogy az eljárást másik bírósági tanács vezesse, továbbá változtassák meg a bűncselekmény jogi besorolását emberölési kísérlet bűntettéről súlyos testi sértés okozásának bűntettére.
A levelet az elítélt temerini fiúk - technikai okok miatt Illés Zsolt kivételével - kézjegyükkel látták el.