Tudósítónktól
Felkavarta a magyarországi közvéleményt az elmúlt egy év alatt elkövetett romagyilkosságok híre, majd a ''halálbrigád”-nak nevezett csoport letartóztatása. Lapunk szeptember 2-ai számában részletesen szóltunk arról, hogy a rendőrség kommandósai augusztus végén egy debreceni mulatóhelyen őrizetbe vettek négy férfit, akiket a sorozatgyilkosságokkal gyanúsítanak. Mint ismeretes, 2008. július 18-a és az idei év augusztus 3-a között összesen nyolc alkalommal követtek el fegyveres támadást roma házak, illetve személyek ellen, zömmel a Tiszántúl északi megyéiben. A támadások során összesen hat ember vesztette életét, többen súlyosan megsérültek, házak semmisültek meg a Molotov-koktélos gyújtogatásokban. Az áldozatok kizárólag cigány származásúak voltak.
Most, miután a feltételezett támadók rács mögé kerültek, újabb indulatok feszítik az említett település lakóit. A letartóztatásokat követő napokban ugyanis a falvakban önkéntes cigány járőrök alakultak, s ezek tagjai gyakran tartóztatták fel a településen áthaladó járműveket, sőt igazoltatták is a benne ülőket. Amire természetesen nem volt és nincs is semmilyen felhatalmazásuk. Leggyakrabban a fekete színű terepjárókat állították meg, mondván, hogy ''úgy értesültek”, a halálbrigád tagjai is ilyen kocsikkal közlekedtek a bűntettek elkövetése alkalmával. Akadt eset, amikor a járőrök ''intézkedése” idején félszáz helybéli vette körül a kocsit, s fenyegetően léptek fel az utasokkal szemben. Egyik alkalommal tettlegességre is sor került volna, ha az egyik helybéli roma nem ismeri fel a gépkocsi vezetőjét, aki történetesen a szomszédos falu lakója és környezetének megbecsült polgára.
Nos, az ilyen és hasonló esetekre az illetékesek is felfigyeltek, és óva intettek az önbíráskodástól. Ezt tette az országos rendőrfőkapitány, a megyei rendőrségi vezetők, a cigány önkormányzatok többségének elnökei, sőt maga a miniszterelnök is. A többségi magyar társadalom azonban gyakran kíván és kér nagyobb védettséget a hasonló megnyilvánulások ellen. Természetesen mindenki tisztában van azzal, hogy a vétségeket meg kell torolni, ugyanakkor a társadalmat a fenti önkényes megnyilvánulások mellett azok a jelenségek is nyugtalanítják, amelyekre az utóbbi időben fény derült. A tavalyelőtti makói locsolós gyilkosság és erőszak, valamint a tavalyi olaszliszkai lincselés, amely során kiskorú gyermekei szeme láttára agyonvertek egy 44 éves tiszavasvári vétlen tanárt, továbbá az idei veszprémi szörnyű gyilkosság után (Marion Cozma, román kézilabdázót szabályosan kivégezték), amelynek szintén romák voltak az elkövetői, mind többször fordulnak elő olyan agresszív támadások, amelyeket cigányok csoportjai követnek el. A minap például Nyergesújfaluban egy 40-50 fős társasághoz hívták ki a rendőrséget, mert túl hangosak voltak és zavarták a szomszédokat. A másik eset szintén Komárom-Esztergom megyében történt, amikor egy Esztergom-Kertvárosban lévő háznál szintén mintegy ötvenfőnyi csoport házassági évfordulót ünnepelt éjszakába nyúlóan, s amikor a rendőrök figyelmeztetni akarták őket, akkor a házigazda kérdőre fogta, sőt meg is fenyegette a rend őreit, mondván, ''mi jogon mennek oda?” Budapestről erősítést kértek a Készenléti Rendőrségtől, s mintegy 40-en tudtak csak rendet teremteni.
Nagy felháborodást keltett egy közelmúltban napvilágot látott tavalyi eset is. Jelesül, hogy az országos és Bács-Kiskun megyei cigány önkormányzat vezetői a Balatonnál nyaraltak, ami nem is lenne gond, ha nem a hátrányos helyzetű gyerekeknek kiírt pályázati pénzeken tették volna... Az említettek azzal védekeznek, hogy ''éppen abban az időben történt gyermek- és felnőttképzés a Balatonnál”, ezért vettek részt ők is a táborban.
Mindezek persze sajátságos légkört teremtenek a honi - amúgy is labilis - társadalmi életben, éppen ezért mind a politikusok, mind a civil szervezetek óva intenek a roma önbíráskodástól. A legtöbben a bíróság tárgyilagosságára és szakértelmére apellálva hangoztatják, hogy nem fajulhat el a roma és a magyar lakosság közötti viszony, annál kevésbé, mert a stabil társadalom egyik ismérve a békés, építő jellegű együttélés. Bajnai Gordon magyar miniszterelnök a minap például kijelentette, hogy nem csak a többség negatív előítéleteit, hanem a kisebbség hozzáállását is meg kell változtatni. A roma közösség integrációja nélkül nincs felemelkedés, s ezt kitartó munkával lehet elérni, amihez őszinte beszédre meg új hangnemre van szükség. Elvárta, hogy akiket a magyar társadalom többsége adóiból támogat, azok törekedjenek az együttélés alapelveinek betartására, s arra, hogy kihasználják a társadalom kínálta kitörési lehetőségeket. A kormányfő megállapításaival ezúttal egyetértenek minden oldalon, magyarul: a jobb- és baloldali pártok, valamint a civil szervezetek is.
Ugyanakkor azzal is tisztában vannak, hogy ez nem megy máról holnapra. Sok víznek kell még lefolynia a Tiszán és a Dunán, mire teljes lesz a harmónia a most még gyakran véres leszámolásokba torkolló konfliktusok után.